Csak a szokásos – MTK-Diósgyőr értékelő

Az NB1 huszonhatodik fordulójában ismét a fővárosba, az MTK otthonába látogattunk. A kezdőcsapatban nagyobb meglepetéssel nem találkoztunk, Karan utóbbi hetekben mutatott tragikomikus teljesítményét követően az ő kimaradását egyáltalán nem kell magyarázni. A helyére Brkovic került, Polgár Kristóf pedig a védelem (közepén)jobb oldalán bizonyíthatott. Volna. Az első MTK találatig nem kellett sokáig várni, a 22. percben Kanta beadását Gera Dániel fejelte Antal kapujába, Polgár és Brkovic között. Szerencse, hogy három belsővédővel kezdtük a mérkőzést. A találkozó krónikájához hozzá tartozik, hogy ekkorra Antal Botond már túl volt egy bravúros védésen, mi pedig még el sem jutottunk a hazai kapuig. A gól aztán jót tett a mérkőzésnek, a hazaiaknak legalábbis mindenképpen, szinte azonnal rárúgta a másodikat is az MTK, a bizonytalankodó Tajtit választották el a labdától a tizenhatosunk előterében, majd újfent Gerát futtatták egy hatalmas védelmi résen Brkovic és Tamás között, a fiatal támadó pedig ezúttal sem hibázott. Eldőlni látszott a mérkőzés, a rövidpasszos játékunkba sok hiba csúszott, ha mégis el tudtuk juttatni a labdát a kék-fehérek kapujáig, az zseniális módon vagy Mihajlovichoz, vagy a végtelenül gyenge teljesítményt felmutató Juharhoz került. A félidő végén aztán a szerb csatár bemutatta addigi leghasznosabb mozdulatát, egy lecsorgó labdát engedett át Tajtinak, aki kilőtte a hosszút, a semmiből tudtunk tehát szépíteni az első játékrész végén. Hiába mondta el a bajnoki előtt Fernando, hogy tíz korábbi meccsét is megnézte az ellenfél edzőjének, a védelmünkön továbbra is orbitális lyukak tátonganak, a középpálya még most sem szűr, és támadást is csak elvétve épít hatékonyan. Talán Tajti az egyetlen, aki szállíthat néhány váratlan megoldást.

A második félidő egy cserével kezdődött, Juhar helyett Prosser érkezett, a szlovák játékát látva talán az is erősítés lett volna, ha lemegy a pályáról, de be sem jön senki helyette. Az első percekben többnyire beadásokkal kísérleteztünk, ám továbbra sincs olyan emberünk, aki képes lenne azokat csapattárshoz küldeni. Ekkor már tehát négy hátvéddel játszottunk. Az egység támadásokban két legfontosabb embere sajnos így is a Tamás – Shestakov páros volt, akiktől elvétve várhatunk segítséget az ellenfél kapuja előtt, Vernes becserélésével azonban éledni látszottak a pontszerzésről szőtt reményeink. A szintén csereként beállt Diallo a 73. percben eldönthette volna a meccset, ám ziccerben csak az oldalhálót találta el. A Polgár – Bacsa cserével aztán Fernando valamennyi támadóját pályára küldte, a változtatást követően jól láthatóan még a saját játékosaink sem tudták, vajon milyen felállásban fogunk focizni a hátralévő negyed órában. A második játékrész egyik legnagyobb tanulsága talán, hogy Shestakov legalább annyira gyenge játékos, mint Mihajlovic, csak utóbbi fogalmatlansága sokkal szembetűnőbb…

Újfent a szokásos, idegenbeli, gyámoltalan teljesítményt láthattuk. Lassan időszerű lenne megfontolni, elutazzunk e egyáltalán a Miskolcon kívül megrendezett bajnokikra. Időt, pénzt, energiát spórolhatna meg a klub, ha el sem  indulnánk, és az idegenben megrendezett mérkőzéseket 3-0-ás eredménnyel jóváírnák az aktuális ellenfélnek. A középpályánk hiába technikás, ha építkezni, helyzeteket kialakítani nem tudunk, ütközni pedig nem vagyunk hajlandók. A védőink továbbra is “csak” kétszer hibáznak meccsenként, igaz, mindkettőből gólt kapunk, így viszonylag nehéz lesz kiharcolni a bennmaradást.

A Kisvárda hazai vereségének köszönhetően továbbra is két ponttal a vonal felett vagyunk, a következő fordulóban pedig a Puskás Akadémiát három góllal kiütő, a megszűnés küszöbén álló Haladást fogadjuk.

 

 

 

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK