Debrecen. Idegenben. Csak a szokásos: Debrecen – Diósgyőr értékelő

loki értékelő

Új hét, új esély. Debrecen idegenben. A diósgyőri szurkoló tudja, hogy sajnos nem nyerni járunk a Nagyerdőbe, több, mint 10 év telt el az utolsó sikerünk óta. Hosszú idő. Mivel a forduló zárómeccsét rendezték, így némi előnybe kerültünk, hiszen már a játékosok úgy futhattak ki a gyepre, hogy tisztában voltak a többi meccs eredményével. Ez mondhatjuk, hogy előny, ugyanis a Kisvárda kikapott Újpesten, így lekerült a teher a vállakról, hogy egy vereség esetén a vonal alá csússzon a csapat.

Amellett, hogy a hazaiak kezdték a találkozót, az első percekben aktívabbak is voltak, igyekeztek már rögtön az elején jelezni, hogy a 3 pontot a Nagyerdőben akarják tartani. Mi inkább a pályával ismerkedhettünk ezekben a pillanatokban, mert a labdával nem sok lehetőség volt találkozni, ha mégis hozzájutottunk, a Loki támadói már akkor is visszaszerezték a térfelünkön a játékszert. Szerencsére ez a nagy lendület eléggé tiszavirág-életű volt a vendéglátóinknál, lassacskán megérkeztünk a meccsbe mi is. Mire eltelt 10 perc a mérkőzésből, már nálunk volt többet a labda. Mi több, a széleken folyamatosan a debreceni védők mögé került Juhar, veszélyes beadásokkal próbálkozott, kár, hogy társai többször is lemaradtak a keresztben elszálló labdáról, így a gólszerzés elmaradt. De legalább nem voltak megijedve a fiúk, küzdöttek a gólért. Már-már optimistán kezdhettünk volna hozzáállni az összecsapáshoz, hogy nem vagyunk teljesen esélytelenek. Ez az optimizmus ki is tarthatott úgy negyed óráig. A Loki passzolgatott a térfelünkön, a védelmünk pedig ismét megmutatta, hogy mit (nem) tud. A labdajáratás a baloldalra jutott, ahol addig tolódgattunk, hogy 1 védő maradt 2 támadóra. Az alapvonalról visszapasszolt labda, magam sem értem (mondjuk nem az a baj, hogy én nem értem, de szerintem a védők sem, és ez elég nagy baj), hogy hogyan, de mind a 2 szerb lába alatt el tudott menni, pedig a passz vonalában helyezkedtek. Polgár meg a debreceni támadó mögött (De miéééért?) állt, így nem volt nehéz dolga Szécsinek, hogy bepasszolja a labdát. Namost gondoljuk csak végig ezt a jelenetsort. Annyira védekezünk, hogy 5 védő mellett is emberfölényt tud kialakítani a Debrecen a szélen, ez már önmagában olyan hiba, amiért a megyeiben felpofozzák a védőket, nemhogy egy elviekben nívósabb bajnokságban.  De lépjünk túl az első baklövésen. Innentől az vetődött fel bennem, hogy a két belső védő, a két szerb mit csinált? Keringtek ott a kapu előtt, mint gólyaf*s a levegőben, de miért nem vettek fel támadót? Miért álltak ott üresen, ráadásul hogy mehetett el a labda mindkettejük mellett? Erre a tragikomédiára pedig Polgár tette fel a pontot a helyezkedésével. Nagyjából úgy 5-6 éves korban megtanítják a védőknek, hogy ha jön a labda, akkor előzd meg az ellenfeled és ne mögötte nézd, hogy hogyan szerez gólt. Összességében tehát igazi csapatmunka volt, hogy a semmiből vezetést szerezzen a Debrecen. Kellett is jónéhány perc, mire ismét felvettük a ritmust, zavar volt a fejekben. Innentől pedig látszott, hogy a Loki elégedett a vezetéssel, rögtön nem lett nekik sürgős a támadásépítés. Így jobbára a mezőnyben folyt a játék. Ami feltűnő volt ezekben a percekben, hogy a középpályákon egészen gyorsan jutottak át a felek, így rögtön a kapuk előterébe tudtak keveredni a támadók labdával együtt, lövéseket mégsem nagyon láttunk. A bekapott góllal járó sokk pedig úgy tűnt, hogy a félidő hajrájára kezdett oszlani, ekkorra már újra mi voltunk enyhe mezőnyfölényben, bár a keresztbe-passzolgatás nem volt túl hatékony ahhoz, hogy a hazaiak kapujára veszélyt jelentsünk, így egy gólos debreceni vezetéssel mehettünk a szünetre.

A folytatásban mondhatni fejlődtünk. Igaz, hogy csak az őszi önmagunkhoz képest, de javultunk. A szezon első felében jellemző volt, hogy a szünetben a fiúk, ha ugyan testben nem is, de fejben kicsit tovább maradtak az öltözőben és rendre gyengén kezdtük a második játékrészt. Mára úgy tűnt, hogy sikerült ezt kiküszöbölni, tartottuk magunkat a mezőnyben és egyenrangú ellenfelei voltunk a Debrecennek. A probléma csak annyi, hogy a kapura továbbra sem jelentettünk semmilyen veszélyforrást, ami nem is nagy meglepetés, mert a támadók alig kaptak használható labdát. Fernando ezt magához képest egész gyorsan felismerte, Vernes helyére behozta Tajtit, hogy legyen egy olyan játékos, aki tudja is szervezni a játékot (ha akarja…).  Kezdetben nem is látszott a váltás, de szép lassan elkezdtük átvenni az irányítást. Látták a szurkolók is, hogy ennek a csapatnak volna keresnivalója itt, aktívabbá váltak ők is, meg a társaság is. Percek óta a debreceni kapu előterében tudtuk tartani a labdát, folyamatos védekezésre kényszerítve egy dobogóért küzdő csapatot, idegenben. Csak az a fránya idő csordogált a lefújás felé, az eredményjelzőn minden más változatlan volt. Meddő fölény. Amit szokás szerint nem tudtunk kihasználni. Csak a passzok a passzok és meglepő módon a passzok. Az értelmetlen beadásainkkal operáltunk a szokott módon, a szokott eredményességgel. Hiányzott a társaságból egy igazi vezér, aki egy pengés egyéni megoldással lendületet adhatott volna a támadásainknak, vagy megindult volna a védők között. A kevés mozgás mellett pedig nagy csodát nem várhattunk. Az idő csak telt és múlt, a meccs pedig kezdett unalomba fordulni. Mi nem tudtunk, a Debrecen meg nem akart támadni, így az utolsó 15-20 perc szinte egy örökkévalóságnak tűnt. Valahol jogos is volt, hogy a szurkolók már a 80. perc környékén a lefújást kérték. A bíró ezt nem tehette meg, szóval a stadion népe kénytelen volt még percekig nézni, ahogyan gurigáznak a fiúk céltalanul. Emiatt az eredmény sem változott már, ismét egy védelmi hibának köszönhetően véreztünk el Debrecenben.

Hiába tudjuk mezőnyben felvenni a versenyt tőlünk jobban álló csapatok ellen is, ha egyszerűen fordulóról fordulóra jön egy (vagy több) védelmi baki, aminek a vége gól lesz. Így azért erősen fel van adva a lecke… Bár tegyük hozzá, hogy a támadóink sem brillíroztak ma, igaz, hogy kevés használható labdát kaptak a társaktól, de azokat rendre rosszul játszották meg, vagy értelmetlen szólóba kezdtek, aminek a végén mindig a védők nyertek. A magabiztos passzolgatás már megy a fiúknak, a probléma csak annyi, hogy a focit továbbra is gólra játsszák, mi viszont ebben már gyengék vagyunk. 11 év óta tehát nem meglepő módon ismét Debrecenben maradnak a pontok.

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK