DVTK – ZTE: 3 pont, 2 piros, 1 gól

A tények legalábbis ezek.

Persze azért volt itt egy meccs is, ráadásul nem akármilyen előzményeket követően, és a maga nemében különleges hangulatban.

Mint ismeretes, három héttel ezelőtt a Mezőkövesdtől elszenvedett vereséget követően a diósgyőri szervezett szurkolói csoportok – cselekvésre ösztönözve így a vezetőséget – bojkottot hirdettek, mindaddig, amíg nem történnek érdemi változások a Klub háza táján. Fernando ugyan mindenképpen szeretett volna még utoljára megfelelni a papírformának, (sima vereség egy indiszponáltan, a teljes mérkőzést emberhátrányban játszó Ferencváros ellen), de aztan jött a hír: Feczkó Tamás lett az új vezetőedző, így az ő feladata nem csak a tűzoltás, hanem a mezőny egyik leggyengébb játékosállományának felrázása, megerősítése, a szurkolók bizalmának visszaszerzése. Ehhez segítségére lesz az a Benczés Miklós is, aki ezer szállal kötődik a Diósgyőrhöz, és szinte már csak buszsofőrként nem dolgozott a klubnál. Tajti Józsefnek így végre valahára talpára kötötték az útilaput, teret engedve így az érdemi munkának szakmai igazgatói poszton is. Ennek eredményeképpen szinte azonnal sikerült is új – és ami még fontosabb -, minőségi(bb) játékosokkal megerősíteni a keretet. Talán még nem késő, hiszen a portugál Rui Pedro és a Matyóföldről az Avas aljára költöző Iszlai Bence játéka több, mint reménykeltő.

Ha egy akkora klubnál, mint a Diósgyőr, szurkolói bojkott kell ahhoz, hogy ilyen jellegű változások történjenek rövid időn belül, akkor azt kell mondjam, rajtunk nem fog múlni semmi és továbbra is teret nyújtunk az ilyen jellegű kezdeményezéseknek. Akkor is, ha nyilván azt szeretnénk, ha erre többé nem lenne szükség, hiszen fájdalmas érzés átélni a lelátón azt a közönyt és érdektelenséget, ami a mai napon csendbe borította a Stadiont. Abban is biztos vagyok, hogy a szurkolókat is rendkívül megviseli, ha önszántukból ugyan, de nem lehetnek ott szeretett klubjuk mérkőzésén.

Azon a mérkőzésen, amelyen tehát nagyobb volt a tét holmi 3 pontnál. Ne felejtsük, a találkozó előtt utolsó helyen állt a csapat, mindössze 3 egységgel vágtunk neki a hatodik fordulónak. Győzni kellett mindenképpen, egy olyan stadionban, amelyben ezúttal olyan érzése lehetett az embernek, mintha edzőmérkőzést játszottunk volna. Talán pontosan ilyen lehet más hazai csapatoknál meccsre járni, Diósgyőrben azonban az ultrák és a hangulat hiánya már-már fizikai fájdalommal tud párosulni.

Ennek megfelelően álmosan kezdődött a találkozó, a csapatok nemigen tudtak mit kezdeni a síri csenddel, a hazaiaknál pedig érezhető volt a görcsös akarás és a megfelelési kényszer, nem csak a távolmaradó szurkolók, de az új szakmai stáb figyelő tekintetei miatt is. Az akarásnak sajnos nyögés lett a vége, a 25. perc környékén már helyenként szórványos fütty jelezte a lelátóról: srácok, Veletek vagyunk, de ez eddig nagyon vérszegény.

Mintha már nem úgy fociznánk, ahogy eddig, de még nem tudjuk, mit is akar az új Tréner. Vagy ha tudjuk is, nyilvánvaló, hogy még rengeteg munkára van szükség, a sokadik új koncepció elsajátításához. Szerencsénkre a zalaiak is az út elején járnak még, így nem kellett túl sokat kockáztatni, bátran lehetett kísérletezgetni a támadások épitésével, a Márkvárt, Rui Pedro és Prosser alkotta háromszög még sok gólt és megannyi örömet szerezhet nekünk a jövőben.

Védekezésben is sikerülhet az előrelépés, bár a bal oldal még mindig ezer sebből vérzik: nem kell hozzá atomfizikusnak lenni, hogy lássuk, Tamás Márkot csak azért tartjuk, mert az ő posztjára egész egyszerűen nem tud (nem akar?j a Klub, jobb, vagyis drágább megoldást találni. Karannal együtt még mindig életveszély a védelem, így kisebb csoda, hogy sikerült kapott gól nélkül lehozni a mérkőzést. Viszont már ezért megérte Feczkó Tamást idehozni, hiszen ha befoltozza a hátsó alakzatot, véget érhet a lábon kihordott agyérgörcsök kora a diósgyőri lelátókon.

Végül a mérkőzés egyetlen gólja is megszületett a 38. percben, egy rövid oldalra érkező szögletet követően addig flipperezett a labda a lábakon, míg végül Brkovics kaparta be azt tizenhárom centiről, a kilátogató 2961 néző legnagyobb örömére. Tudatosság alig, szerencse annál több kellett ehhez a találathoz. Na de mikor legyen szerencsénk, ha nem pont akkor, amikor úgy néz ki, végre hajlandó lesz a szakmai stáb kirángatni a csapatot a három éve egyre csak mélyülő gödör legaljáról? 1-0 ide.

A második félidő elején felkenhettük volna a habot a tortára, de Prosser valamiért újra elönzőzött egy ajtó-ablak ziccert, és sajnos nem először a szezonban. Nagyon nagy értékünk lehet a fiatal játékos, de ezt az öncélú futballt minél gyorsabban ki kell nevelni belőle.

Rui Pedro kiemelkedik a mezőnyből, a végére viszont elfáradt, Márkvártot széttaposta Devecseri, Hassani lábaiban még benne volt az angolok elleni EB-selejtező. Érezni lehetett tehát, hogy gólarányt ma sem javítunk és még nem ez lesz az a meccs, ahol ellenfelünket az állóképességünkkel múljuk majd felül, ennek ellenére sikerült két zalai játékost is idő előtt zuhanyozni küldeni, köszönhetően annak, hogy Iványi játékvezető ma nem fukarkodott a lapokkal, ha tovább tart a meccs, a fél mezőnyt kiszórta volna.

Joggal várta hát a közönség, hogy kettős emberelőnyben lefocizzuk az újoncot, azonban érthetetlen módon nem ez történt, a játékunk még ötlettelenebb lett, mint előtte bármikor. Vezetőedzőnk szavait idézem: “még nem állunk készen arra, hogy szépen és gólerősen játszunk, egyelőre nekünk még csak pontokat kell gyűjtögetnünk, ha kell kínkeservesen, minden más másodlagos.”

Személy szerint örülök, hogy végre egy olyan szakember ül a kispadon, aki reálisan látja a csapat erejét – és gyengeségeit is -, nem fél haszontalan játékosokat lezavarni a fakóba, és nem ámítja azzal a szurkolókat, hogy az egyik legerősebb kerettel rendelkezünk az NB1 mezőnyében.

Nos, Tamás, a magunk részéről köszönjük az őszinteséged és azt is, hogy a bemutatkozó mérkőzéseden sikerült egy kis reményt és önbizalmat önteni belénk; meglett az a bizonyos “falat kenyér”, gratulálunk, de ahogy Te is fogalmaztad, itt azért lesz meló bőven, ha az utánozhatatlan diósgyőri futball-lázat is meg szeretnéd tapasztalni, teltházas mérkőzéseken. Sok sikert kívánunk ehhez, de persze mindannyian jól tudjuk, ennél a mainál csak jobb jöhet.

És jönni is fog. Mert így akarjuk, és tudjuk, hogy Ti is így akarjátok.

Együtt sikerülni fog.

Diósgyőr – Zalaegerszeg 1-0.

Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!

Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK