Amikor a bíró veszi el a pontokat: Diósgyőr-Puskás Akadémia értékelő

A csapatokat az angliai időjárásra hajazó esős őszi délután várta a pályán, ahol egyes állítások szerint kitűnő futballidő fogadta a játékosokat. Bár én csak annyit láttam, hogy a kapuk előtt a gyep már ki is kopott a felázott pályán való gyakorlás során. Na de néhány szó essék az összecsapásról is. Ha nem tudnám, hogy Magyarországon vagyunk, akkor a települések méretéből kiindulva azt várnám, hogy hazai erődemonstrációt láthatunk, a valóságban viszont a sereghajtó fogadta a 4. helyezett faluját. Nézzük is, hogy mi történt a mérkőzésen.

Megtanultunk védekezni?
A mérkőzés szinte néma csendben kezdődött, köszönhetően annak, hogy a szurkolók továbbra sem látogatják szervezett keretek között a bajnokikat. A játék ennek ellenére beindult az első tapogatózó lépések után, a felázott füvön a játékosok meglehetősen otthonosan mozogtak. A felcsúti kezdőrúgás után a vendégek próbálták tartani a labdát, de meglepő módon a diósgyőri védelem megtanulhatott helyezkedni, mert a felezővonalon nem tudott átjönni a vizitáló csapat. Ezt követően azért csak sikerül nekünk is labdát szerezni. Mi több, Korbély kapott remek indítást, emberét pedig olyan testcsellel verte meg, hogy szegény védő azt se tudta merre forduljon. Később Rui Pedro is megmutatta, hogy nem csak a lelátóra tudja lőni a labdát, hanem képes eltalálni a kaput is. 

Sakkjátszma. 1 lövés itt, majd 1 másik ott
Ezt követően a Puskás is jelezte azért 1-2 lövéssel, hogy itt vannak ám ők is, de Danilovic menteni tudott, ha pedig már vert helyzetben lett volna, akkor Karan vetődött bele a lövésbe. Meglepő, de küzdelmet láthattunk a pályán. A labda csúszik a füvön, mint malac a jégen, ezért nem fogható rá egyértelműen a technikai tudás hiányának tudható be a jelentkező pár pontatlanság, de végre tapasztalható némi motiváció a fiúkon. A félidő derekán pedig még egy pofás kis passzjátékot is láthattunk a vendégek kapujának előterében, kár, hogy az utolsó mozzanatba már belelépett az egyik védő. 

Meccslabda és vendég lövések
Az egyébként nem túl eseménydús mérkőzésen azért Polgár meccslabdát adhatott volna Márkvártnak. Történt ugyanis, hogy Hegedűs kapus labdával a birtokában kicsit kimerészkedett kapujából, amit nem tett túl bölcsen, mert a hálóőrt becsapdázták a diósgyőri ellenfelei, így csak oldalra tudta kipasszolni a labdát. Hiába indult be azonban a megnyíló résbe Márkvárt, messze a leshatáron túl, Polgár nem vette észre őt a bedobásnál, pedig ugye partdobásnál nincs is les, így csak az üres kapuba kellett volna bepasszolni a labdát. Ez azért ébresztőt fújt a Puskás játékosainak is, a folytatásban gyorsan meg is próbáltak két alkalommal is átlövéssel előnyhöz jutni, sikertelenül. Furcsa, hogy csak ennyi idő elteltével jutott eszébe legalább az egyik csapatnak, hogy a vizes füvön hatékonyabbak lehetnek így. Közben a bíró már nem először a mérkőzésen a vitatható ítéleteivel igyekezett a kedélyek lehűtését megelőzni ebben a borongós időben. Nevetséges, hogy milyen általa szabálytalannak vélt mozdulatokat fújt le. A részrehajlás szinte megkérdőjelezhetetlen.

 

Kezd unalmas lenni
A folytatásban nem változott sokat a játék képe, ugyan voltak lehetőségek mind a két fél előtt, de igazán veszélyes helyzetet valahogy senki sem tudott teremteni. Kérdés, hogy a védelmek működtek ennyire jól (amin meglepődnék), vagy a támadók voltak gólképtelenek. Netán ennyire fontos volt az edzőknek a biztonságos 1 pont?
Közben Hegedűs annyit lépett ki a labdákért, hogy már-már Manuel Neuerhez hasonló mezőnyjátékot produkált. 

Tiszavirág életű fellángolás
Nagyjából 1 óra telhetett el a mérkőzésből, amikor végre észrevehető volt némi változás, talán elkezdhettek fázni a játékosok, mert az iram gyorsulni látszott. A Puskás védői is egyre gyakrabban ragadtak a középpályán, területek nyíltak a kontratámadásokhoz. Csak éppen ezeket mi nem tudtuk kihasználni. Több, szinte céltalan indítása is volt a játékosoknak, majd csak lesz valami alapon. 

Elég egy hiba és máris oda a döntetlen
Nem tartott sokáig ez a fellángolás, ugyan elkezdtek már cserélgetni a csapatok, de ez sem hozott új lendületet a mérkőzésbe. Az üde színfolt maximum annyi lehetett, hogy a Puskás csapatát nagyon lelkesen hajtotta előre az a maroknyi tinilány, akiket elhoztak a meccsre, focipályán ritkán hallható hangszínnel buzdították csapatukat.
Viszont ez sem segített a vendégek labdavesztésén, a középpályán eladott labdával villámgyorsan indult a diósgyőri kontra, Hasani sprintelt középen, mellette Prosser és Shestakov kísérték a támadást, illetve Rui Pedro is igyekezett segíteni az emberelőnyös helyzet kialakításában. Ez sikerült is, a vége pedig az lett, hogy Hasani előtt rés nyílt a lövésre. Hegedűs ugyan bravúrral kivédte még a lövést, azonban a kipattanóra jól érkező Shestakov már nem hibázott, bekotorta a labdát a kapuba! 1-0! Ezzel azért érdekes záró negyed órának néztünk elébe. Feczkó Tamás pedig megcsinálta a meccs legjobb cseréit, mert a 2 friss erő hozta össze a vezető találatot.

A végjáték a bíró főszereplésével
A Felcsút érthetően megpróbálta átvenni a kezdeményezést, sorra futtatták a csatárokat, mi pedig beszorultunk. Ekkor lépte meg Feczkó Tamás a váratlant. Ahelyett, hogy a védelmet erősítette volna, behozta Bacsát, hátha ki tudja használni a gyorsaságát a kinyíló vendég védelem ellen. Igaz Patrik irányító középpályásként állt be Rui Pedro helyett, pedig nem ez a posztja. Ez pedig megbosszulta magát. Nem rajta múlt ugyan, de a meccs végére jött a dráma. Erdős József “játékvezető”, aki az egész mérkőzésen látványosan ellenünk fújt, gondolt egyet és egy minimálisan indokolatlannak tűnő 3 perces hosszabbítást jelzett az asszisztense felé. A 93. percben pedig eredményre is vezetett a ráadás, a kapunk előtti kavarodást követően, a középre ívelt labdára érkezett a szintén csereként beálló Vlasko, aki elérte azt a labdát, ami elsuhant volna a kapufa mellett, de így, hogy beleért, a hálóba tessékelte a játékszert. Öröm a Puskásnál, 11 reklamáló diósgyőri az asszisztensnél. A visszajátszásból ugyan kiderült, hogy tényleg leshelyzet előzte meg a vendégek egyenlítő találatát, azonban Márkvártékat egy sárga lap kíséretében küldte vissza a pályára Erdős.

Jól jegyezzük meg ezt a nevet, mert, ha a végelszámolásnál ez a két pont fog hiányozni ne adj Isten, akkor legalább tudjuk, hogy kit kell keresni az ügyben…
Visszakanyarodva a mérkőzéshez, ma végre lehetett látni, hogy tudnak küzdeni is ezek a srácok, a vizes talaj ellenére igyekeztek beledobni magukat az összes kapura irányuló lövés elé, bár a támadójáték pontosságán még van mit csiszolni.

Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!

Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!

 

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK