Többszörös osztálykülönbség: Ferencváros-Diósgyőr értékelő

Új hétvége, új remények. Kivéve ma. Sokan már a mérkőzés előtt elkönyvelték: sima vereség. Reálisan nézve a különbséget a két együttes között, már az is meglepetés volna, ha nem kiütéssel végződne a forduló zárómeccse. Az élet azonban átírta a forgatókönyvet, gondolta, hogy a 33 fordulóból ma jött el a szerencsenap, segít kicsit. Az alábbiakban olvashatjátok, hogy mennyit számított ez:

A tartalékok és a fordulat
A Fradi a hétközi kupameccsen kifárasztotta “legjobbjait”, így ma úgy gondolták, hogy a “B” csapat is elég lehet ellenünk, úgy is látványosan gyenge mérkőzésekből érkezünk a fővárosba. Ez számunkra azért nem volt a legjobb, mert így a perememberek igyekeztek megmutatni, hogy helyük lehet a kezdőcsapatban. Ennek megfelelően nagy elánnal igyekeztek a hazaiak már a kezdeteknél előnybe kerülni. Csak éppen a fagyi nyalt vissza nem sokkal a kezdő sípszó után. Egy ferencvárosi támadás végén szerencsénk volt, hogy a kapufáról kifelé vágódott a lövés. A labda átpattant a másik oldalra, ahol Vági igyekezett felszabadítani, de Isael olyan lendülettel érkezett és tarolta le, mint tavaly csapata az MB1-et. Vágit végül hordágyon kellett levinni a sérülés komolysága miatt, ugyanis felszakadt a combja, így a Fradi légiósa lekísérhette a védőnket, a játékvezető piros lappal jutalmazta az esetet.

Előny, ami fel sem tűnt
Innentől lényegében 80 percünk volt kihasználni az emberelőnyt. Bár akárhogyan próbáltam meglátni az új helyzetben a pozitívumot, egyszerűen nem sikerült. A 10 emberrel játszó Ferencváros tulajdonképpen, mintha még így is többségben lettek volna a pályán, a félpályán nem engedett át minket. Az első alkalom talán, amikor labdával is átléptük a saját térfelünket, az az eset volt, amikor  vendéglátóink egy ápolás miatt 9 fővel passzolgattak. Ettől eltekintve teljes kudarc.

A támadójátékunk és a büntető
Mi több, a félidő derekára tragikusra is fordulhatott volna a helyzet, Polgár rutintalan mozdulata miatt büntetőhöz jutott a Fradi. Fiatal játékosunk kézzel ért bele a labdába, amit megpróbáltak elpörgetni mellette, jogos ítélet. Bőle azonban borzalmasan lőtte el a labdát, Danilovic pedig úgy, hogy megérezte a helyes irányt,ki tudta ütni a labdát. Emberelőnyben ez már-már kritikán aluli. Osztálykülönbség?

Megilletődöttség, tanácstalanság, lélektelen játék
Nincs kizárva, hogy 2 osztálynyi differencia is van a két alakulat között, ugyanis egy labdakihozatalt nem tudtunk értelmesen megoldani, a hazaiak még emberhátrányban is letámadtak, a játékosaink pedig annyira megilletődve “játszottak”, hogy sikerült a kaputól 30 méterre eladni a labdát, kellemetlen helyzetbe hozva saját magukat. A következő momentum is a teljes fogalmatlanságról adott tanúbizonyságot, Tamás rángatta Zubrovot, miközben az ellenfél játékosa a saját kapuja felé tartott a labdával. Az már kérdés, hogy az ukrán bosszúból utánarúgott Tamásnak, ami jobb helyeken piros lap, kivéve itt, mert “igazságos” elbírálás után sárga-sárga lap lett az eset vége.

Var nélkül a les is gól
A következő percekben is folytattuk a megkezdett munkát, őriztük emberelőnyben a döntetlent, a félpályán felesleges is lett volna átmenni, elvégre nem a győzelem volt a cél…
Meg is hozta eredményét ez az öngyilkos taktika. A szélen futó támadás után érkező beadás találta meg Sighnevich-et,  aki a védőktől nem zavartatva tette bele a lábát a labdába és pöckölte a kapuba azt. Les! Kiálthattuk teljes joggal, a visszajátszás vissza is igazolta ezt a feltevést, csak a játékvezetőnek nem szóltak erről, így érvényes találatnak minősíttetett a megmozdulás. 1-0. Gyakorlatilag a mérkőzés képe alapján úgy tűnik, mintha nemhogy emberelőnyben, hanem legalább kettős emberhátrányban lennénk. A Fradi pedig csak passzolgatott békésen a hátralevő időben.

 

A félidőben tehát elmondható volt, hogy az emberelőny ellenére teljes tanácstalanság uralkodott a pályán, igaz ez csak minket érintett, a hazaiak nem érezték hiányát játékostársuknak, szó szerint lefociztak minket. Értem én, hogy a keretek között az anyagiak miatt is jelentős a különbség, de ez több volt annál. Ugyanabban az osztályban nincs helye két ilyen csapatnak.

 

Az unalom a tetőfokára hág
A fordulást követően sem lett jobb a helyzet, igaz pár másodpercre elfelejtették játékosaink, hogy a félidőben térfelet is cseréltek, így rövid időre ugyan ottragadtak a hazaiak térfelén, de ez csak pünkösdi királyságnak volt nevezhető.
Az pedig már kifejezetten dühítő látvány volt, ahogy egy, a saját térfelünkön felívelt labdát csak nézett mindenki, rá sem mozdultak játékosaink, így kényelmesen vehette le és tőlünk el a hazaiak játékosa. A csapatnak köze nem volt a meccshez.

Ettől egy edzőmeccs is jobb
Látták ám a fradisták is, hogy itt nem kell megszakadni. Még különösebben védekezni sem álltak be a hazaiak, csupán a letámadásokkal hagytak fel, ennek ellenére az ellenfél kapujának előterébe, áhh, nem hogy az előterébe, annak a közelébe sem tudtunk menni. A mai meccsen egyszerűen ezek a játékosok előre feltartott kezekkel mentek ki. Mint akik nem hitték el, hogy lehet bármilyen keresnivalójuk a fővárosban. Ilyen hozzáállással mondjuk igazuk is volt, amit láthattak az emberek, az a labdarúgás megcsúfolása. Erre már a koronát csak az a jelenet tette fel, amikor Tóth Barna állt be. Vesztésre álló csapatba védekező stílusú játékos? Zseniális húzás…

Cserélünk, csak az okot nem értjük
Nem árulok el nagy meglepetést, hogy a cserét követően nem lett se jobb, se támadóbb a hátrányban vergődő “csapatunk”. Bár csapatnak túl nagy dicséret lett volna nevezni ezt a zsoldoshadot. Lélektelen játék, a motiváció teljes hiánya. Csupán ennyivel lehetett leírni a mai produktumot.

Kínzással felérő percek
A percek peregtek, a pályán, viszont a játék nagyjából annyira volt érdekes, mintha beültünk volna a fallal szemben és néztük volna festést, vagy a tapéta mintázatát. A Fradi nem akart támadni, felesleges is volt nekik, mert lehet, hogy egy edzőmeccs megterhelőbb lett volna számukra. Mi pedig olyan szinten voltunk impotensek, hogy azt már fájt még csak nézni is. Ez az “összecsapás” maximum arra lenne jó az utókor számára, hogy börtönbüntetés helyett non-stop ezt nézetnék az elítéltekkel. 

Nem volt kicsit késő pályára lépni?
A fiúk csupán 5 perccel a rendes játékidő vége előtt ébredtek, meglepő módon támadásépítésnek lehettünk szemtanúi, a mögöttünk hagyott szenvedést látva, ez mondhatni erősen meglepő volt. Persze a támadás végén hiába kapta meg Tóth Barna teljesen tisztán, nagyjából 10 méterre a kaputól a labdát, ahelyett, hogy felnézett volna, az első Fradi játékosba belebikázta a labdát. Nem mondom, hogy szakértőként végezte a dolgát. De legalább a Fradi ebből is tudott kontrát építeni.

Legalább nem kaptunk ki több góllal…
A végjátékban ugyan volt még pár kósza próbálkozásunk, de ezek hűen tükrözték a mérkőzésen látottakat. Erőtlenek, pontatlanok voltak. Ez a csapat ma még akkor sem tudott volna nyerni, ha az ellenfélből még másik 3 játékos állítanak ki. SZÉGYEN!

Talán érdemes volna elgondolkodni rajta, hogy a válogatott szünetben el lehetne kezdeni a saját portánkon sepregetni. Mondjuk kisepregetni a szemetet a sportszakmai vezetésben és a játékoskeretben egyaránt. A jelenlegi csapat színvonalától talán még néhány szabadon igazolható, a fociban sikereket sem elért játékos is többet tudna letenni az asztalra. Minden diósgyőri szurkoló nevében merem állítani: Találjatok más játszóteret, a Diósgyőr nem a jó terep…

Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!

Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK