Vereséggel felérő döntetlen – Kisvárda-Diósgyőr értékelő

Fernando a szurkolók általános elégedettségére ezúttal nem emberhátrányban állította fel a Kisvárda elleni kezdőcsapatot, Mihajlovic és Karan is csak a kispadon kapott helyet.

A mérkőzés első perceiben próbálta magához ragadni a kezdeményezést a hazai csapat, mi viszont jól láthatóan megleptük őket azzal, hogy a labdatartásunk mellett sokkal hangsúlyosabbá váltak a kontrák, amiket Fernando regnálása óta látványosan kerültünk. Ezt előrevetíthette Mihajlovic kezdőből való kihagyása is, végre olyan támadók szerepeltek egymás mellett, akik nem háttal állnak az ellenfél kapujának. Bár évek óta jellemző ránk, hogy a nagy téttel bíró meccseket mentálisan nem bírja a csapat, ezúttal -bár hibákkal, de- magabiztosabbnak tűntünk, mint múlthéten, a szombathelyiek ellen.

Ez a 20. percben már góllá is érett, egy jobb oldali elfutást követően Hasani elküldte gyufáért a hazaiak védőjét, beadása pedig az addig öt szabálytalanságot is elkövető várdai csapatkapitányról, Lucasról került a saját kapujukba. Bár az első játékrészben egy hazai helyzetet leszámítva jól állta a sarat a védelem, a szerb Iliccsel láthatóan megszenvedtünk, akár Polgár, akár Tamás feladata lett volna megállítani őt.

A második játékrészt aztán két nagy helyzettel kezdte a Kisvárda, mi továbbra is konktrákra próbáltunk építeni. Hetek óta látványosan szenvedünk, ha támadásokat kell építenünk, még mindig nagyítóval kell keresnünk a labda nélkül mozgó, társaikat segíteni igyekvő diósgyőri játékosokat. Fernando a várdai nyomást látva az 56. percben már el is szánta magát egy változtatásra, a defenzívebb Mazalovic váltotta Tajtit. Bár az egyéni hibákból továbbra is Dunát lehetne rekeszteni, kétségtelen, hogy a csapat hozzáállására ma nem lehet panasz, átérzik a kiesési rangadó fontosságát. A 66. percben az addig viszonylag stabil lábakon álló védelem elváltotta magát, beívelték Brkovicék mögé a labdát, de a kisvárdai támadó (lesgyanús) ziccerben Antal kapuja mellé fejelt. Ezekben a percekben kezdhettük el úgy érezni, fáradnak Márkvárték, inkább mentálisan, mint fizikálisan, egyre több a védelmi hiba, és egyre kevesebben kísérik a kontráinkat. A 76. percben újabb egyenlítési lehetőség maradt ki egy hazai szögletet követően, majd a 82. minutumban Hasani zárhatta volna le a meccset, de Felipe védte a rövidre leadott lövést.  Védekezésben ekkor már 5-4-1-es felállásban álltuk a várdai támadásokat, meglepően szervezetten, egymást kisegítve, ha éppen arra volt szükség.

A hátralévő percek azonban menetrendszerűen magukkal hozták az egyetlen nagy hibát erre a hétre, Antal jött ki rosszul egy szabadrúgásra, a lecsorgó labdát Tamás Márk nem tudta kivágni a mezőnybe, a csereként beállt Hugo Seco pedig a tizenhatosról kilőtte a balfelsőt. Antalnak mindössze két rossz mozdulata volt az elmúlt két bajnokin, ezekkel összesen három pontot veszítettünk. Talán túlzás lenne azt állítani, hogy ezen múlt a mai győzelem, de fél perccel korábban Fernando egy védekezésre ítélt csapatba a hátvéd Karan helyett a támadó Mihajlovicot cserélte be. Ez akár még egy védhető döntés is lenne, ha Mihajlovic meg tudná tartani a rá fellőtt labdákat, ám mind tudjuk, ez bőven meghaladja a képességeit. A spanyol edző által erőltetett, sokpasszos taktika halálra van ítélve egy olyan csapatban, ahol a játékosok jelentős része hírből sem ismeri a hatékony labda nélküli mozgás alapjait, a diósgyőri labdarúgás pedig komoly bajban, ha Juhar és Shestakov céltalan beadásain áll vagy bukik az elsőosztályú tagságunk meghosszabbításának kérdése. Remélhetőleg ez a meccs is segített a stábnak rámutatni arra, kik azok a játékosok, akiket nyáron páros lábbal kell kirúgni a keretből.

A következő fordulóban MTK – Kisvárda, illetve Diósgyőr – Paks mérkőzéseket rendeznek, így újabb esélyt kapunk majd, hogy visszaküzdjük magunkat a vonal fölé. Vajon lenne értelme végigszenvedni még egy ilyen szezont?

tabella

Hozzászólások

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK