A védőket otthon hagytuk ma : Diósgyőr – Fehérvár értékelő

Elérkezett az első meccsnap, amikor idegenbe látogatott a csapat. A mérkőzés előtt még mentek a találgatások, hogy milyen eredményt érünk el a vidisták otthonában. Az egyik oldal a gyenge idegenbeli mérleget hozta szóba, ami évek óta jellemzi a csapatot, az ellenérv pedig az volt, hogy a tavalyi szezonban a három összecsapásunk közül két alkalommal is mi örülhettünk a végén.  Mire ezt az értékelőt elkezded olvasni, az eredményt már valószínűleg tudni fogod, kedves Olvasó. A “poént” viszont nem szeretném lelőni az elején. Így az idei első megmérettetés eseményei az alábbi sorokban olvashatóak.

A mérkőzés éppen, hogy megkezdődött, talán néhány szurkoló még meg sem vette a helyszínen a sört, az otthon ülők még a szotyit sem bontották ki, vagy a fotelben sem helyezkedtek el, így még az sem kizárt, hogy lemaradtak a fehérváriak óriási hibájáról. Ugyan a 3. fordulóban járunk még csak, azonban meg merem kockáztatni, hogy az év végi összefoglalókban sírva röhögő fejjel fogják visszaismételni az első fél percét a mérkőzésnek. Történt ugyanis, hogy a hazaiak térfelén a Fehérvár szórta el a labdát, amivel Zsolnai tudott elfutni a szélen, majd nem túl acélosan, de középre adott. Már éppen temetni kezdtük az akciót, mivel Juhász felé gurult a labda, de a rutinos játékos fénye mellett a tudása is megkophatott, mert elrúgott a labda fölött, ami így a leshatárról induló Prosserhez került középen. A támadó teljesen üresen vehette át a labdát, szemben a kapussal pedig nem hibázott. 28 másodperc elteltével 0-1! Innentől rákapcsolt a hazai gárda, pár perc elteltével viszont mégis az ő védelmük maradt lyukas, így ismét Prosser indulhatott, lövése viszont elsuhant a kapufa mellett. Az előnyt gyorsan növelve, szinte eldönthettük volna a csatát. Azonban a fagyi gyorsan visszanyalt. A 13. percben szabadrúgáshoz jutott a fehérvári csapat. A hosszú oldalra kanyarított labdát nem tudtuk kivágni, így érkezett is a beadás, amibe Danilovic csak beleütni tudott. A peches helyzetek ismét megtaláltak minket, a labda pont Elek elé pattant ki, aki első nekifutásra a felső lécre tudta csak továbbítani a labdát, de az ismétlése sajnos már utat talált a kapuba. 1-1. A következő percek játékát meg is határozta ez a jelenetsor, játékunk ugyan vissza jelentősen nem esett, de a hazaiak átvették a kezdeményező szerepet. A találkozó kezdeti 20 perce úgy elszaladt, mintha csak egy reklámra szakadt volna félbe egy jó film. Bár az utolsó percekben annyira nem volt szimpatikus a forgatókönyv. A félidő derekán jobbára csak felderítő munkát végeztünk, kutattunk a labda után. Eközben a hazaiak passzolgattak, de a kapunkhoz nem tudtak közelebb férkőzni, meddő mezőnyfölényük volt csupán. Ettől talán többet vártak volna a szurkolóik. Mondhatni már-már altatott ezzel a Fehérvár, mert fél órányi játékot követően ritmust váltottak, Huszti szaladt el a szélen, 3 ember között is középre tudott adni (ennyit javult sem tanult a védelem tavaly óta!?), ahol Futács fordult le Brkovicsról, a labda továbbcsorgott róla, így Petrjakhoz került, aki a hálóba passzolt. Az akció szépséghibája, hogy Bogár játékvezető kifelé ítélt szabadrúgást. Ugyanis szerinte Futács ellökte a szerb védőnket. A valóságban egy Jászai Mari díjas alakításnak lehettünk tanúi, akkorát színészkedett Brkovics. Most megköszönhetjük, hogy rosszul látta a spori, szabályos gólt vettek el hazai csapattól. De legalább a helyszínen kevés hazai drukker elégedetlenkedhetett. Ennek az oka is kiderült kisvártatva, Fehérváron egy városi rendezvényen falunapon Rúzsa Magdi adott ingyenes koncertet. Már rögtön érthetővé vált, hogy miért vannak ott többen. Az eredmény még döntetlen volt, a jókedv azonban a viccelődés közben gyorsan elszállt. A félidő hajrájában ritka esetek egyikeként támadást vezethettünk, viszont egy labdavesztést követően a fehérváriak vezethettek kontrát. Brkovic pedig úgy gondolta, hogy egy taktikai szabálytalansággal megakadályozza ezt, kapott is érte egy jogos sárga lapot. A probléma csak annyi volt, hogy neki ez a második ilyen megmozdulása volt a meccsen, így még a lefújás előtt mehetett zuhanyozni, nehéz helyzetbe hozva a csapatunkat. Legalább lesz meleg víz a zuhanyzáshoz…

A folytatásban már a kezdőrúgást követően láthattuk, hogy a Fehérvár nyomni fog, mi pedig a kontrákra rendezkedtünk be. A betömörülő védelmünk így az első percben labdát is szerzett, mi több, Prosser remek indítást kapott a szélre, elfutott a labdával, a középre adása sajnos pontatlan volt, így nem tudtuk megismételni a mérkőzés elején látott nagyszerű kezdést. Ezt követően már éppen arról akartam írni, hogy az emberelőny ellenére nincs semmilyen tudatosság a hazai csapat játékában, tanácstalanul adogatnak csupán, erre elkövettünk egy majdhogynem amatőr hibát. Hagytuk, hogy a fehérváriak gyorsan végezzenek el egy bedobást a kapunk előterében, Kovács kapott labdát, egy testcsellel becsapta védőjét, majd passzát Futácsnak már csak be kellett segítenie a kapuba. 2-1. Innentől mi görcsössé váltunk, a fehérváriak pedig felszabadultak. Az indulatok pedig pár perc múlva elszabadultak, Tajti és Huszti akaszkodtak össze, a csapattársak békítő ereje kellett ahhoz, hogy lenyugodhassanak a kedélyek. A játékvezető pedig a sárga lapjaival igyekezett rendet tenni. Miután kicsit magukba szálltak az érintettek is, állóháború volt kialakulóban. A Fehérvár a kapu előterében passzolgatott, mi pedig próbáltuk távol tartani őket a lövőhelyzetektől. Ebben a helyzetben még a 2-1 tartása is észszerű döntésnek tűnt, nem volt kilátás az egyenlítésre. Csupán a szökő évente előrerúgott labdákkal történő kontraépítésekben lehetett volna némi sansz. Ezek viszont elég vérszegények voltak, sokra nem mentünk velük. Már éppen kezdhettünk gondolkodni, hogy felesleges is energiát pazarolni ezekre, mert az egy gólos vereség még talán elfogadható eredmény, mikor egy ártalmatlannak tűnő szabadrúgáshoz jutott a hazai csapat. Huszti újra a hosszú oldalt vette célba, ahol Juhász emelkedett a legmagasabbra. Ugyan a kapufát találta el, viszont a szegény embert az ág is húzza alapon a vetődő Danilovic hátáról bepattant a labda a kapunkba. 3-1. A bosszantó találatot követően nem telt el egy perc, újra támadásba lendült a Fehérvár. A gólt eredményező szabadrúgás előtt állt be Hodzic, aki úgy küldött el egyszerre két védőt a sarki boltba szódáért, hogy azt még nézni is fájt, ezzel pedig tisztára is játszotta magát, hogy ismét a kapufa segítségével 4-1-re módosítsa az állást. Alakult a kiütés. Ekkor még azt hihettük, hogy a végére beéri ennyivel a hazai csapat. Ezt azonban Nego és Hodzic másként gondolta. A fejben teljesen szétesett védelmünk szokás szerint hibázott, Shestakov ragadt be, így Nego pörgetése Hodzichoz nem találta lesen a légióst, aki köszönte a kínálkozó sanszot, védő hiányában (Hol voltak a még pályán lévő, védőnek csúfolt “focistáink”!?) pedig megszerezte második gólját. 5-1.  A hátralevő percekben sem maradhattunk teljesen nyugodtak, hogy már vége, megvan az iskolában az első ötös, Kovács ismét remek labdát adott az alvó védelem között Hodzicnak, de most Danilovic résen volt és megakadályozta a mesterhármast. 

A találkozó elején nem volt benne, hogy ilyen csúnya vége lesz a mérkőzésnek, azonban ismét sikerült bizonyítanunk, hogy a védelem bármikor képes összerogyni fejben, ezáltal megadni a lehetőséget szinte bármilyen csapatnak, hogy a porig alázzák őket. Danilovic nem védett élete formájában, azonban nem lehet ezt a mai napot az ő nyakába varrni. Ma csapatként szerepeltek le a fiúk, a jövő héten lehet javítani az eddig hibátlan Mezőkövesd ellen, újra hazai környezetben.

Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!

Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK