“A támadók nyerik a meccset, a védők nyerik a bajnokságot”

iTXeHfa6L

A címben szereplő idézettel az amerikai sportok, azokon belül is az NFL szerelmesei jó eséllyel találkozhattak már.

Az elmúlt három NB1-es szezont vizsgálva szomorú ténnyel kell szembesülnünk: kétszer a legtöbb, egy alkalommal pedig a második legtöbb gólt kaptuk. Távol álljon tőlünk, hogy egy-egy játékos nyakába varrjuk ezt a szégyenteljes mutatót, annak azonban megpróbálunk utána járni, kik azok, akik valamennyi szezonban kivették a részüket belőle.

A 2016/17-es pontvadászatban a 10. helyen végeztünk, csak több győzelmünknek köszönhetően előztük meg a már kieső MTK-t. Harminchárom bajnokin 58 gólt kaptunk, az imént említett fővárosiak példának okáért csak 36-ot… Annak a DVTK-nak a kapuját alapesetben Ivan Rados (ritkábban Antal Botond) védte, a hátvédek között pedig leggyakrabban Tamás Márk, Lipták Zoltán, Dejan Karan, Nemes Milán és Lázár Pál szerepeltek, néhanapján kiegészülve Mahalek Marcellel vagy Németh Milánnal. Annak a gárdának a maiakkal ellentétben meg volt az az előnye, hogy előbb a grúz Murtaz Daushvili, majd a kameruni Patrick Mevoungou szűrte előttük az ellenfelek támadásait, napjainkban nincs olyan játékosunk, akinek ez lenne az elsődleges (egyetlen?) feladata. Vagy legalábbis meg tudná oldani azt. Ennek ellenére képesek voltak meccsenként 1,7 gólt kapni.

A 2017/18-as bajnokságban a változatosság kedvéért aggódhattunk az életünkért, újfent pontazonossággal, több győzelmünknek köszönhetően maradtunk bent a Balmazújváros kárára, akik csak a miheztartás végett kétszer is felmosták velünk a padlót. 53 gólt kaptunk 33 kör alatt, rosszabb mutatója csak a 61 kapott gólt felmutató Vasasnak volt. Antal Botond ekkorra már egyértelműen átvette Rados helyét a gólvonal előtt, Karan, Lipták és Tamás Márk azonban – valamilyen különös oknál fogva – továbbra is élvezték az aktuális vezetőedző (Bódog, Fernando) bizalmát. Ekkor már Tóth Barna, Oláh Bálint és Kocsis Gergő feleltek a középpályás védekezésért, több-kevesebb sikerrel. Inkább utóbbi. Ebben a szezonban jöttek egyértelműen a Bódog-féle letámadások, amikkel kezdetben sikerült meglepnünk aktuális ellenfeleinket, pár hét azonban elég is volt ahhoz, hogy nagyjából mindenki rájöjjön, hogyan lehet a feljebb lépő hátvédsorunk mögé ívelgetni a labdákat. Télen kiegészültünk többek között Shestakovval és Brkovic-csal, az utolsó 11 meccses “körnek” pedig a 6. helyről, -1 es gólaránnyal, 5 ponttal a kiesőket megelőzve futottunk neki. Ekkor már a védő négyest alapesetben Shestakov, Karan, Lipták és Tamás alkották, a csapat pedig komoly mélyrepülésbe kezdett: Öt körrel később, öt vereség után már Fernando Fernandez készítette fel a gárdát a Mezőkövesd elleni stadionavatóra, a 6. helyről egészen a 10.-re estünk vissza, -5 re rontva a gólarányunkat. A Nagy, Tamás, Karan, Forgács kvartettel kikaptunk Debrecenben, majd a Tamás és Brkovic nevével fémjelzett hátsó sor kapott egy négyest a Fradi otthonában. Az utolsó fordulónak stílszerűen utolsóként, -10 es gólkülönbséggel futottunk neki, ahol is Fortuna hathatós segítségével legyőztük a Vidi erősen tartalékos csapatát, így benn maradva az NB1-ben. Ebben az évben már “csak” 1,6 gólt kaptunk mérkőzésenként.

A 2018/19-es, mögöttünk hagyott bajnoki szezonban már 4 ponttal előztük a jobbik kiesőt, újfent az MTK-t. Ezúttal is a legtöbb gólt kaptuk, 57-et, volt köztük hét majd ötgólos fővárosi zakó is, a későbbi bajnok Ferencváros három meccsen 15! alkalommal talált be ellenünk… Az első körben rendezett IX. kerületi találkozón Antal, Eperjesi, az öngólt szerző Tamás, Lipták és Forgács alkották a védőnégyest. Az ötödik körre sikerült is megszereznünk az első győzelmünket a Haladás ellen, bár ekkor már a 9.-ek voltunk, -5 ös gólaránnyal. Az első kör (11 bajnoki) végére az utolsó előtti, 10. helyen álltunk, egy győzelemmel, 8 szerzett és 18 kapott góllal. A sztenderd védelem ekkor már a Brkovic, Karan, Tamás hármas volt, Shestakovval és Juharral a széleken. A harmadik győzelmünket a 15. körben szereztük meg, ekkor már 26 alkalommal találtak a kapunkba az ellenfelek. Egy huszáros hajrának köszönhetően ismét kiharcoltunk a bennmaradást, visszaállítva a két évvel korábbi, meccsenkénti 1,7-es kapott gólátlagot.

Antal Botond, Dejan Karan és Tamás Márk tehát valamennyi szezonban kivette a részét ezekből a csodálatos mutatókból. Minden lánc csak annyira erős, amennyire a leggyengébb láncszeme. Vajon sikerülhet az évek óta várt szintlépés, ha továbbra is ők alkotják majd az egyik legfontosabb csapatrész gerincét?

 

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK