Amikor az akarat nyer: Diósgyőr-Kisvárda értékelő

A mindössze néhány fokban megrendezett találkozón mondhatni újra forró hangulat várta a csapatokat, köszönhetően a szervezett szurkolói csoportok visszatérésének. A játékosoknak szüksége is volt a tüzelésre, a zuhogó esőben kifejezetten barátságtalan időjárás várta a mérkőző feleket, bár novemberben már nem számíthattunk másra.

A hideg időt megérezhették a fiúk is, már a mérkőzés elején nagy elánnal vetették rá magukat a Kisvárdára. Diósgyőrben pedig egy régen látott műsorszámmal örvendeztette meg a visszatérő közönséget a csapat, hiszen újra letámadva az ellenfelet igyekeztek “védekezni”. Ez pedig kevesebb, mint három perc alatt kifizetődött. Az egyik várdai labdakihozatalt zavarták meg a fiúk, ahol jobb megoldás híján az utolsó védvonalban keresztbe lőtték a labdát a vendégek. A szemfüles Shestakov gondolatolvasó lehetett, mert már az átadás pillanatában jó irányba indulva lefülelte a kísérletet, így egyedül roboghatott Felipe kapuja felé. Az ukrán pedig nem hibázott, begurította a hosszú alsóba! 1-0!

A folytatásban ez lehetővé tette, hogy egy stabilabb, védekezőbb felállásban, labdaszerzésekkel operálva teremtsenek veszélyt a fiúk. Ugyan komolyabb helyzet nem alakult ki ezekből, de nem is veszélyeztette ez a taktika a vezetést, a Kisvárdának több, mint negyed óra kellett egyáltalán ahhoz is, hogy egy kidolgozottnak mondható támadás során legalább a kapunk előterébe eljussanak. Igaz, hogy az utána következő percekben le is táboroztak a térfelünkön, de érzékelhető veszélyt nem jelentettek. 

Ezzel szemben a diósgyőri szöglet már több lehetőséget rejtett magában, a gyorsan elvégzett sarokrúgás utáni beadás elment keresztben a kapu előtt, a hosszú saroknál Rui Pedro érte még be, de a kapufa nem volt velünk, mert kifelé pattant a légiós pörgetése. Viszont helyzetfelismerésből legalább jól vizsgázott, szépen vette észre, hogy hova kell érkeznie. Addig pedig, mire lecsorgott az első fél óra, a pályán sem történt érdemi változás a játék képében, csupán egy sérülés miatti csere törte meg a játék rendjét. 

Az első félidő hajrájában már látványosan átengedték a diósgyőri játékosok a területeket a vendégeknek, szinte folyamatosan a hazai térfélen folyt a játék, ekkor már veszélyesebb megmozdulásokat is láthattunk már a várdai játékosoktól, a gól viszont szerencsére váratott még magára. A folyamatos rohamok között azért jutott lehetőség egy támadás vezetésére számunkra is, azonban Korbély lövését még időben blokkolni tudták a védők, elszalasztott sansz volt ez az előny növelésére.

A fordulást követően maradt az enyhe kisvárdai mezőnyfölény. A vendégek lelkesen futották körbe a pályát, bár úgy tűnt, hogy a szervezett diósgyőri védelemnek nem találják az ellenszerét. Igaz volt ez kerek öt percig, amikor az egyik várdai beadás embert talált, Bumba pedig védhetetlenül fejelt Danilovic kapujába. 1-1. Elég volt egy pillanatra kihagyni, máris büntetett az eddig veszélytelen ellenfél. Vagy nem csak a kezét kellett volna fogni a románnak? A feladatot tehát feladták: ritmust kellett váltani az eddigi elkényelmesedett játék után. 

A játék képe gyökeresen változott meg. Felébredt a diósgyőri küzdőszellem. Az eddig a vendégek részéről tapasztalható mezőnyfölény egy csapásra elillant, újra a jobb csapat kezdett el játszani. A pontatlan játék ellenére érezhető volt, hogy nem marad így az aktuális eredmény. A tábor és a csapat egymásra találtak, amilyen lelkesen szurkoltak a drukkerek, olyan lendületesen kezdett focizni a csapat. Jöttek a beadások, támadásépítések. Az egyenlítés után tíz perccel pedig egy laposan középre lőtt labdába kézzel ért bele az egyik kisvárdai védő, miközben menteni igyekezett. Büntető. Iszlai állt a labda mögé, Felipe pedig hiába találta el a jó irányt, nem tudta megmenteni csapatát a második góltól. Az előny ismét itt. 2-1!

Az utolsó fél órára ezzel pedig szépen felpörgették a mérkőzést a csapatok, helyzet itt, helyzet ott. Mintha mind a két csapat kontrákra rendezkedett volna be olyan sebességgel váltottak a védekezésből támadásba. A szurkolók egy ideig csak kapkodták a fejüket, olyan tempóban futballoztak a csapatok, de ez a néhány perces lendület hamar elfogyott. Ezt követően maradt egy küzdelmes mérkőzés, ahol látszott, a feleknek nincs elveszett labda, fontos minden egyes lehetőség. 

A véghajrához érve látszott a küzdő feleken, hogy mindenki fárad. Egyre elkeseredettebben, de annál aktívabban próbált egyenlíteni a Kisvárda. Voltak ugyan jobb próbálkozásaik, de valahogy mindig odaért egy utolsó láb és menteni tudott. Az akaratra nem lehetett panasz ma. Mi több, a hosszabbításban ez még jól is jött. A kinyíló vendégek nem voltak már képesek a kontrákat rendesen levédekezni, az utolsó előtti pillanatban így Bacsát egy lerántással állította meg Anderson. Tette mindezt a saját tizenhatosán belül. Berke spori az alapvonali segédjével egyeztetett, majd újabb büntetőt ítélt meg. A labda mögött Rui Pedro állt ezúttal. Felipe pedig kissé megbűnhődhetett a tavalyi szezonban mutatott viselkedéséért, hiszen újra jó irányba mozdult, de most sem érte el a labdát. 3-1! A középkezdést követően pedig lefújták a mérkőzést.

Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!

Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!

 

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK