A remény tovább él: Diósgyőr – Vidi értékelő

59244095_1515739288566495_2783904806635307008_n

Az időjárás nem volt kegyes a csapatokhoz, de ez nem lehetett kifogás, mindkét félnek azonos körülményekkel kellett megbirkóznia. A mai összecsapás csupán az egyik félnek volt fontos, hiába hangoztatta a vendégek edzője a hét folyamán, hogy nem feltartott kézzel jönnek Miskolcra. Mivel a hátralévő fordulók száma már csak 3 volt, így a csapat számára az eddigieknél is életbevágóbb fontosságúnak számított a 3 pont, ahogyan ezt a mérkőzést megelőzően Fernando is elmondta.

A Vidi lassú passzolgatással kezdte meg a számukra már téttelen összecsapást. Annak ellenére, hogy nem a tartalék csapat jött el edzőmeccset játszani, az első percekben még lehetett látni a játékosainkban, hogy hisznek a győzelemben, egész aktívan játszottunk. Meg is hozta az eredményét az akarat, meglepően hamar jutottunk egy ajándék találathoz. Az ellenfél térfelén Márkvárt támadott le, majd harcosságának jutalma egy labdaszerzés volt. A labdát még tovább tudta pöckölni Hasani felé, aki tisztára játszotta magát, majd a kapuval szemben kinézte a rövid felsőt, gondolkodás nélkül pókhálózta ki a sarkot. Nemhogy gólt régen láthatott a közönség, de ekkora találat is régen volt már Miskolcon. 1-0! A kezdeti sokk után, ami kivételesen nem minket ért, kiegyenlítődött kicsit a játék, mindkét fél keményen harcolt minden egyes labdáért. Jó volt újra látni, hogy ebben a stadionban nem csak a vendégcsapatok tudnak küzdeni, hanem mi is oda tudjuk tenni magunkat. Egy igazi fanatikus mindössze ennyit várna a csapatától, hogy minden helyzetben tegye oda magát. Meg is látszott a stadion hangulatán, az elmúlt időkhöz képest érezhető volt, ahogyan a szurkolók a csapat mögé álltak ezekben  a nehéz időkben. A küzdelem mellé viszont sok apró szabálytalanság is társult, ment az adok-kapok. Ebben a külön harcban csak Futács vitte el magát kicsit, annak ellenére, hogy nem olyan régen még nálunk játszott, sportszerűtlenségeit még csak leplezni sem próbálta. A meccsen innentől füttykoncert kísérte minden megmozdulását, tapsvihar pedig az elrontott lehetősége után. Ez a játék jellemezte az első játékrészt, miközben a Vidi fokozatosan igyekezett minket  egyre nagyobb nyomás alá helyezni. Az elején még azt sem lehetett látni, hogy letámadnának a vendégek, idővel ezt a stílust is elővették a táska mélyéről. Innentől pedig láthatóan nehézségeket okozott a labdakihozatal, nem volt ötletünk arra, hogy hogyan építkezzünk tudatosan. Nem volt egy nagy élmény látni ezt a küszködést, miközben ugyan vezet a csapat, de a bajnoki ezüstérmes rohamozza a kaput. Talán annyi szerencsénk volt, hogy lövéseket nem tudtak elereszteni, inkább csak beadásokkal próbálkoztak. Mondjuk ezek nem voltak hatékonyabbak, mint azok, amiket a szezon során magunktól láthattunk, így kevés aggódni valónk volt a félidőben, annak ellenére, hogy a vége felé már szinte teljesen áthelyeződött a játék a mi térfelünkre, mi pedig be is rendezkedtünk a szokott kontrajátékra. Ebben a mederben pedig szépen lassan lecsordogált az első játékrész, volt egy kis ideje a fiúknak összeszedni magukat.

A folytatásban kevés kellett hozzá, hogy lemásoljuk a kezdés utáni eseményeket, mármint ami a gólszerzést  illeti. Egy védelmi hibát kihasználva játszott össze Tajti és Prosser, ami után előbbi vezethette kapura a labdát, de az utolsó pillanatban még beleléptek a lövésébe. A sors pedig gyorsan kibabrált velünk, bár igazából csak Bacsa volt lusta. Őt pedig erős lenne a sorsnak nevezni, esetleg balsors lehetne a neve, ha a pályán van. Történt ugyanis , hogy szöglethez jutott a Vidi, a beadás pedig a hosszú sarok irányába tartott. Ahol Bacsa és embere, Stopira ácsorogtak. Csak ameddig Stopira felugrott a felé tartó labdára, Bacsa átment fotelszurkolóba és nézte, ahogyan gólt szerez az ellenfél. 1-1. Oda volt a féltve őrzött előny. A csapat ugyan megtorpant egy kis időre, de utána tették a dolgukat, mentek előre újra a győzelemért, miközben a Vidi kicsit visszább húzódott a pontszerzésre állás tudatában. Pár percig nézhettük ezt a csatát, majd a vendégeink újra támadásba lendültek, bár az átütő erő hiányzott. Mi pedig szerencsére nem adtuk fel, amikor lehetőséghez jutottunk. Mentünk előre. 20 perccel a vége előtt pedig újra elaludt a Vidi védelme. Egy ellenfél térfelén szerzett labda jutott el Márkvárthoz, aki szélről húzott befelé, nem léptek ki rá Elekék, ő pedig gondolta, hogy megpróbálja leutánozni Hasani gólját, így amikor lehetőség nyílt rá, ellőtte, a labda pedig a hosszú alsóba tekeredett pár centivel Kovácsik keze mellett. 2-1! Jó szokásunkkal ellentétben most viszont nem álltunk vissza védekezni, látták a fiúk is, hogy a hátra lévő idő túl sok egy ilyen öngyilkos taktikához. Amikor pedig már csak néhány perc volt hátra a mérkőzésből, Vad II. igyekezett a középpontba kerülni. Szabó próbálta kihozni a labdát, aki korábban már kapott egy sárgát. Ebben a nagy sietségben összezárt előtte 2 Vidi védő, Szabó pedig vétlenül rátaposott az egyikük sípcsontjára. Nem volt tudatos a mozdulat, mégis villant a sárga. Ezzel meg is volt a két kártya, amit beváltottak neki egy másik színes lapocskára, de ezzel már zuhanyozni küldték a fiatal középpályást. A stadion kórusban éltette a bíró sporttársat remek döntése miatt, majd még tovább fokozódott a hátralevő időre a hangulat, ahogy egyre kevesebb perc volt hátra. A csapat pedig 10 emberrel is kiküzdötte a 3 pontot, ezzel életben tartva reményeit, hogy jövőre is a legmagasabb osztályban szerepelhessenek. Hosszú idő után végre nem csak egy szedett-vedett bandát láthattunk a pályán, az önfeláldozó becsúszások és kemény ütközések sora mutatta meg, hogy tudnak ők, ha akarnak. Csak így tovább!

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK