Itt vagy most

Nagy Sándor, a meccs embere: Debrecen-Diósgyőr értékelő

Újabb válogatott szüneten vagyunk túl, újra volt egy kis ideje Feczkó Tamásnak átadni néhány elemet a taktikai elképzelései közül. Érkezett is a nyilatkozat, hogy formálódik a csapat, de lássuk, hogy mi valósult meg ebből:

Magabiztos meccskezdés
A kezdést követő percekben mondhatni már-már szokatlan látványban volt részünk. Az elmúlt időszak bizonytalan meccskezdései után végre változni látszott a helyzet, főként úgy, hogy csak vendégek voltunk a Nagyerdőben. Ahhoz képest, hogy idegenben hagyományosan gyengén szereplünk, sőt Debrecenben egy évtizede nem nyertünk, a Loki csapata láthatóan csak kereste önmagát. A védelmük sem volt kivétel, Shestakov tudott kiugrani a szélen, az utóbbi időkben ritkán látott gyorsasággal váltottunk védekezésből támadásba. Beadása Prossert találta meg, aki csak belebotlani tudott a labdába, így Nagy védeni tudott, az ismétlés pedig éles szögből már nem volt az igazi. A Debrecen pedig beszorult a saját kapuja elé, miközben a születésnapot ünneplő szurkolóik csak énekeltek és énekeltek.

Kellemetlen meglepetés
Sajnos pár perccel később viszont már oka is akadt az örömre a vasutasoknak, tulajdonképpen először jött át a Debrecen a félpályán, máris veszélyes támadást vezethettek. Ugyan csak két emberük jött a kontrának nem is igazán nevezhető “akcióval”, miközben 4 négy védőnk kísérte őket, ennek ellenére Szécsi három láb között is megkapta az átadást, amit labdakezelés nélkül passzolt a kapuba. Derült égből villámcsapás. 1-0. A játék képében nagyon nem volt benne egy ilyen találat.

Rövid zavar a fejekben
A bekapott gól után kiegyenlítődött a játék a mezőnyben, sokkal magabiztosabb lett a Debrecen, mi pedig magunk is megrogytunk a bekapott góltól. Kellett pár perc, mire fejben újra a támadásokra koncentrálhattunk. Sok időt vett igénybe, de a félidő közepére pedig újra mezőnyfölényben játszottunk. Sajnos a focit gólra játsszák és nem szögletre, pedig ebben az esetben szinte behozhatatlan lenne az előnyünk, sorra adtuk be a labdákat a sarkokból.

Elpazarolt ziccerek. Megengedhetjük ezt magunknak?
A koncentráció pedig továbbra sem az erősségünk, félórányi játék után már legalább egyenlíthettünk volna, de inkább naggyá tettük a Loki kapusát. Egy ellenfél térfelén szerzett labdával indulhatott Ivanovski, többen is kísérték a támadást, mint ahány védő próbált kétségbeesetten visszaérni, Márkvárt teljesen tisztán kapta meg a labdát, de 10-15 méterről Nagy Sándorba lőtte a labdát. Sokadik bravúrja volt ez a debreceni hálóőrnek az összecsapáson. Ezzel még nem volt vége, a megítélt szögletnél nem találták a labdát a védők, Ivanovski gyorsabban kapcsolt, közeli lövése sajnos ismét Nagyban akadt el. Ez egyszerűen már hihetetlen. Szokták mondani, hogy szegény embert az ág is húzza, de itt ma egyértelműen magunkat vertük meg eddig.

Eseménytelen pihenőre vonulás
A félidő hajrájához érkezve maradt a diósgyőri mezőnyfölény, bár igazán veszélyes helyzet kialakítása már nem jött össze. A megszerzett vezetés óta a Debrecen meg mintha nem is akarna igazán támadni, egy kósza lövés suhant el a kapufa mellett a hazaiak részéről, de többre nem voltak képesek.

Gyors találat
A fordulást követően az első percben nem változott meg a játék képe, ez pedig kulcsmomentum volt. Alig telt el egyetlen perc, a mérkőzésen a kereken tizedik szögletünket rúghattuk. Prosser pedig új variációt húzott elő a kalapból, nem kanyarított a kapu előterébe, hanem a távolabb álló Márkvárthoz lőtte laposan a labdát, aki igazítás nélkül tüzelt, lövése megpattant a betömörülő játékosokon és így becsapva Nagy Sándort végre utat talált a kapuba. 1-1! Sokat dolgoztak a játékosok ezért a találatért, végre nem volt semmi és senki, aki útját állhatta volna. Rögtön az újrakezdést követően egy új mérkőzés indult.

Felpezsdülő összecsapás
Az egyenlítő találat nagyon már nem tudta megzavarni a Lokit, az eddig is inaktív csapat továbbra sem tudott megélénkülni. Majd hirtelen ritmust váltott a hazai alakulat, nyomni kezdtek a meccsen. Nem tartott ez a pünkösdi királyság pár percnél tovább, kapcsoltunk mi is, visszanyomtuk a Debrecent a kapuja elé. Küzdelem a pályán, végre talán úgy tűnt, hogy akarnak a játékosok.

Furcsa döntés után ismét hátrányban
Ami ezek után történt, az pedig a tragikomédia kifejezéssel írható körül a legpontosabban. Egy debreceni támadásnál rántotta vissza a már sárga lapos Brkovic az egyik csatárt, majd igyekezett gyorsan menekülni a játékvezető látóköréből. Varga Kevin pedig vehemensen lapot reklamálva addig mondta a magáét, hogy ő maga kapott sárgát, ezzel viszont annyira elégedetlen volt, hogy a további mondanivalójával kiharcolta magának a pirosat is. Emberelőny. Gondolhattuk, hogy innentől a saját kezünkben a győzelem. Tévedés volt. A debreceni játékosokat annyira feltüzelte a döntés, hogy tíz emberrel is veszélyes támadásokat vezettek, mi több, Iszlai megtette azt a szívességet, hogy a büntetőterületen belül szabálytalankodott, esélyt adva a vendéglátóinknak a vezetés újbóli megszerzéséhez. Tőzsér állt a labda mögé és nem hibázott. 2-1.

Küzdelemből jeles, igaz a Debrecenről van szó
Ezt követően szűk fél óra állt rendelkezésre, hogy fordítsunk a helyzetükön. A Loki játékosai pedig az utolsó csepp erejükig védekeztek. Foggal-körömmel  harcolva állták útját a labdának. Elkezdődött az egykapus játék. Mi  pedig járattuk a labdát, indítottunk, igyekeztünk minden irányból a hazai kapu közelébe keveredni. Majd eljött az utolsó 10 perc.

A végjáték
A Debrecen taktikát váltva letámadásra rendezkedett be rövid időre, ami kevés hiányzott hozzá, hogy eredményre vezessen, egy könnyelműen eladott labdával indulhattak a kapu felé vendéglátóink, szerencsére mellé ment a lövés.  Mi pedig egyre kétségbeesettebben mentünk előre, eredmény nélkül. A beadások sora gyenge volt, kifejelték a betömörülő védők, a hosszabbítás pedig kevés volt a megváltáshoz.

Egy kaotikusnak is nevezhető mérkőzésen maradtunk alul Debrecenben, ahol nagyon hosszú időt követően kivételesen lett volna esélyünk nyerni. Ha nem verjük meg magunkat ilyen minősíthetetlen helyzetkihasználással és buta szabálytalanságokkal. Az alagút végén látszik némi fény, de egyenlőre túl messze van.

Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!

Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!

 

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK