A havas edzésektől Amerikáig – Interjú Gőz Balázzsal

46494399_2195168434094401_4106961845716254720_n

A korábbi évektől eltérően valamivel korábban véget ért a hokiidény, melyet idén a szlovák Tipsport Ligában töltött a DVTK Jegesmedvék csapata. Biztos vagyok benne, hogy sok tapasztalattal és élménnyel gazdagodtak a játékosok és a szurkolók is, azonban szerettem volna minderről közelebbről megbizonyosodni. Ennek okán a szerkesztőségünk megkereste egy rövid interjúra a miskolci jégkorong egyik saját nevelésű játékosát, Gőz Balázst.

A miskolci jégkorongcsapat régóta arról ismert, hogy nagyon jó közösség kovácsolódik évről évre. Mennyire ment könnyen a visszailleszkedés? Mitől lesznek ennyire összetartók az itt alakuló társaságok?

Sokat számít egy csapatnál, hogy emberileg milyenek a játékosok és úgy gondolom, hogy a DVTK Jegesmedvéknél odafigyelnek erre a csapatépítés ezen oldalára is. Olyan játékosokat igazolnak, akik együttműködőek és a csapatot önmaguk elé tudjak helyezni.  A visszailleszkedésem zökkenőmentes volt, hiszen a csapatból mindenkit ismertem, a felkészülés során még edzettem is a srácokkal, úgyhogy tudtam, hova érkezem.

Nagyon szoros volt a mezőny, ehhez elég volt a mérkőzések eredményeit követni. Azonban a pályán hogyan láttad – beleillünk a mezőnybe? Tükrözi a csapat tudását az elért eredmény vagy maradt benned hiányérzet?

Ez minden szempontból egy tanuló év volt a miskolci jégkorong számára. Ha nem illene a csapat a mezőnybe, akkor nem ebben a bajnokságban indulna, ugyanakkor mindenki láthatta, hogy milyen fontos a szezon első mérkőzésétől kezdve meccseket nyerni, mert ha nagyon elhúznak az előrébb álló csapatok, utána nagyon nehéz utolérni őket. Fontos tapasztalat, hogy az első mérkőzéstől kezdve kiegyensúlyozottan és eredményesen kell játszani.

Kívülről úgy tűnt, mintha elfáradt volna a társaság. Ennyire sok energiát emésztett fel a hatodik hely üldözése?

Nem gondolnám, hogy bármivel több energiát vett volna igénybe az, hogy be szerettünk volna jutni a hat közé. Minden meccsre úgy megy ki a csapat, hogy nyerni szeretne és mindenki a legjobbat hozza ki magából.

Nagyon élménydús idényt tudhatsz magad mögött, ami Amerikában kezdődött. Ígéretesen indult – hiszen már tavaly szerződést kínáltak az évre – majd számunkra váratlanul hazatértél. Mi volt az, ami miatt a váltás mellett döntöttél?

A csapatban 5 olyan hátvéd volt, akiknek NHL-es vagy AHL-es szerződése volt és a kinti rendszer szerint ezeknek a játékosoknak játszani kell minden szituációban és minden mérkőzésen. Ez azt jelentette, hogy egy szabad hely maradt a keretben meccsenként, ezért a pozícióért harcoltunk meg négyen. Bármit csinál az ember, dolgozhat bármilyen keményen, de így se fog játszani minden meccsen. Ennek tudatában kellett hoznom egy döntést, ami a fejlődésemet szolgálja.

Rövid időn belül két nívós bajnokságban is szerepeltél. Mennyiben más a kettő stílusa? Védőként érezted, hogy valamelyikben nehezebb feladatok elé állítottak? Ha igen, melyikben?

Teljesen más a két bajnokság stílusa. Azt gondolom, hogy Észak-Amerikában nehezebb egy védő dolga a pálya méretei, illetve a játék stílusa miatt, mert kevesebb ideje van a döntéshozatalra.

 A miskolci jégkorong szinte töretlen fejlődése egy újabb állomásához érkezett. Mint itt nevelkedett játékos, mindezt sokkal közelebbről élted át. Fel tudsz idézni olyan emléket/emlékeket, ami elsőre eszedbe jut, ha a kezdeti időkre gondolsz?

Igen, ami elsőként eszembe jut, hogy imádtam szakadó hóban edzésre járni a nyitott pályára. Egyszer összegyűjtöttük az összes havat a pályáról a középső bedobópontjához és mindenki belecsúszhatott fejjel edzés végen.

Akár a csapat, akár a saját teljesítményedet nézve – mi az, ami a legjobb élményként marad meg a szezonból?

Nagyon sok jó és pozitív élménnyel gazdagodtam idén, éppen ezért nem is igazán tudok választani a sok közül.

Az év azonban még nem ért véget, nemsokára jön a válogatott edzőtábora, majd a világbajnokság. Mit gondolsz mire lehet képes a válogatott Kazahsztánban?

Minden évben erős a mezőny a Divizió 1-es Világbajnokság A csoportjában, ez idén sem lesz másképp. A pillanatnyi forma fogja eldönteni mit ér el a válogatott. Láthattuk, hogy tavaly is egy gólon múlott, hogy most nem a világelit ellen fogunk játszani, tényleg bármi előfordulhat. Bízom benne, hogy a világbajnokság alatt a magyar szurkolóknak sok örömöt fog szerezni a válogatott.

Kép forrása: https://twitter.com/hashtag/gőzbalázs?src=hash

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK