A 62. Killik László Női K&H Magyar Kupa nyolcas döntőjét rendezték meg, Győrben. A három napos viadalnak tagja volt az Aluinvent DVTK csapata is.
A miskolciakon kívül, résztvevő volt még a bajnokságot veretlenül vezető Sopron Basket, akik kedden az Euroligában játszanak a francia a Bourgesal, ahol a tét nem kisebb, mint a Final Four-ba jutás. Továbbá, a Magyar Kupa címvédő KSC Szekszárd, a PEAC Pécs, a ZTE, a házigazda Győr, a Csata NKSE, valamint a szintén fővárosi, ELTE BEAC Újbuda.
Egyenes kieséses rendszerben zajlottak a mérkőzések, ahol a Diósgyőr az alsó ágra került, csakúgy, mint a bombaerős, honi szinten, szinte verhetetlen Sopron, a Győr és az egyre inkább magára találó, egyre meggyőzőbb játékot produkáló PEAC-Pécs gárdája. A piros-fehérek a négy közé kerülésért azonnal egy igazi, vérbeli rangadóval nyitottak, hiszen a pécsiek igyekeztek megakadályozni Medgyessy Dóráékat abban, hogy elődöntőt vívhassanak.
Érdekesen alakult ez a találkozó, hiszen először a DVTK ragadta magához a kezdeményezést, majd több mint tíz pontos előnyét eltékozolva, hamarosan a baranyaiaknál volt az előny. Ismét a harmadik negyed volt az, ami nagyon nem sikerült Cziczás mester tanítványainak. Hogy ennek mi lehet az oka, azt nehéz megmondani, de látva azt, hogy milyen játékot és, hogy ezt milyen intenzitással teszik, sejthető volt, hogy csak átmeneti állapot az, hogy nem ők vezettek. A záró felvonásban, már egyáltalán nem volt kérdéses a győztes kiléte. Egymás után szerezték a szebbnél-szebb kosarakat a borsodiak, aminek az lett a következménye, hogy ismét több mint 10 pont volt a Diósgyőr előnye. A piros-fehérek mestere ezek után pihentetni kezdte a kulcsjátékosait, hiszen ekkora már eldőlt, hogy a DVTK jutott az elődöntőbe, ahol a Sopron Basket várt Kiss Angelikáékra.
Hogy milyen volt az első, talán a legfontosabb mérkőzés? Azt mondják el maguk az érintettek:
Kiss Angelika: – A PEAC elleni meccs egy nagyon fontos mérkőzés volt a számunkra és ugyebár sorsdöntő is, hiszen mindenképpen nyernünk kellett ahhoz, hogy bent maradjunk. Nagyon örültünk, hogy ez sikerült, mivel az egyik nagy riválisunkat győztük le.
Medgyessy Dóra: – Nagyon fontos mérkőzés volt, hiszen éremért jöttünk. Úgy éreztem, hogy egy percig sem volt kérdés, hogy mi nyerjük meg ezt a találkozót. Laci (Cziczás László vezetőedző, szerk.), nagyon jól forgatta a csapatot, szinte mindenki játszott. Fontos volt, hogy maradjon erő a következő megmérettetésre, ne sérüljön meg senki.
Sokan úgy gondolták, hogy az elődöntőben, mikor, ha nem most, el lehet kapni ezen az egy meccsen a Sopront, hiszen kedden nagyon fontos Euroliga mérkőzés vár rájuk. Roberto Iniguez vezetőedző szerint, nekik az lesz az igazán fontos találkozó. A Magyar Kupában amennyire csak lehet, tartalékolni fognak.
Akkor még azt gondolták az ország nyugati végén, hogy tartalékolni fognak, de a Diósgyőr egyáltalán nem ijedt meg nagynevű ellenfelétől. Az első negyedben nagyon koncentráltan játszottak Skoricék, amikor a bajnoki címvédő átvette a vezetést, akkor sem roppantak össze, hanem kemény védekezéssel és harcos támadójátékkal, visszaküzdötték magukat a mérkőzésbe. Még azt is elbírták, hogy az Euroliga ezüstérmese úgy szerzett kosarat, hogy hatan(!) voltak a pályán. Nagyszerű játékának köszönhetően vezettet is a piros-fehér gárda a negyed végén. A második tíz percben már keményebben védekeztek a zöld-sárgák, hozták azt a szintet, amit a nemzetközi mérkőzéseiken megszokhattunk. Ekkor már folyamatosan a pályán voltak a legjobbjaik. Át is vették a vezetést, három ponttal vezettek a félidőben. A harmadik negyed ismét nem úgy sikerült, ahogy azt a diósgyőriek eltervezték. A Sopron a világsztárjaival a soraikban igyekezett minél hamarabb dűlőre vinni a dolgot, amit részükről siker koronázott, hiszen mindösszesen hét pontot engedélyeztek a DVTK-nak ebben a felvonásban. A negyedik negyedben már csak a különbség volt kérdéses, de szemrehányást senki sem tehet a miskolciaknak, hiszen nagyon megnehezítették az ,,örökösbajnok” dolgát.
Milyen volt egy klasszis csapattal játszani?
Kiss Angelika: – A Sopron elleni meccset szerintem mindenki nagyon várta, én különösen hisz példaképeim, akik hatalmas sztárok, játszanak abban a csapatban. Kifejezetten örülök, hogy ennyi játéklehetőséget kaptam.
Medgyessy Dóra: – Sokan mondogatták nekünk, hogy most van esélyünk elkapni a Sopront. Egy félidőn keresztül nagyon jól tartottuk magunkat, de elég volt két perc rövidzárlat ahhoz, hogy ellépjenek tőlünk, és ezt ki is használták. Nagyon jó csapat volt az ellenfelünk, de arra büszke vagyok, hogy folyamatosan játszatniuk kellett a világsztárjaikat, mert csak így tudtak fölénk kerekedni. Ezen a napon egy fokkal jobb volt a Sopron.
A bronzmérkőzés nagy kérdése az volt, hogy kiből vett ki többet az előző két találkozó?
A Diósgyőr hamar meg is válaszolta ezt a kérdést, hiszen egy 8-0-ás rohammal indították a mérkőzést. A negyed végére is maradt ez a nyolc pontos különbség a két csapat között. A második felvonásban ott folytatta a DVTK, ahol az elsőt abbahagyta, folyamatosan növelte az előnyét. Tizenkét pontos előnyük után azonban, megakadt egy kissé a támadójátékuk, így közelebb jött hozzájuk a ZTE. Olyannyira, hogy Maltsi hárompontosának köszönhetően már csak három egység volt a különbség a két csapat között. Ekkor azonban a piros-fehérek irányítója megmutatta klasszisát. A legjobbkor vágott be egy triplát, majd a félidő előtt egy duplát. A szurkolók, ennek örömére pedig egy felest. A szünetet követően, minden Diósgyőr szimpatizáns kicsit félve várta a harmadik tíz percet, hiszen ebben a szezonban, ez az etap valamiért nem úgy sikerül kedvenc csapatuk számára, ahogy azt a szünetben megbeszélik. Néhány támadás erejéig még tartotta magát a zalai alakulat, viszont Shatori Walker Kimbrough hármasa után, már időt kért Gáspár Dávid. Ez sem segített a kékeken, mert Medgyessy Dóra ellen egyszerűen nem volt ellenszerük. Egymás után hozta olyan helyzetbe a csapattársait, amit, ha akartak volna, akkor sem tudták volna elhibázni. Olyan tökéletesen játszott a diósgyőri karmester, hogy azt hihették, hogy kottából olvassa. A záró játékrészben mindent megpróbált a ZTE, de ezen a napon nem tudták megszorítani a DVTK-t. Öt perc telt el a negyedből és már húsz ponttal ment a Diósgyőr. Eldőlni látszott a mérkőzés. Érezhető volt, hogy a ,,Zeg” innen már nem lesz képes talpra állni, ennek köszönhetően, Cziczás László, a piros-fehérek mestere, minden bevethető játékosának lehetőséget adott, amit a játékosok meg is háláltak, így a húsz pontos sikerüknek köszönhetően, ők örülhettek a bronzéremnek. Tegyük hozzá, teljesen megérdemelten.
Mi kellett a győzelemhez? Ezt is megtudhatjuk!
Kiss Angelika: – A Magyar Kupa elején úgy indultunk el, hogy mindenképpen érmet szeretnénk. Ha ugye reálisan nézzük, a harmadik hely az, amit el tudtunk hozni. A bronzmeccset egy másik rivális csapattal játszottuk. Megpróbáltunk mindent megtenni, küzdöttünk, az első perctől az utolsóig. Mikor lefújták, nagyon jó volt látni mindenki szemében azt a mérhetetlen boldogságot. Nagyon örülök, hogy ennyi játékpercet kaphattam és, hogy részese lehettem ennek a fantasztikus élménynek!
Medgyessy Dóra: – A Kupa, az más, mint egy bajnoki. Nehéz ágra kerültünk, hiszen itt volt a Sopron is, így reális a bronzérem, aminek nagyon örülünk! Nagyon motiváltak voltunk ezen a mérkőzésen is. Negyven percen keresztül végig rendkívül koncentráltan, kulturáltan játszottunk. Ma azt hiszem nekem is kijött a lépés. Véleményem szerint megérdemelten lett a miénk a bronzérem, maximálisan elégedett vagyok! Szeretném megköszönni a klubnak, azt hiszem, ezt mondhatom csapattársaim nevében is, hogy lehetővé tették azt, hogy ilyen stábbal érkezhettünk Győrbe. Annyian segítették a munkánkat, olyan gépekkel támogattak minket, hogy nekünk tényleg csak a játékra kellett koncentrálnunk. Boldog vagyok, hogy egy ilyen profi klubban szerepelhetek, ahol tényleg csak azzal kell foglalkoznunk, amihez a legjobban értünk. Azt még mindenképpen szeretném elmondani, hogy ezt a bronzot szeretném Zele Dorinának ajánlani, aki attól félt, hogy el van átkozva, hiszen ő még nem nyert érmet. Eddig!
Bebizonyosodott, hogy még sincs elátkozva Zele Dorina! Mi csak annyit kívánhatunk, hogy még nagyon sok éremmel gazdagodjon piros-fehérben!
Az diósgyőri szezon, eddig minden várakozást túlszárnyal, hiszen egy teljesen új csapatot építettek és építenek jelenleg is az Avas alján. Mégis nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy az Európa Kupában kiejtsék a tavalyi győztes, világklasszisok sorát felvonultató Galatasarayt, most pedig az első éremért vívott harcban, sikerült egy bronzéremmel gazdagítani az Aluinvent DVTK gyűjteményét. Fantasztikus teljesítmény, amit hétről-hétre produkál ez a csodálatos csapat! Biztosak vagyunk benne, hogy ebben az évadban, ők még nem tekintik teljesnek az éremkollekciót. Nehéz lenne bárkit is kiemelni, egy ilyen siker után pedig fölösleges is lenne, hiszen csapatként érték el, amit elértek. Minden játékos lehetőséget kapott a tornán, ami bizonyítja, hogy Cziczás László és stábja, bízik a fiatal játékosokban is. Nagyszerű eredmény, minden Diósgyőr szurkoló büszke lehet a Lányokra, a Stábra. Mi ehhez a teljesítményhez, csak gratulálni tudunk!
Szép volt, Lányok! Hajrá Diósgyőr!
Az Aluinvent DVTK bronzérmes csapata:
5-Szabó Fanni
7-Kányási Veronika
8-Szűcs Réka
10-Eperjesi Nóra
11-Medgyessy Dóra
15-Zele Dorina
22-Aija Putnina
24-Maja Skoric
30-Kiss Angelika
32-Shatori Walker Kimbrough
45-Chanel Mokango
A keret tagja még, de sérülés miatt nem léphettek pályára:
12-Katona Szidónia,
14-Egle Sulciute,
99-Frindt Nikolett
A stáb tagjai:
Vezetőedző: Cziczás László
Másodedző: Zsiga Zoltán
Sportszakmai igazgató: Völgyi Péter
Erőnléti edző: Fodor Csilla
Csapatorvos: Dr. Farkas Tamás
Masszőr: Imri Zsuzsanna
Fizioterapeuta: Halász Veronika
Technikai vezető: Szabó István
Ügyintézők: Csipkó Barbara, Bukovszki Mónika
