Menekülés a győzelembe?: Diósgyőr – Paks értékelő

21705999_2176675995691434_306814624_o

A mai mérkőzés tétje nem kevesebb, minthogy a Paks elléphet a kiesés ellen küzdőktől, avagy a Diósgyőr erősítheti reményeit a bennmaradás ügyében. Mi a tavaszi szezon folyamán mindössze 1 alkalommal kaptunk ki itthon, ellenben a Paks az elmúlt 3 idegenbeli túráján 0-8-as gólkülönbséggel utazhatott haza. A győzelem tehát bármelyik csapat számára aranyat érhet. Ennek tükrében fokozott figyelemmel kísérték a szurkolók is a mai meccset, melynek elején nyilvánvalóvá is tették, hogy mit várnak a csapattól.

A meccs kezdete nem a helyzetekről maradhat emlékezetes a történelemkönyvekben, sokkalta inkább a szurkolók üzenete ragadhatott meg a játékosokban, mint már a bevezető sorokban említettem. Bár kezdeményezőbben léptünk pályára, mint ellenfelünk, a kapu közelébe nem volt lehetőség odaférni a betömörülő paksi védelem ellen. Az első 10 perc ebben a szélmalomharcban telt, mi passzolgattunk körbe jó szokásunkhoz híven, kerestük az ellenfél gyenge pontjait, amit nehezen,vagy inkább sehogy sem találtunk. Némi reményt az kelthetett, hogy több alkalommal jutottunk szabadrúgáshoz az ellenfél térfelének közepén. Ezekben a lehetőségekben viszont nem volt sok, a beadások elég gyorsan elhaltak. Az első komolyabbnak mondható lehetőség így kivételesen nem a védekezésre berendezkedő paksiak, hanem előttünk adódott. Egy beadás szállt Prosser felé, amit Nagy Gergő kapus csak kifejelni mert a büntetőterület határán, ez Juharhoz került, aki megpróbálta átemelni a labdát, de pöccintése a kapu mellé esett. Ezt követően a Paks szemmel láthatóan feljebb tolta a védekezését, próbáltak nyitni kicsit, de Antalnak továbbra sem akadt dolga, ellenben mi sem tudtunk kialakítani még csak olyan helyzetet sem, ami után beadás jöhetett volna, mindössze egy szögletre futotta az erőnkből. Majd a félidő derekán jött a csoda. Az eddig viszonylag eseménytelen meccsen elég volt egy paksi védelmi hiba. Juhar kapott egy átadást a szélen, védője mellett laposan tudta csak beadni, ami így lett jó, mert Prosserről lemaradt az embere, nem volt tehát nehéz dolga, hogy néhány méterről a kapuba passzolja a labdát. 1-0. Rég láthatott már ilyet a hazai közönség, de vezetett a csapat! Ezt követően a Paks megpróbált ritmust váltani és támadásba lendülni. Ennek nem volt túl sok eredménye, a kezdeti lendület perceken belül alábbhagyott, mi több Könyves elkövetett két buta szabálytalanságot a kaputól messze, amiért mindkét esetben sárga lap lett a jutalma. A mi jutalmunk pedig több, mint 1 félidőnyi emberelőny a vezetés mellett. Innentől azért minden adott volt hozzá, hogy a Fernando-éra alatt először nyerjünk 1 gólnál nagyobb különbséggel, mert a végelszámolásnál a gólkülönbségnek is lehet jelentősége. A félidő hajrájára fordulva pedig volt is esély erre, Juhar gurított vissza az alapvonaltól, az érkező Hasani lövésébe még sajnos éppen sikerült belelépni a vendégeknek, így csak szöglettel folytatódott a mérkőzés. Az utolsó percekben pedig csak fokozódott a nyomás, beszegeztük a kapuja elé a Paksot, záporoztak a lövések. Érett a második gól.  Balszerencsénkre sajnos eljött a szünet ideje, így a félidőben maradt az egy gólos előny.

A folytatásban maradt az előző játékrészben látott pressing, a Paks pedig emberhátrányban még jobban próbálta védeni a kapuját, hogy ne szaladjanak bele egy nagyobb verésbe. A kontrákra berendezkedett vendégek számára így túl sok babér nem termett, ha át is jutottak a térfelünkre, sok veszélyt nem jelentettek. Majd egy csapásra változott a kép. Mintha nem is mi lennénk többen a pályán, úgy benyomott minket a Paks a kapunk elé. El is tartott jónéhány percig, mire feleszméltünk ebből az állapotból, rájöttünk, hogy az egy gólos előny elég kevés egy effajta terület-átengedős játékhoz. Továbbá szembesültünk vele, hogy lényegében akármelyik ellenfelünk még emberhátrányban is képes zavarba hozni a védőket, kellemetlen pillanatokat okozva ezzel. Azért ez elég ijesztő tud lenni. Ezután szerencsére magunkra találtunk, csak Fernando igyekezett a fair-play szerint játszani, mert az utolsó 25 percre lehozta az addig nem is olyan rosszul teljesítő Vernest, aki egész ügyesen szervezte a játékot. A helyén pedig Mihajlovic.  10 a 10 ellen? Nehéz eldönteni, mindenesetre a mezőnyben kiegyenlítődtek az erőviszonyok a cserét követően, sokkal kevésbé volt megfigyelhető a csapatok közötti létszámkülönbség, a tudáskülönbséget meg inkább hagyjuk, mert a gól óta egyik csapat sem tudta kihasználni lehetőségeit, még a kapu eltalálása is nehézséget okozott sokszor a fiúknak. Bezzeg Mihajlovicnak nem. Egy kontralehetőségnél Prosser passzolt kitűnően a szerbhez, aki egyedül találta magát Nagy Gergővel szemben, de egy 100 százalékos ziccerben sikeresen belerúgta a labdát a kapusba. Mekkora helyzet kell még ennek a botlábúnak, hogy gólt szerezzen? Már a meccs vége előtt 10 perccel simán eldönthettük volna kérdés nélkül a 3 pont sorsát, viszont nagyon úgy néz ki, hogy jobban szeretünk szenvedni a győzelemért. Imádkozni, hogy kitartson az az egyetlen gólocska, ami a halovány előnyünk. Pedig ezt a harmatgyenge Paksot, főleg amilyen formában ma javarészt “fociztak”, több góllal kellett volna hazaküldeni. A hátralévő néhány percben pedig úgy tűnt, hogy rá is megyünk erre a halovány vezetésre, ugyanis Prossert Tóth Barna váltotta, a cél egyértelművé vált, őrizni azt a nehezen megszerzett vezetést. Emberelőnyben ez a felfogás érthetetlen, egy jobb csapat ellen egyenesen őrültség. Ma elég volt ennyi a győzelemhez.

A probléma mindössze annyi, hogy a riválisok is nyertek, igaz a Kisvárda csak egy szabálytalan góllal, de a tabella állása abból a szempontból változatlan, hogy még mindig a vonal alatt vagyunk. Az viszont még adhat okot némi reménykedésre, hogy a 6.! helyen álló Mezőkövesd is mindössze 4 ponttal van előttünk. Jövőhéten így egy esetleges győzelemmel őket is be lehetne rántani a kiesés elleni harcba.

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK