A magyar futball igazi ünnepe: Diósgyőr – Újpest értékelő

Eljött hát a nap. Az utolsó, mindenről döntő mérkőzés délutánja. Az előző években sikerült megőrizni tagságunkat az élvonalban, bár tegyük hozzá, hogy egyik évben sem a mi kezünkben volt a döntés, de mindig megmentett minket valaki, a tudtán kívül. Idén más volt a helyzet, igaz mindössze csak annyiban, hogy az utolsó forduló megkezdése előtt a saját kezünkbe tudtuk venni a sorsunkat. A stadionban pedig magyar lelátókon elvétve látható hangulat és teltház várta a kifutó együtteseket.

A mérkőzést mi kezdtük el, mind a pályán, mind a lelátón. Igaz a széksorok közt kezdetben nagyobb volt az iram, mint a gyepen. Annyi azért észrevehető volt, hogy más-más okból, de mindkét csapatnak szüksége volt a pontokra. Az első percekben így a diósgyőri publikum számára volt izgalmasabb az összecsapás, míg a fiúk támadtak, az Újpest kénytelen volt a védekezésre koncentrálni, tették ezt kezdetben a rájuk jellemző szervezettséggel.  Ennek köszönhetően az első lövéseket nekünk sikerült elereszteni, igaz ezek még kaput nem találtak. Majd a 10. percben beijesztett az Újpest. Addig tologattuk a labdát a saját térfelünkön, míg a letámadásuknak köszönhetően el is vesztettük, a vendégek beadása után pedig Solomon talált a kapuba. Csak Fortuna, vagy szimplán az asszisztens velünk volt és időben emelte zászlaját. Les. Több ezer ember szívéről gördült le egy Bükk-hegységnyi szikla. Ez a jelenetsor kicsit meg is foghatta a fiúkat, mert mire letelt negyed óra a mérkőzésből, már nem mi voltunk a támadásban aktívabb csapat a pályán. Ennek ellenére, ha Prosser beadását Polgár nem csak passzolni tudta volna a kapura, akkor könnyen előnybe kerülhettünk volna. A félidő derekához érkeztünk, mire kezdeti lendület kicsit csillapodott, a játék áthelyeződött a mezőnybe. Amikor már szinte unalmas kezdett lenni a pályán látható állóháború, akkor Iványi játékvezető paprikázta a hangulatot, amikor is Bacsa kezdett szép szólóba, viszont az ötödik védő már kétséges, hogy szabályosan vagy sem, de megállította, Patrik elesett. A sporttárs pedig műesésre hivatkozva még neki mutatta fel a sárga kártyát. Kérdem én, mi szükség van erre egy ilyen sorsdöntő harcban? Avagy már Pesten eldöntötték volna a kiesés sorsát? Ezen sejtelmek ellen tehetett volna Prosser néhány momentummal később, ugyanis egy kontratámadásunk során Márkvárt lőtte be a labdát a védők mögé, így támadónk egyedül mehetett kapura, viszont lapos lövése elakadt a Banaiban. Maradt a döntetlen. Nem sokkal később ismét Márkvárt vált főszereplővé. Brkovic harcolt ki kecsegtető pozícióból szabadrúgást és ameddig a játékvezető a sorfalat állítgatta, Dávid ellőtte fölöttük a labdát, jutalma sárga lap. A visszarendelt szabadot pedig a sípszó után már nem ő, hanem Tajti rúgta el, erre nem számított Banai, várta Márkvárt nekifutását. Így Tajti felső sarokba tartó lövésére késve indult el. Ez lett a veszte, óriási gólt láthatott a kilátogató nézősereg. 1-0! A játékrész során ezzel a találattal le is lettek hűtve a kedélyek, a hátralevő percekben mezőnyjátékkal telt az idő, a játékvezető hosszabbítás nélkül fújt a sípjába. A drukkerek pedig kissé megnyugodhattak, a csapat továbbra is a saját kezében tartotta a sorsát.

A folytatásban kissé aktivizálta magát az Újpest gárdája, 4 perc alatt többet lőttek kapura, mint az egész első félidőben, mondjuk a pontossággal volt némi problémájuk, mert egyik esetben sem volt szükség Bukrán védéseire. Viszont ennek köszönhetően remek lehetőségek nyíltak a gyors támadóink előtt, hogy kontrákat vezessünk. Csak sajnos nem egy alkalommal lesen fogták csatárainkat. De ez a kis adok-kapok jót tett a mérkőzés színvonalának, egy pezsgő csata alakult ki a felek között, helyzet itt, helyzet ott. Ezen a nyárias délutánon, annak ellenére, hogy a felek teljesen más célokért hajtottak, igazi futballünnep kerekedett Miskolcon. A bajnoksághoz mérten rengeteg néző, jó hangulat, párbaj a pályán és a lelátókon is. Miskolc kimondva, kimondatlanul a vidék fellegvára, az igazi magyar foci egyik alappillére Magyarországon. Kár lett volna, ha néhány falu bitorolta volna el az első osztályban való szereplés jogát. Bár kimondva, kimondatlanul, a másodosztályban komolyabb csaták alakulhattak volna ki.
Mikor ismét kezdett kissé esni a tempó, Bukrán gondolta úgy, hogy emeli kicsit a szurkolók pulzusát, egy hazaadást követően centiken múlt, hogy elpasszolta a labdát a rárontó újpesti csatár orra előtt. Időközben a Honvéd is két gólos előnyre tett szert az MTK ellen. Így tovább folytatódott a szurkolók idegrendszerének rombolása,ebben a szellemben gondolhatta Fernando, hogy ma menni fog emberhátrányban is a játék, a gólszerő Tajti helyett Mihajlovic lépett pályára. Ekkor már az újpestiek is megmutatták, hogy milyen fából faragták őket, tehetetlenségükben elvesztették kissé ütemérzéküket. Előbb Márkvárt kapott egy nagyobb rúgást a bokájára, majd Solomon ijesztett rá a hazai közönségre, ugyanis csúnyán összerúgott Brkovic-csal, aki lent is maradt kis időre a gyepen. Neki viszont ez a szabálytalanság a második sárga lapos figyelmeztetést érte, mehetett zuhanyozni. (Legalább biztosan maradt számára némi meleg víz.) Emberelőnyben pedig megtehettük, hogy ismét Korbély Kristóf kapjon lehetőséget. Ő pedig nem sokat várt, élt is a lehetőséggel. Prosser került ismét kihagyhatatlan helyzetbe, de lemásolta az első félidei lehetőségét, belerúgta a kapusba a labdát. Ami viszont így Korbély elé került, a fiatal diósgyőri tehetség pedig már bepasszolta a kapuba a labdát, nem hagyta veszni a kínálkozó lehetőséget. 2-0! A hátralévő percek örömfocija során pedig még alkalmunk volt arra is, hogy a Kamerunból hosszú útjuk végén végre megérkező afrikaiak közül Yannick is lehetőséghez jusson, láthassuk, hogy a télen beharangozott komoly erősítések tényleg a pályán is megmutatják, hogy nem véletlenül jöttek ide. (Tudjuk, hogy már korábban is a pályára lépett, csak ennek az okát nem egészen értjük még.) Ekkor pedig még mindig nem volt vége a mérkőzésnek. Hasani támadta le az utolsó embert, Kovácsot, erőfeszítései pedig labdaszerzést értek. Innentől ajtó-ablak helyzetbe került Banaival szemben, mi több, Prosser is kísérte az akciót. Sakk-matt az utolsó másodpercekben. Hasani magára vállalta a befejezést és feltette a mai napon az i-re azt a bizonyos pontot. Végeredmény: Diósgyőr 3-0 Újpest.

Az év utolsó értékelőjét olvashattátok, de igyekszünk a holtszezon során is érdekes tartalmakkal előállni nektek, hogy az uborkaszezonban se unatkozhassatok. Találkozunk nyáron újra a legmagasabb osztályban! Köszönjük, hogy az idei szezon folyamán is ilyen sokan olvastatok minket!

60744317_1030872943776321_7986369005466157056_n

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK