A miskolci jégkorong elmúlt húsz évét nemcsak kívülről szemlélte, hanem szinte megszakítás nélkül benne élt. Bőven túl van az ötszázadik meccsén Jegesmedve dresszben, melyeken mindig biztos pontja volt a csapatnak. Láda Balázsnak tettem fel kérdéseimet, akit először az aktuális felkészüléséről kérdeztem.
Ha jól számoltam a 20. felnőtt szezonodra készülsz. Hogyan maradsz motivált a sokadik felkészülésed során? Mennyi pihenésre jut időd az edzések mellett?
“Szerencsére mindig van valamilyen változás a felkészülésben, ami ad egy kis újat. Sokáig egyedül vagy párban edzettem, főleg az elején. Aztán nyaranta változtattuk a helyszínt, új impulzusok kellettek. Ma már nem tudnék egyedül felkészülni, kellenek a társak, akik motiválnak. Az is megkönnyíti az edzést, hogy van személyi edzőnk, aki kidolgozza és kijavítja a hibákat edzés közben. Pihenésre este van időm, az edzések után még rengeteg teendőm akad.”
Sokat hallani, akár idény közben is, hogy az éves teljesítményt ebben az időszakban lehet és kell megalapozni. Kívülállóként nehéz elképzelni, hogy milyen feladatokat végeztek nyáron, melyek hozzásegítenek, hogy hónapokon át bírjátok a meccsterhelést. Erről tudnál részletesebben beszélni?
“Aki sportolt valaha valamit, az érezte mikor először elment hosszú kihagyás után futni, kondizni, mozogni, hogy nem bírta sokáig és másnap fájt itt-ott. Ha kihagynánk a nyári felkészülést és augusztus elsején tolnánk egy száraz és jeges edzést, akkor másnap otthon feküdnénk a fájdalomtól és a kimerültségtől, rosszabb esetben sérülést is szenvednénk. Azért edzünk nyáron, hogy a jégen a hokival tudjunk foglalkozni és ne sérüljünk meg a hirtelen jött nagy terheléstől. Négy részre osztható fel az idei felkészülés: erő-állóképesség, dinamikusság, maximális erő és gyorsítás. Ezen felül rengeteg komplex gyakorlat van: korigép*, ütőkezelés, futás, biciklizés, mobilizáció. A komfortzónán kívül esik a legtöbb gyakorlat.”
(*A korcsolyázógép egy olyan eszköz, ami a korcsolyázáshoz szükséges helyes technika és megfelelő fizikum elérésében segít. Úgy van kialakítva, hogy egy edzőteremben – hokis kifejezéssel: szárazon – is gyakorolható általa a mozgás. További érdekességek és képek itt érhetők el, angol nyelven.)
Ezután a hátunk mögött hagyott szezonról érdeklődtem, amelyből leginkább a saját várakozásaira és az új bajnokságban szerzett tapasztalataira voltam kíváncsi.
Ugorjunk vissza egy évvel ezelőttre. A csapattal első szlovákiai idényedre készültél, így az EBEL után egy másik külföldi bajnokságban is bemutatkozhattál. Milyen várakozásaid voltak? Tűztél ki személyes célt magad elé?
“Nagyon vártam, hogy megmutassam mit tudok. Amit elvártam magamtól, ennyi jégidővel, azt teljesítettem.”
Szeptemberben aztán megkezdődött a bajnokság és az első nagyjából 20 meccs során akadtak helyzetek, melyekkel nem sikerült megbirkózni. Majd elérkezett egy fordulópont – talán a második kör végén, mikor a Kassától csak büntetőkkel kapott ki a gárda, majd a Zólyomot 4-0-lal múltátok felül – miután főleg a védekezés javult nagymértékben. Belülről hogyan láttad ezt a folyamatot? Tényleg volt egy fordulópont vagy ezt csak mi szurkolók éreztük így?
“Nem nevezném fordulópontnak. Egyszerűen kellett egy kis idő. Szoros meccseket játszottunk az elején is, viszont nem kaptunk érte pontot. Dolgoztunk, tanultunk, javítottunk a hibáinkon és ez azt eredményezte, hogy elkezdtünk nyerni is. “
A bajnokságnak úgy vágott neki a klub, hogy a legtöbben tanulóévként határozták meg a szezont, bár a kimondott cél a rájátszásba kerülés volt. Eleinte úgy tűnt, hogy a 7-10. hely elérése sem lesz könnyű, majd több nagyszerű sorozattal a biztos play-offot érő 6. hely is karnyújtásnyira került. Aztán a nyolcadik helyen végzett a csapat és jöhetett a ráadáskör. Hogyan értékeled az alapszakaszt? Meglátásod szerint miben fejlődtél ezalatt a több mint 50 mérkőzés alatt?
“A tanuló év az én szemszögemből annyit jelent, hogy egyszer lehet hibázni. Elnézik, ha nem sikerül. Ettől függetlenül az alapszakasz befejezése nem úgy alakult, ahogy elterveztük, de ezt még egyszer nem fogjuk átélni! Utólag nyilván másként láttuk a dolgokat, mint amit az adott helyzetben éreztünk. Miben fejlődtem? Mentálisan. Az első 50 meccs arról szólt, hogy beverekedjem magam a csapatba. Sokszor nem az ellenféllel való küzdelem volt nehéz, hanem a saját gondolataimon való uralkodás, a motiváció fenntartása. Ez számomra nehezebb volt, mint az Extraliga.”
A rájátszás lényegében azelőtt véget ért, hogy igazán elkezdődött volna. Mi okozhatta, hogy nem sikerült egyet sem nyerni a három találkozóból?
“Talán a formaidőzítés nem sikerült tökéletesre. Idén is bebizonyosodott, hogy nem 1-2 sor, hanem egy csapat tud csak eredményes lenni. Ehhez viszont kell a bizalom minden sor számára.”
A szezonban 53 meccsen léptél pályára, melyeken 9 pontot szereztél. Ami védőként fontosabb, hogy a plusz-mínusz mutatót + 3-mal zártad, ami mindenképp szép teljesítmény. Összességében elégedett vagy a teljesítményeddel?
“A szezon elején merészebb célokat tűztem ki magam elé. A kialakult helyzet miatt azokat nem teljes mértékben sikerült elérnem. De nem vagyok csalódott, inkább motivált.”
A Tipsport Liga mezőnye nagyon kiegyenlített volt, mégis voltak csapatok, melyek ellen sokkal jobban kijött a lépés, míg mások esetében minden pontért nagyon meg kellett küzdeni. Melyik csapat ellen ment legjobban a játék? És ki volt a legkellemetlenebb ellenfél?
“A kassai és a nyitrai csapat ellen élmény játszani idegenben. A többi csapattal pedig otthon.”
A bajnokság mezőnye bővelkedik kiváló jégkorongozókban, ám néhányan közülük is kiemelkednek – például Branko Radivojevič vagy Ladislav Nagy. Tudsz olyan játékost mondani, aki ellen nagy élményt jelentett pályára lépni?
“Az jó érzés, mikor nyersz egy “erősebb” csapat ellen és látod, hogy idegesek a végén. Ez azt jelenti, hogy megpróbálták, de nem sikerült, mert jobbak voltunk akkor náluk. Nagyon sok jó játékos van a ligában, minden meccs egy élmény ellenük, ezért nem is emelnék ki név szerint senkit.”
Mit emelnél ki a szezonból? Melyik volt a legemlékezetesebb pillanat számodra?
“Számomra a legszebb pillanat idén az első kassai idegenbeli mérkőzés volt, mikor gólt lőttem és felnéztem a kivetítőre 5000 emberrel együtt.”
Végezetül, az elmúlt egy év kiértékelése után, az előttünk álló szezonról és a későbbi terveiről igyekeztem informálódni – mi várható a közel jövőben?
Mit vársz az előttünk álló idénytől? Miben léphet előre a csapat?
“Még éhesebbek leszünk a sikerre!”
A klubnál számítanak rád, sérülés nem hátráltat – hogyan látod: meddig lesz foglalt még a Jegesmedvéknél a 17-es mez? Van olyan tétel a bakancslistádon, amit még szeretnél megvalósítani jégkorongozóként?
“Már csak egy érem hiányzik a Tipsport Ligából. Most ez a legfontosabb! A 17-est pedig lestoppoltam.”
Amennyiben jól tudom, a jégkorong mellett sikeresen lediplomáztál, készülve a sport utáni évekre. Milyen szakon végeztél? Ezzel tervezel foglalkozni majd vagy maradsz a sport közelében?
“Polimer-Vegyész mérnökként végeztem, de minimális az esélye, hogy ebben a szakmában helyezkedjek el 35 évesen.”
Ezúton is köszönöm a szerkesztőség nevében Láda Balázsnak, hogy rendelkezésre állt és készséggel válaszolt kérdéseimre.
