Baljós árnyak. Ezzel az alcímmel is illethettem volna a mai mérkőzés előtti állapotokat, ugyanis minden összeesküdni látszott a csapat ellen. Feczkó Tamás és Ivanovski eltiltása, a betegséghullám, illetve a sosem látott összetételben játszó védelem, ahol a középhátvédek még sosem szerepeltek a tengelyben idén. Mindezek ellenére ez a csapat megmutatta, hogy igen is van tartása!
Hogyan lepd meg ellenfeled? – Diósgyőri módra
Ahhoz képest, hogy Pacsi Bálint milyen összeállításban volt kénytelen pályára küldeni a csapatot, kész csoda, hogy az első percekben nem volt totális fejetlenség a védekezésünkben, bár ez leginkább annak köszönhető, hogy vehemensen kezdtünk és többnyire próbáltunk menni előre. Persze az első kaput találó lövés így sem diósgyőri névhez fűződött. Viszont mihelyst lehetőséghez jutottunk, tetszetős akciót sikerült vezetni. Márkvárt húzódott ki a szélre, verte meg emberét, majd centerezése Prosserhez pontos is volt, viszont Banai még éppen odaért a lövésre.
Hát így!
Az első negyed órát követően, ahogy a csapatok felmérték egymás képességeit, kezdett kialakulni az állóháború. Az Újpest erőltette a széleken való támadásvezetést, láthatón nem sok sikerrel, mi pedig az ellenfél hibáiból élve labdaszerzésekből próbáltunk kontrákat építeni. Majd az egyik támadás során, amikor volt időnk támadást építeni, Tabakovic fejére érkezett beadás, kísérletét Banai még védte, de Márkvárt volt a gyorsabb és a kipattanót a léc alá vágta közelről. Ritka pillanat volt látható Újpesten: 0-1! Diósgyőri vezetéssel folyt tovább a játék.
Fortuna kegyeltjei lettünk, vagy csak ilyen a foci?
Ennek viszont lett egy olyan következménye is, hogy felébredt a hazai gárda. Hosszú perceken keresztül tulajdonképpen elkezdődött az egykapus játék. Már-már azt várhattuk, hogy a védelem összeszokatlansága bármelyik pillanatban kibukhat, hibázhat valaki. A sors fintora, hogy éppen egy újpesti védő tette meg ezt a szívességet, Shestakov szerzett labdát, vitte fel a szélen, a támadást pedig meglepően sok diósgyőri kísérte. Tabakovic kapta középen a labdát, lövése pedig nem volt erős, de annál pontosabban sikerült, kilőtte az alsó sarkot, 0-2! Hidegzuhany a pestieknek.
Deja vu
Majd a játék ismét a néhány perccel korábbihoz kezdett kísértetiesen hasonlítani ismét. Zsótér jelezte is egy kapufával, hogy nem adják magukat ilyen könnyen, küzdenek még ők a pontokért. A félidő végére azért szépen elfogyott a lendület a hazai oldalon, ismét sikerült kikeveredni a kapunk elől. Mi több, ha Tabakovic kissé határozottabb, akkor már második gólját szerezhette volna, viszont megijedhetett a kapujából kirontó, majd a labda mellé ugró Banaitól, így már nem tudta befutni az elé pattanó labdát.
Ezt már láttam valahol
A fordulást követően ismét az Újpest próbált dominálni, beszorítani minket a kapunk elé, ám ez jóval enerváltabb volt, mint láthattuk azt az előző játékrészben. Erre az időszakra egy hasonlat talán az, amivel a legjobban leírható, hogy mit is láthattunk. Az újpestiek próbálkoztak, mint kiskutya az ugatással. Na körülbelül a hatékonyságuk is ilyesmi volt. Ebben a langymeleg tempóban le is csorgott negyed óra a félidőből, miközben az Újpest nem taktikázott, kihasználta mind a három cseréjét is.
A korábbi játékunk Újpestre költözött?
A változtatások ellenére nem tudott ritmust váltani a hazai csapat, továbbra is erőtlen támadások sora és néhány kósza beadás jelentette a minimális veszélyt a két gólos előnyünkre. Az viszont nem volt egyértelmű, hogy mi nem tudtunk, vagy nem is akartunk kiszabadulni a kapunk elől, ugyanis szinte zéró helyzetet alakítottunk ki, kapura lövésről nem is beszélve. Bár a biztos védekezés kétségkívül sokkalta célravezetőbb megoldásnak látszott, mintha eszetlenül mentünk volna előre a harmadik gól megszerzéséért.
Na jó! Ez így unalmas!
A záró negyed órára fordulva szinte már unatkozhatni kezdhettek azok a drukkerek, akik már a büfébe sem terveztek elindulni, csupán csendes szotyizás közepette üldögéltek a lelátón, vagy a televízió előtt. A rögtönzött védelem pedig kifejezetten szimpatikus benyomást tett a mérkőzésen, a már-már megszokottnak nevezhető meccsenkénti, gólt eredményező hiba kimaradt a játékból. A hátralévő percekben már nem történt említésre méltó esemény, a félidőre jellemző játékkal ért véget a mérkőzés. Ezzel a győzelemmel pedig megelőztük a Debrecent, illetve egyetlen pontra közelítettük meg a 6. helyet, miközben öt pontra távolodtunk el a kiesést jelentő helyezésektől. Csapatmunka a javából!
