Magyarország-Horvátország értékelő

Ellentétes eredményekkel várhatták a csapatok a mai összecsapást, míg mi egy Felvidéken elszenvedett, védelmi hibákból adódó vereséget szenvedtünk, addig a horvát szomszédok Azerbajdzsán ellen mutatták meg, hogy hátrányból indulva sem szabad leírni őket, maradt még némi tartalék a világbajnokság után is bennük, győzelemmel hangoltak a Budapesten rendezett mérkőzésre. A tét számunkra volt nagyobb, ugyanis vendég győzelem esetén a horvátok rögtön 6 pontos csapatként ugrottak volna az élre, mi pedig 0 pontocskával szerénykednénk a csoport végén.

Annak ellenére, hogy a horvátok idegenbeli mérkőzést játszottak, nem voltak megijedve tőlünk, aktívabban kezdték a meccset.  Kisebb mezőnyfölény mellett kósza lövésekkel jelezték, hogy ők szívesen elvinnék a 3 pontot. Emellett a kezdeti magabiztosságunkat jól jellemezte ezekben az időkben, hogy egy saját térfélen elvesztett labdával indultak meg szélen a horvátok, Dzsudzsák pedig ismételten bemutatta, amit eddig is tudtunk róla, hogy a védekezéshez teljesen fogalmatlan. Mint kés a vajon, úgy mentek el mellette, ő pedig, mint aki jól végezte dolgát, nézte, hogy mi lesz az akció vége. Szerencsére nem lett baj a helyzetből, még annak ellenére sem, hogy a mutatvány második felét Baráth mutatta be, ugyanis a horvát támadó szorításában a felszabadítás helyett luftot rúgott. Ez ébresztőt fújhatott a csapatnak, mert ezek után átvettük a kezdeményező szerepet, próbáltunk mi is nyomást helyezni a vendégekre. Még negyed óra sem telt el, meg is lett az eredménye, a fellazuló védelmünket le is mattolta Rebic. A szlovákok ellen látott védekezési hibákat úgy tűnik, hogy pár nap alatt nem sikerült kijavítani, nagyon egyedül maradt középen a Frankfurt játékosa, hiába integettek bőszen lest a védőink. Nagy Ádám sikertelen szerelése után még a földről kelt fel, beragadt, így sajnos nem lehetett szó leshelyzetről. 0-1.  Ezt követően látható volt, hogy vendégeink elégedettek voltak ezzel a szerzett góllal, sokkal kevésbé aktivizálták magukat a támadásokat illetően, helyette inkább biztonságosan építkezve jöttek előre. Számunkra pedig átadtak egy kis területecskét, ahol passzolgathattunk, jobbára a kapujuk elé tömörültek innentől, berendezkedve a kontrák vezetésére. A félidő derekára már változtattak is a taktikán, enyhébb letámadással igyekeztek megzavarni a labdakihozatalokat. Mondjuk ezzel saját magukat zavarták meg, egy indítást követően Szalai léphetett volna ki, ha pontosabb az átadás. Kicsit indokolatlan volt vendégeinktől ez a fajta magabiztosság. Látszott is, hogy nem a magyar focikultúrából érkeztek, ugyanis ezt képesek voltak felismerni és kicsit hátrébb húzták meg állásaikat.  De ez sem volt elég. A szélen Dzsudzsák kapott labdát, majd szépen megjátszva azt, 2 horvát közt adott pofás indítást Szalainak, aki éles szögből nagy erővel lőtt kapura, Kalinic pedig csak beleérni tudott, a labda a kapuba pattant. 1-1! A bekapott gól pedig megfogta a horvátokat, a hosszú passzaink célt találtak sorra, a következő ilyen labdát Nagy Dominik kapta, aki ki is ugorhatott volna tiszta helyzetben, de Lovren hátulról amellett, hogy rátaposott a sarkára, még jól láthatóan lökte is. Ennek ellenére nem fújt szabálytalanságot Collum bíró sporttárs, meglehet, hogy annyira skót, hogy még a sípszóval is spórol. Nagy pedig nem tudta folytatni… Helyére Varga Roland érkezett kényszerűségből. Az ápolás miatt következő néhány perces szünet pedig sajnos a vendégek szempontjából jött ki jól, tudták rendezni soraikat, ismét ott voltak fejben is a meccsen. Sebtiben át is vették a kezdeményezést, a szélen Perisic  egy testcsellel úgy elküldte Dzsudzsákot, hogy a becsúszást követően a sarki kisboltban állhatott meg valahol, akkora lendülettel próbált szerelni. A hajrában még kaptunk egy szabadrúgást, de az Kalinic kezében kötött ki. Ezzel ért véget az első játékrész. Összességében nem játszottunk alárendelt szerepet, bár néha látszik, hogy a horvátok technikailag fölénk nőnek, köszönhetően annak, hogy jobb csapatokban pallérozódnak hétről-hétre, ugyanakkor a magyar csapategység képes megzavarni a vendégeket, nekünk is akadtak lehetőségeink, így reális a félidei 1-1.

A folytatásban annak ellenére, hogy mi kezdtünk, a labda csak másodpercekre került hozzánk, a horvát csapat gyorsan mezőnyfölényt alakított ki. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Diósgyőr meccset néznék, fogalmunk sem volt, hogy hogyan szerezzük meg a játékszert. Nagyjából negyed óra telhetett el, mire kezdett enyhülni a mezőnyfölény és a vendégek hagyták, hogy mi is ismerkedjünk kicsit a labdával, nehogy elfelejtsük, hogy is kell vele játszani, bár továbbra is a horvát csapat igyekezett jobban a pontok megszerzéséért. Időszakonként ugyan sikerült kijutni a saját kapunk előteréből, elbizonytalanítva a vendégeket, de ezeknél az eseteknél a kapura nem jelentünk veszélyt. Viszont ugyanez elmondható a horvát csapatról is, hiába passzolgatnak a térfelünkön, Gulácsi számára igazi nagy védenivaló nem is nagyon akadt, néhány beadás kellett csupán lehúznia. Ezekkel a jelenetekkel zajlott a mérkőzés, érdemi események nélkül. A horvát meddőség pedig úgy tűnt, hogy megbosszulja magát. Egy indítással Kalmár nyargalt el a szélen, harcosságát szöglet jutalmazta. Ezt Dzsudzsák kanyarította be, meglepetésre az alacsony Pátkai felé, aki Leovac-ot lefejelve irányította kapura a labdát, Kalinic érdekes módon nem mozdult rá, így a keresztlécről még ugyan visszapattant a fejes, de a leggyorsabb reagáló szintén Pátkai lett, aki bekotorta a labdát a horvátok kapujába, 2-1! Megtanultunk focizni? A félidőben jóformán lövésünk sem volt, nyomtak a vendégek, mégis mi kerültünk előnybe. Továbbá gratulálunk Pátkai első szerzett góljához a válogatottban! A történelem pedig ismételte önmagát, nem is kellett ehhez sok idő. Szerencsére most csak a horvátok zavara ismétlődött, a szabálytalanság nem. Egy vendég labdavesztést követően Szalai adott középre, a sikertelen felszabadításra Kalmár csapott le nagyon szemfülesen, még Kalinic-en is átgyötörte magát, de a gólvonalról Rakitic még menteni tudott. Innentől pedig a játék képe annyiban változott, hogy számunkra már nem volt sürgős, hogy támadjunk, a horvátok pedig kettőzött erővel igyekeztek a hajrában egyenlíteni. A cserék is ennek érdekében történtek, horvát oldalon a magas Petkovic állt be, míg nálunk a nem túl defenzív Dzsudzsák helyére Bese érkezett. A hangulat az utolsó percekre csak egyre fokozódott, ahogyan a vendégekben dolgozó feszültség is. Jött is néhány ki nem kényszerített hiba, ami hátráltatta a horvátok támadásépítéseit. Mi pedig kezdtünk megtanulni védekezni. Csak halkan jegyzem meg, mert mégis csak vezetésre álltunk, hogy, ha így is megy ez a saját kapunk előtti magabiztosság, akkor miért kaptunk az elmúlt napokban 3 olyan gólt, ahol minden esetben a védelem hibáját használta ki az ellenfél? A legvégén azért az izgalmak erősítése érdekében még a spori is közreműködött, a nem teljesen indokolt 5 perces hosszabbítással igyekezett középpontba kerülni. Ekkor már mi nemhogy nem próbáltunk, nem is tudtunk kiszabadulni a kapunk elől, folyamatosan érkeztek a horvát beadások, számolatlanul. Ezekből viszont hiányzott az igazi átütőerő, nem is tudtak veszélyt teremteni.

A végeredmény tehát a világbajnoki ezüstérmes Horvátország 2-1 arányú veresége a szívvel küzdő Magyarország ellen!

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK