Beharangozó: Debrecen – Diósgyőr

Mi lenne, ha egyszer mi robognánk át a Lokin? 

Volt már hálásabb feladatom is, mint töményen szembesülni azzal, hányszor robogott át rajtunk a Loki az elmúlt években. Tökéletesen megértem szerkesztőtársamat, aki fellélegzett, hogy én írok beharangozót a Debrecen – Diósgyőrről, mert mint mondta: a hurkásokról csak annyit tud, hogy mindig elvernek minket. A DVSC eredménylistáját tekintve nincs min csodálkoznunk.

A DVTK ellen hagyományosan jól megy a Lokinak, az eddigi 55 találkozón a 36 DVSC-sikerrel szemben csak 9 diósgyőri győzelem született, és 10-szer döntetlent játszottunk. Van itt azonban még más is. Az elmúlt 10 évben a Debrecen négy bajnoki címmel és két bronzéremmel örvendeztette meg szurkolóit, vagyis hatszor állt a Loki a dobogón, míg a Diósgyőr utoljára 40 éve (1979-ben), vagyis ez már tömény történelem.

A legnagyobb boldogság

Amikor 2010-ben a Loki bajnok lett, a DVTK éppen úgy ünnepelte a centenáriumi évfordulót, hogy kiesett az élvonalból a Nyíregyházával karöltve. A mögöttünk hagyott évtized két legszebb emléke a feljutásunk az NB II-ből Benczés Miklóssal, majd egy elvesztett Magyar Kupa-döntő az Újpest ellen Sziviccsel. Halványan ideírom a sehol sem jegyzett Liga-kupa elhódítását is. Ez az elmúlt tíz év (pályán elért) diósgyőri sikersztorija kiegészülve néhány boldogító Luque-szabadrúgással. A fehér asztalnál persze voltak eredmények: épült egy gyönyörű stadionunk, amit idén megválasztottak az év stadionjának a világ összes arénája közül.

Mindegy ki volt az edző, szinte mindig elvertek

Edzőfronton az a helyzet, hogy Debrecenben a Kondás-érát követően 2016-ban Leonel Pontes-t, a portugál válogatott korábbi segédedzőjét szemelték ki maguknak. Azt csak a Jóisten tudja, hogy három sikertelen szezon után – menesztette a portugál Marímito, a görög Panaitolikósz és az egyiptomi Al-Ittihad is – kinek a szeme akadt meg rajta. Talán azt gondolták, semmilyen vesszőfutás nem tarthat örökké. A portugál azonban Debrecenben sem produkált eredményt (8. hely), távozott is a Lokitól egy spanyol harmadosztályú csapatba, akikkel sebtiben kiesett, de annyira, hogy a klub is megszűnt. A Loki azonban örökké hálás lehet a gondviselésnek, hogy van egy varázsnyula Herczeg András személyében, akit ismét előhúzhatták a kalapból. Azt nem gondolom, hogy a Debrecennel kétszeres bajnok, BL-t megjárt kiváló szakember szíve vágya volt, hogy újra NB I-es kispadon üljön, mégis segítő kezet nyújtott a DVSC-nek, a legnagyobb bánatunkra, mert színre lépése óta háromból kétszer elkalapáltak minket. 2018 augusztusában 2-0-ra Debrecenben, 2019 márciusában 1-0-ra. Tavaly novemberben viszont sikerült 1-0-ra nyernünk ellenük Diósgyőrben, talán ez a közelmúltbeli siker adhat némi erőt a csapatnak.

Hat gólocska

A pont(ok) szerzéséhez össze kell kapnunk magunkat. Már nem is az bántja a szemünket, hogy az utolsóelőtti, 11. helyen szerénykedünk a tabellán, mert volt időnk magunkévá tenni a végvári létet. Nagyobb gond, hogy a teljes élvonal mezőnyét tekintve mi szereztük a legkevesebb gólt: mindössze hatot nyolc meccsen és ezzel párhuzamban tizenötöt kaptunk. A DVSC több mint kétszer annyi gólt rúgott, mint mi, 14-szer örülhettek Loki-találatnak a hajdúsági szurkolók. Ráadásul a debreceniek egyel kevesebb meccset játszottak. Szégyen vagy sem, döntse el mindenki saját maga, a házi gólkirályunk sem egy csatár, hanem sokak kedvence, a robbanékony és mindig lelkes Szergej Shesztakov. A középpályás két találattal áll a diósgyőri góllövő lista élén.

A nyolcadik helyezett Debrecen jó hangulatban készülhetett a héten a Diósgyőr ellen, hiszen az egyik általános iskola diákjai meglepetés flashmobot szerveztek nekik. Elénekelték a Black II Black “Ígérem, hogy küzdök majd”című dalát és a Loki-indulót is. Egy ilyen lelki töltet adhat némi pluszt a játékosoknak, bár a videót látva, inkább azok a külföldiek hatódtak meg a produkción, akik nem értettek az egészből semmit.

Az irigyelt vereség

Számomra a legemlékezetesebb Debrecen – Diósgyőr meccset 2011 októberben rendezték, ahol 5-0-ra intéztek el minket a hazaiak. Az emlék mégis csodálatos, nem mástól, mint a diósgyőri szurkolóktól. A tömött vendégszektor úgy éltette a DVTK-t, mintha fordított eredmény született volna. Még negyed órával a lefújás után is ment az „érted élek én, érted harcolok.” A Loki szurkolók irigykedve videózták a diósgyőri tábort, és azt hajtogatták, nem hisznek a szemüknek. Bárcsak ők kaptak volna ki 5-0-ra és átélhetnék egyszer a rajongásnak ezt a dimenzióját.

Az áttörés

Ezen a hétvégén beérném egy extázis nélküli 1-0-s diósgyőri sikerrel. Remélem, beigazolódik Sántha Gergely, a DVTK ügyvezetőjének jóslata, amit a Népszavának is elárult a héten egy interjúban: „Hiszünk benne, hogy az idei év meghozza az áttörést.” Úgy legyen.

Fekete Zsuzsa

Hozzászólások

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK