Tegnap este rendezték a női Euroliga selejtezőinek második mérkőzését. Velencében, tíz pontos előnnyel lépett pályára az Aluinvent DVTK.
Amilyen szenzációsan kezdte a múlt heti meccset a miskolci gárda, annyira rosszul indították a tegnapi találkozót. Az egész első negyedben csak kereste önmagát Cziczás mester együttese. A második negyed közepére sikerült rendezni a sorokat és onnantól kezdve, egy végtelenségig kiélezett csatát láthattak a nézők. Nem játszott jól a Diósgyőr, mégis a tíz pontos határon mozgott az eredmény. Olyannyira, hogy négy negyed után nem sikerült dűlőre jutnia a két csapatnak. Tíz másodperccel a vége előtt maga javára fordíthatta volna a mérkőzést a DVTK, de nem sikerült sem a hárompontost, sem a két ziccert értékesíteni. A hosszabbítás álomszerűen kezdődött, hiszen sorban jöttek a pontok, még a saját palánk alatt sikerült kivédekezni a velencei támadásokat, vagy az ellenfél még büntetőből is csak egy pontra volt képes. Alig két perc volt hátra, mikor Cyesha Goree begyűjtötte az ötödik faultját, ez érezhetően megfogta a piros-fehéreket, hiszen ezután már nem sikerült a gyűrűbe találni, ekkor 71-68-ra vezetett a hazai gárda, de összesítésben a borsodi alakulat állt továbbjutásra. Mikor Medgyessy Dóra is kipontozódott, akkor sejthető volt, hogy ezt már behúzza a vízi város csapata. Végül 81-68-ra diadalmaskodtak, így ők jutottak az Euroliga legjobb 16 csapata közé.
Hatalmas álom kapujában álltunk, de idén még nem jött össze. Amióta betettem a lábam az első kosármeccsre, azóta vártam arra a pillanatra, hogy ott legyünk a legjobbak között Európában, hogy ott legyünk az Euroligában. Most nem sikerült, de nagyon bízom benne, hogy a vezetők is úgy gondolják, hogy ez csak egy évet csúszik. Nem csak az én álmom ez, hanem több száz, hozzám hasonló kosárőrült is vágyott rá. Vannak még, akik mindent megtettek, hogy megmutathassák magukat a legmagasabb szinten. Ők a Lányok és a Stáb! Ahogy néztem tegnap a meccset, olyan voltam, mint József Attila gyermekkorában. Ordítottam, toporzékoltam. Haragudtam mindenkire. Ma már nem haragszom. Megszorongattunk egy olyan csapatot, ahol olyan klasszisok játszanak, mint Jolene Anderson, akit nem mellesleg az utánpótláskorú Pusztai Petra úgy levédekezett, hogy azt öröm volt nézni, vagy az általam a legjobb európai játékosnak tartott Anete Steinberga. Míg nálunk nem játszhatott még Kányási Vera, Katona Szidi és Shatori. Ha még hozzátesszük, hogy Ziomara Morrison három hete készül a csapattal, akkor ez több, mint megsüvegelendő teljesítmény volt a Lányoktól.
Ordítottam, toporzékoltam? Naná! Évről-évre, irigykedve néztem és nézem a pécsi, majd a soproni szurkolókat, hogy bárcsak, egyszer, vagy százszor! De vigyen már fel valaki minket a padlásra! Közel voltunk, nagyon közel! Lehet kicsit keseregni, de ebben a csapatban sok van! Nagyon sok! Megmutatták már tavaly is, hogy tudnak küzdeni egymásért és értünk, a Diósgyőrért! Csak reménykedem benne, hogy a tavalyi, szerencsétlen, és Chacha sajnálatos idei sérülése után már nem történik semmi, és komplett csapattal játszhatjuk végig a szezont, remélhetőleg egy WNBA bajnokkal a sorainkban. Nagyon erősek lehetünk, de ehhez kellenek a Lányok, kellenek Laciék és kellünk mi is! Ha pedig nagyon erősek leszünk, akkor mi fog történni?
Egyszerű!
Együtt vagyunk, győzni fogunk!
Az Aluinvent DVTK, az elmúlt évekhez hasonlóan, ismét az Európa Kupában játszhat. A H jelű csoportba kapott besorolást a Diósgyőr, csakúgy, mint a francia Basket Landes, a spanyol Cadi la Seu és a szintén magyar, PEAC-Pécs. Rögtön magyar rangadóval indul majd a csoportkör, hiszen október 16.-án, a PEAC csapatát látjuk vendégül, a találkozó 20.30-kor kezdődik a Generali Arénában.
Euroliga-selejtező, 2. mérkőzés
Reyer Venezia – Aluinvent DVTK 81-68 (h.u.) (24-13, 16-20, 19-14, 12-14, 10-7)
Velence, 800 néző. Játékvezetők: Vuckovic (SLO), Krejic (SLO). Deman (FRA)
Reyer Venezia: Gorini 4/3, Anderson 10, De Pretto 4, Steinberga 16, Bestagno 14/3, Csere: Carangelo 9/3, Macchi 11, Ciabbatoni 3/3, Penna 6, Meldere 4 Vezetőedző: Giampiero Ticchi
Aluinvent DVTK: Medgyessy 7, Pusztai 8/3, Skoric 4, Goree 23, Morrison 15. Csere: Szűcs R., Zele 11/3, Kiss A. Vezetőedző: Cziczás László.
Giampiero Ticchi: – Fantasztikus és érzelemgazdag meccs volt, mindkét csapat végigharcolta a 45 percet. Tudtuk, hogy az ismét hiányzó Petronyte nélkül nehéz lesz a továbbjutás, így próbáltunk változtatni a miskolci meccshez képest és Medgyessyt nagy nyomás helyezni. A hullámvasutazás végül túlórába torkollt, de ott megmutattuk, mentálisan erősek vagyunk, mert a gyenge rajt után is hittünk magukban.
Cziczás László: – Büszke vagyok a csapatomra, az utolsó és az azutáni pillanatig harcoltunk és versenyben voltunk az Euroligáért. Kétszer vesztettük el a párharcot, egyszer Miskolcon, amikor a 19 pontos előnyünket nem tudtuk megtartani, egyszer most a hosszabbításban, amikor három pontra feljöttünk, s egy vagy két jó megoldás kellett volna… Lehet, hogy még nem vagyunk érettek az Euroligára.
Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!
Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!
