Hol a csapatunk?: Diósgyőr – Mezőkövesd értékelő

A mérkőzés hetén még néhányan bizakodtak, hogy a Mezőkövesd legyőzése nem lehetetlen feladat. A mérkőzés alaphangulatát igyekeztek megalapozni a szurkolók “szakmai stábtagok”, ugyanis a nagy nyilvánosság felé kommunikálták, hogy a vendégek kémeket küldtek az edzésre megfigyelni a játékunkat. Ekkor a közösségi médiában megjelent Fernando nyilatkozata ezzel kapcsolatban, illetve megjelölte a kezdő sorunkat.  Gondolhattuk, hogy egy ilyen kezdőcsapat egy jó vicc, majd a mérkőzés előtt fél órácskával kiderült, hogy ez bizony nem tréfa, tényleg ezek a kutyaütők kezdik a meccset.

Unalom az első perctől.
A megfogyatkozott nézősereg előtt mi kezdtük a mérkőzést, bár a kövesdiek voltak az aktívabbak. Folyt a szokott passzolgatás, csak kivételesen nem mi adogattunk tanácstalanul, hanem vendégeink. Annak ellenére, hogy a játékunk messze nem volt hibátlan, egyszerűen nem találták a kulcsot a kapunkhoz a matyók. Első ránézésre nem tűnt biztatónak a felforgatott csapatunk “játéka”, a félidő első részében csak keresgélték önmagukat a fiúk. De legalább néhány játékoson látszott, hogy szeretne megragadni a kezdőcsapatban és odatették magukat. 

Hogyan veszítsünk el egy mérkőzést negyed órát követően?
A fejekben is benne lehetett még a múlt heti zakó, a hajtás mellett egyesek csak testben voltak a pályán, a gondolatok máshol járhattak. Történt ugyanis, hogy egy Mezőkövesd által elég körülményesen, mi több pocsékan elvégzett szabadrúgásra csapott le Tajti, a kontrát is ő indította, középen Prosser sprintelt, a kövesdiek pedig elöl ragadtak a pontrúgást követően, így még az egyetlen védőt sem volt nehéz kipasszolnia a két játékosunknak. Így Prosser negyed órát követően szemben a kapussal, tulajdonképpen a semmiből juttathatott volna minket vezetéshez, de elmérte a lövést és a kapu mellé csavarta a labdát. Ekkora helyzetben ez szarvashiba. Egy olyan összecsapáson, ahol 20 percet követően ez volt az első kapu felé tartó, lövésnek nevezhető próbálkozás, jobban meg kellett volna becsülni a lehetőséget.

Unalom a köbön, avagy inkább igyunk valamit.
Megbecsülni a lehetőséget, ami nem volt egy sűrűn visszatérő alkalom, hiszen még félórányi játékot követősen sem láthatott a nagyérdemű újabb lövést egyik csapattól sem, mi több, mindössze 10 perc volt hátra, mire az első kövesdi, kósza próbálkozás is elgurult a kapunk mellé. Hiába láthattuk, hogy a Mezőkövesd még tőlünk is tehetetlenebb, mégis a mi térfelünkön folyt javarészt a játék. A  kisebbik borsodi gárda lesz szégyenszemre az erősebb a jövőben?

Andó-Szabó a fogalmatlan

Az unalmasnak is joggal nevezhető félidő végére csupán egyetlen érdekesség maradhatott volna. A félidőben már korábban sárga lapot jegyző Vadnai támadta a sarokban kevergető Ternovánt. A fiatal diósgyőri játékos igyekezett fedezni a “zsugát”, míg a többiek a segítségére sietnek, azonban Vadnai erőszakosan próbálta megszerezni a labdát eközben, majd, ha még vétlenül is, de a megemelt labda elrúgása helyett Ternovánt sikerült megrúgni, nem kicsit. A világ pályáin ez mindenhol legalább sárga lap lett volna, kivéve itt… 
Pedig a mezőkövesdi védő ezzel a második lapját gyűjtötte volna be, tehát joggal küldhette volna zuhanyozni Andó-Szabó profi sípmesternek csúfolt “játékvezető”. Aki tegyük hozzá, hogy a félidőben több vitatható döntést hozott, persze egyiket sem a javunkra.

 

Öregfiúk meccs és a derül égből villámcsapás.
A fordulás hozott némi változást a játékban, de sajnos nem a jó irányba. Az eddig is gyenge iramú mérkőzésre talán inkognitóban az öregfiúkat küldhették fel a csapatok maguk helyett annyira belassult a mérkőzés. Vagy csak a “rutinos” Mezőkövesd tudatos altatásba kezdett? Nem telt bele 5 perc, Ternovánra 1 méteren 3-mat vert az ellenfele, aki így tisztán adhatott be, Nagy pedig pontosan érkezett a labdára, majd senkitől sem zavartatva, védhetetlenül fejelt a kapuba. 0-1. Kérdés, hogy hol volt a többi védő? A meccs előtt igaz, hogy volt egy sakktábla a stadion parkolójában, de szerintem senki nem gondolta volna, hogy Karanék a meccs közben is ott fognak játszani, nem pedig a pályán. Csak a már szokásos védelmi hiba…
A semmiből szerzett vezetést a Kövesd. Majd duplázta meg azt pár percen belül. A továbbra is nyugdíjas tempóban csordogáló “összecsapáson”, ahol gólhátrányban már régen támadni kellett volna minden erőnkkel, a védőink fogtak valakit/valamit, de az tuti nem az ellenfél volt, mert az egyik beadás pár méterre a kaputól olyan üresen találta meg Karnitskiy-t, hogy az ablakot nem lehet ilyen tisztára pucolni, a légiós pedig köszönte a lehetőséget, 0-2

Unalom és egy elmaradt büntető.
A biztos vezetés tudatában vissza is állt védekezni a vendég együttes, átadva a területeket. Az első félidőben látott meddő fölény így ugyan a mi javunkra fordult, de nem tudtunk mit kezdeni vele. Bár Korbély egy alkalommal szépen futott be labdával a büntetőterületre, annak rendje és módja szerint fel is rúgták, csak a síp maradt néma. Érthetetlen. Alig egy óra elteltével a semmiből szerzett 2 gólos előnyt egy falu, a játékvezető pedig elfelejtett kiállítani egy játékosukat, illetve pont nem látta a büntetőterületen belüli lökést. 

Ilyen gólt nálunk maximum Hasani tudna rúgni.
Az i-re a pontot csak ezután rakták fel a matyók, Tajti szabálytalankodott jó 25 méterre a kapunktól, szabadrúgás. Bár Danilovic jól állította fel a sorfalat, viszonylag sokan is álltak a labda elé, de még ez is kevés volt. Cseri hajtotta végre az ítéletet, kíméletlenül tekerte be a rövid felsőbe a labdát. 0-3. Innentől a játék képe a várakozásoknak megfelelően alakult, a Mezőkövesd visszaállt a saját kapuja elé, berendezkedtek a kontratámadásokra. Mi pedig nekiláttunk az állóháborúnak az ellenfél térfelén. Aminek persze az égvilágon semmilyen eredménye nem volt. Csak a megszokott kép, passzolgatunk, de minek?

Az ultrák gólöröme és vége a meccsnek.
A hajrára fordulva érdekesség már nem volt, a Mezőkövesd is csak kényelmesen passzolgatott, már néha meg sem támadták őket a játékosaink, csak unottan várták, hogy történjen valami. De minek kellett volna ugyan történni 0-3-nál? Csodának… 
Az ultraszektorban álldogáló maréknyi szurkoló is inkább már csak kínjában szórakoztatta magát azzal, hogy gólörömöt imitálva ujjongtak a lelátón. Ezt persze másodperceken belül felváltotta a k*rva gyenge! nevezetű jól ismert sláger. Az utolsó percekre nekik is csak annyi maradt, hogy elkezdjenek hangolni a következő fordulóban esedékes pesti meccse a Fradi ellen. A végére már szurkolni is felesleges volt. Bár azt szoktam mondani, hogy a jó csapatnak nem kell szurkolni, mert ők anélkül is nyernek, mindig a gyengébbnek kell szorítani, hiszen nem ők a favoritok, de ide ez már édeskevés volt.

Összességében egy borzalmas meccset láthatott a kilátogató több ezer ember. Egy gyenge iramban csordogáló semmi volt tulajdonképpen, ettől még valószínűleg a falat nézni is izgalmasabb lett volna. A fordulást követően pedig ismét bizonyította a védelem, hogy alkalmatlan a labdarúgásra, ilyen hibákat megyei szinten nem biztos, hogy elkövet bármelyik csapat. Bár ott legalább van csapat, mert ma ezt a társaságot nem lehetett annak nevezni. Meg kell hagyni, volt 1-2 játékos, aki küzdött, de ez messze kevés ide. A mai napon a kilátogatók csak a vendégeket láthatták játszani, mi a nagy semmit próbáltuk eladni aranyként. SZÁNALMAS! kikapni itthon egy falutól, akiket elkísért 30 nyugdíjas és még csak szurkolni sem tudnak normálisan. De úgy tűnik, hogy a magyar focinak jó ez is. Várak épülnek a semmiből, miközben az igazi fellegvárakban csak a posvány marad. A posvány, ami nálunk is honol évek óta. Még a szurkolókat sem tudom elítélni a meccs végi rigmusért: Vedd le a mezt!
Ezek nem milliós fizetést érdemelnek, maximum seggberúgást.

Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!

Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK