Szabó Fanni, az amerikai tanulmányai után, két évvel ezelőtt csatlakozott az Aluinvent DVTK csapatához. A nagyon szimpatikus, szerény, válogatott kosaras hölgy az idei szezon után távozott Miskolcról. Hogy milyen volt az elmúlt időszak, mondja el ő!
– A szezon elején beszélgettünk, akkor azt említetted, hogy ez egy olyan csapat lesz, ami képes lesz meghalni egymásért, a klubért és a szurkolókért a pályán. Hogy érzed, ez teljesült?
– Teljes mértékben! Olyan volt ez a szezon, mint amilyet az elején megálmodtunk! Már a kezdetektől fogva nagyon együtt volt a társaság, mind a pályán, mind a pályán kívül is. Biztos vagyok benne, hogy ez is kellett ahhoz, hogy ennyire szép eredményeket értünk el. Mindig volt valaki, aki tolt egyet a csapat szekerén, ha az esetleg megakadt. Ha pedig nagyon ritkán nem akadt senki sem erre a feladatra, akkor pedig együtt, csapatként lábaltunk ki a hullámvölgyből.
– A második hazai mérkőzésen nyerni tudott Miskolcon a Csata. Szerinted is ez volt a szezon fordulópontja?
Igen, szerintem is az volt. Kellett az a pofon ahhoz, hogy nehogy azt gondoljuk magunkról, hogy mi vagyunk az ,,A”. Véleményem szerint pont a legjobbkor jött, hiszen még nagyon az elején voltunk az idénynek, így nagyon gyorsan helyére tudtuk tenni a dolgokat. Bizony vettük a lapot, hogy még inkább dolgoznunk kell, ha sikereket akarunk elérni.
– Milyennek értékeled a saját teljesítményed, van olyan, amit most már másképpen csinálnál?
– Mindig is azt szerettem volna bebizonyítani, hogy helyem van a pályán, a csapatban. Ha esetleg kevesebb játéklehetőséget kaptam, akkor sem keseredtem el, igyekeztem még keményebben dolgozni és bizonyítani. Az a típusú játékos vagyok, aki ha még kevesebbet is játszik, hamar túlteszem magam ezen, mert nekem fontosabb a csapat mindenkori érdeke, mint a saját érdekem.
– A magyar bajnokság, Európa egyik legerősebb bajnoksága. Te is úgy gondolod, hogy erősödött a hazai élvonal?
– Nagyon erős a bajnokság. Azért is vagyok büszke ezekre az eredményekre, mert ilyen színvonalú sorozatban tudtunk másodikok lenni, ahol minket is meg tudtak szorítani a ,,kisebb” csapatok is és sok csapat nagyon jó játékoskerettel rendelkezett. Sok meccset néhány ponttal nyertünk meg, ami azt bizonyítja, hogy fejlődött a bajnokság.
– Mikor szeptemberben először beszélgettünk, akkor említettük a válogatottat is, ahová akkor egy sérülés miatt nem kerültél be. Most mi történt?
– Beszéltem Székely Norbert szövetségi kapitánnyal, aki elmondta, hogy nem felejtett el és számít rám, viszont a kevés játéklehetőség miatt most kimaradtam a keretből, de azon leszek, hogy mihamarabb visszakerüljek.
– Milyen terveid vannak a következő szezonra, milyen csapatban tudnád magad elképzelni?
– Mindenképpen olyan csapatba szeretnék igazolni, ahol folyamatosan játszhatok. A jövőbeli csapatomnak szeretnék meghatározó tagja lenni. Nagyon bízom benne, hogy ez sikerülni fog és ezzel egyenes út vezet vissza a válogatottba is.
– Ki, vagy mi az, aki/ami leginkább hiányozni fog Miskolcról?
– Én nagyon szerettem itt játszani! Egyedülálló és hihetetlen, hogy milyen fantasztikus, fanatikus közönség van itt! Nagyon hiányozni fog maga a város is, hiszen megszerettem Miskolcot. Rengeteg barátra tettem szert, akik szintén biztosan fognak hiányozni. Végül, de nem utolsó sorban pedig a csapatársaim, akikkel nagyon jó barátok lettünk, mint egy nagycsalád, és már most nagyon hiányoznak!
Szabó Fanninak a további pályafutásához sérülésmentes, sok sikert kívánunk, lehetőleg ne ellenünk! Bízunk benne, hogy egyszer majd még magára ölti a piros-fehér szerelést, mert ő is hiányozni fog nekünk. Már most is!
Mindent köszönünk, Szafi!
