Szélsővédők kiesésén múlt a bennmaradás?

2019-re a modern foci egyik legfontosabb posztja a szélsőhátvédeké lett. Egy jó bekk hasonlóan hasznos támadásban, mint védekezésben, az ellenfél kapuja közelében afféle “második szélsőként” tűnik fel. Mi sem bizonyítja jobban a szélsővédők jelentőségét, mint Loic Nego Év játékosa-címének ténye, ráadásul ha visszagondolunk a Szivics-féle sikercsapatra, komolyan kellene törni a fejünket, hogy találjunk olyan hátvédeket a miskolci közelmúltból, aki akár csak megközelítette volna az Okuka – Husic párost.

Különösen messze van ettől jelenlegi duónk, Martin Juhar és Serhiy Shestakov. Légiósaink múltjának bemutatásától ezúttal eltekintünk, volt itt érthetetlen szlovák válogatottság, meg 22 évesen megkezdett profi karrier, a mi esetünkben azonban sokkal fontosabb, amit idén letettek az asztalra. A nagy semmit. A védelmünk szélein csak annyira voltak lyukasak, amit egy jobb fajta ementáli megirigyelne, ha pedig a támadásokat próbálták segíteni, beadásaik előtt már dörzsölte a kezét néhány kapu mögött lévő szurkoló, a várható ingyen labdáért.

A Fernando által bevezetni próbált sokpasszos játék néhány ritka kivételtől eltekintve egyáltalán nem működött. Az ilyesfajta taktika alapvető eleme, hogy a labda nélküli mozgások működjenek, a passzra készülő játékosnak a lehető leggyorsabban legyen több partnere, akit megjátszhat, nálunk azonban egy, jó esetben két diósgyőri próbált üres területre mozogni. A labdát birtokló azonban próbálta azt a lehető leggyorsabban tovább adni, szabad embert pedig általában csak hátul, vagy a vonalak mellett talált. Előbbi esetben jött az altalással felérő, impotens passzjáték a saját kapunk előtt, utóbbinál pedig Juhar vagy Shestakov akasztotta meg a támadásainkat gyenge beadásokkal. Máshogy építkezni nem tudtunk, már-már egy fontosabb bajnoki megnyerése is lehetetlen küldetésnek tűnt, hát még a bennmaradás kiharcolása…

A mezőkövesdi 0-3 után azonban rövid időn belül két fontos változás is történt. Fernando már félidőben felismerte, hogy Juhart agyba-főbe veri kövesdi riválisa, a következő heti bajnokin pedig a szünetre megsérült Shestakov. Hiányukban kénytelenek voltunk a pálya közepén vezetni a támadásokat, Polgár Kristóf és Tamás Márk légiós társaikkal ellentétben csak a legritkább esetben próbálták meg megbontani az ellenfelek védelmeit, Juharék kiesésével azonban bebizonyosodott, hogy a Tajti – Márkvárt – Szabó fémjelezte középpálya sokkal kreatívabb annál, mintsem bele legyenek kényszerítve a jelenlegi, hatékonynak véletlenül sem nevezhető játékrendszerbe. A két kezdő szélsőbekk kiesésével az addigi egysíkú, elképzelés nélküli támadójátékunk újra megélénkült, három bajnokin 9 gólt (mindet középről, egyiket sem beadásból) és 7 pontot szereztünk, aminek köszönhetően meghosszabbítottuk elsőosztályú tagságunkat.

Vajon augusztustól újra ott lesznek a kezdőben?

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK