Szabadon igazolható játékosokból is építhető sikeres csapat – Benczés Miklós interjú, 2. rész

Benczés Miklós osztja Jürgen Klopp gondolatát, miszerint, ha a nézők lelkesedést, érzelmeket akarnak, „te pedig csak tologatod a labdát jobbról-balra, akkor ott az egyik félnek másik stadiont kell keresnie.” Lehet-e dobogós mostani költségvetéséből a DVTK? Összeállítható ütőképes csapat szabadon igazolható labdarúgókból? Mit ad a thai box a focihoz? A diósgyőriek szakmai igazgatójával készült beszélgetésünk 2. részét olvashatjátok.

Sportigazgatóként a te feladatod a keret kialakítása. A jelenlegi költségvetésünkből fel lehetne építeni egy dobogó esélyes csapatot?

BM: A realitás az, hogy nem lehet. A dobogós helyhez növelni kellene a felnőtt csapat költségvetését, vagyis a bevételeket és ezzel együtt racionalizálni a kiadási oldalunkat. Természetesen folyamatosan dolgozik a menedzsment ezen.

A jó helyezéshez, jó játékosok is kellenek. Hogy működik a játékoskiválasztás folyamata?

BM: A vezetőedzőnknek megvan a saját egyénisége, játékfelfogása, de ennek igazodnia kell a DVTK elvárásaihoz és arculatjához. Feczkó Tamással és a szakmai stábbal folyamatosan értékeljük a munkát, a mérkőzéseket és a játékosokat. Először is fontos meghatározni azokat a posztokat, ahol valamilyen ok folytán játékos igazolás jöhet szóba. Ez történhet játékosértékesítéssel vagy egy adott játékos teljesítményével összefüggésben.

Mindez egy nagyobb egységet alkot, amihez a felnőtt csapat, az utánpótlás és az akadémia mellett a szurkolók is hozzátartoznak. Jürgen Klopp, a Liverpool edzője azt mondja, hogy „ha a nézők lelkesedést, érzelmeket akarnak, te pedig csak tologatod a labdát jobbról-balra, balról-jobbra, akkor ott az egyik félnek másik stadiont kell keresnie.” Ez óriási igazság! Ez az idézet egyébként közvetlenül az edzői iroda mellett kapott helyet az akadémia épületében még Bódog Tamás időszakából.

Hány ember dönt arról, hogy valakit leigazolunk-e vagy sem?

BM: Hiszek a team munkában, de a végső döntést nekem kell meghozni. Emellett fontos az is, hogy gazdasági oldalról is megfeleljünk. Nem szabad ellehetetleníteni a klubot, mindig egyensúlyban kell maradni. Több klubot láttunk már összeroppanni a felelőtlen döntések miatt. Sokkal fontosabb az, hogy a klub működjön, mint az, hogy meggondolatlanul invesztáljunk a csapatba. Ha ezt a racionalitást nem tartanám meg, akkor nem lennék jó sportigazgató.

Szóval milyen team dönt az átigazolásokról?

BM: Az igazolások előtt fontos a szakmai stábbal való egyeztetés. Ezt követően tapasztalt utánpótlás edzőkből és az akadémia igazgatójából álló munkacsoporttal is megosztom az elképzelésünket, kikérem az észrevételüket. Úgy vélem az utánpótlás akadémián dolgozó edzőknek is érteni és ismerni kell a felnőtt csapatnál zajló folyamatokat. Fontos a gazdasági háttérkontroll is, amit Tamás Gábor cégvezetőként felügyel. Ha igazolásról beszélünk, nemcsak az lényeges, hogy kit igazolunk Diósgyőrbe, hanem az is, hogy kit adunk el, kit teszünk piacra, vagy kit juttatunk el egy közbenső karrier állomásra. Az NB I-be kell a tapasztalat, a kvalitás. A 12 csapatos rendszerben nagyon könnyen lehet lecsúszni a tabellán. Vannak tehetséges fiatalok, de nagyon kockázatos többet is szerepeltetni egyszerre. Olyan bázisokat kell találnunk, ahova eljuttatjuk a tehetséges játékosokat az egyéni fejlődésük érdekében és azért, hogy később a DVTK felnőtt csapatában játszhassanak. Olyan karrierutat kell terveznünk a tehetségeink számára, ahol a játékos és a DVTK érdeke egyszerre érvényesül.

A Facebook oldaladon is posztoltad Csányi Sándor, az MLSZ elnökének beszámolója után, hogy Diósgyőrben 18 olyan utánpótlás korú játékos volt, aki 2014 és 2019 között pályára lépett diósgyőri színekben. Közülük kevesen maradtak a Diósgyőr látóterében. Hova tűntek ezek a tehetségek?

BM: Igen, mindig jó amikor reflektorfényben van az utánpótlás. Viszont nem az volt a jellemző sajnos, hogy beépítettük a srácokat a csapatba. Fontos, hogy ne csak megmutassuk őket a közönségnek. A játékosnak is nehéz, ha játszik egy-két meccset a felnőtt csapatban, majd eltűnik. Nem szabad, hogy csak epizódszerepeket kapjanak, hanem teljes jogú taggá kell, hogy váljanak, de szigorúan a teljesítményük alapján.

A legtöbb fiatal, aki az első kerethez tartozik, többnyire védő. Talán a védelem az, ahol a legkésőbb fogja betenni őket az edző a tapasztalt játékos helyére, mivel ezen a poszton minden hiba végzetes.

BM: Ez annyira mégsem igaz. Nemes Milán pont kivétel volt. Ő szélső védőként folyamatosan játszott a „fiatal szabály” okán. Most Orosz Donátnak, Szűcs Kornélnak, Farkas Marcinak és sorolhatnám még, minden esélye megvan arra, hogy szép karriert fusson be.

Nem gondolod, hogy a sokat kritizált „fiatal szabály” egy rossz szabályozás volt?

BM: A kezdeményezés nem lett volna rossz, ha tízéves intervallumban tervezhető lett volna, de a magyar labdarúgásban ez nem jellemző. A foci dinamikusan változó közeg, és maga az MLSZ szabályozási rendszere is az, ami megnehezíti a klubok munkáját. Vannak klubok, akik sajátos utat járnak be. Ilyen például a Paks, ahol csak magyar edzővel és magyar játékosokkal dolgoznak.

Neked tetszik a paksi modell?

BM: Igen tetszik, mert saját filozófiájuk van. Szerintem, ha az utadon mész, akkor tudod, hogy azon mi a jó és mi a rossz. Ha nincs utad, akkor sohasem fogod tudni. Ezért fontos, hogy legyen saját kijelölt ösvényed, amin haladsz.

Mi a Diósgyőr útja?

BM: A Diósgyőrről egy jól működő, több sportágat magába foglaló multiklub, és a stadion lelátóit piros-fehér színbe öltöztető szurkolói hangulat jut az emberek eszébe. Éppen ezért fontos, hogy a szurkolók többsége is magáénak érezze azt a játékstílust, amit képviselünk. Szeretnénk elérni azt, hogy egységes szakmai képzést követően a „diósgyőriségnek” mindenki által felismerhető jegyei lennének, melynek alapja a szenvedély! Mindez kulturált környezetben, hiszen a stadionunkat megépülésének az évében a világ legszebb stadionjának választotta egy szakmai testület. Büszkék vagyunk az akadémiai rangra emelkedett miskolci és a regionális utánpótlás rendszerünkre egyaránt. A kettőből szeretnénk esélyt teremteni minden tehetséges gyereknek a régióban (Heves, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén megye), hogy bekerülhessenek egy top akadémiába, onnan pedig az első csapatba. Megsokszoroztuk a korosztályos válogatottjainknak a számát. Megépült és folyamatos fejlődés előtt áll a DVTK Medical, amely Dr. Szabó Zsolt vezetésével a régió sportegészségügyi hátterét hivatott biztosítani. Remélhetőleg már idén átadjuk a Multifunkcionális sportcsarnokot, mely magasabb szintre emeli a szurkolóink komfortérzetét, valamint a sportolók edzés- és versenykörülményeit.

Jó, hogy említed a játékstílust, mert évekkel ezelőtt egyszer azt nyilatkoztad, hogy a DVTK onnan legyen felismerhető, hogy a játékosok nagyon harcosak és csúsznak, másznak a pályán.

BM: Ez csak egy része a játéknak. Akkor is tudatosan kell futballozni, ha te birtoklod a labdát. Ha visszaemlékszel arra az időszakra, amikor legutóbb feljutottunk az NB II-ből, az a csapat valóban futballozott és összhangban játszott. Abban az időben számomra a spanyol foci volt a minta, és futsal játékelemeket is bevetettünk a játékunkban.

Ehhez viszont nehéz lehet úgy összerakni egy közösséget, ahol az új emberek is hatékonyan beépülhetnek a mostani rendszerbe. Kicsit olyan ez, mint amikor készítesz egy ételt és találomra veszed le a hozzávalókat a polcról, aztán reméled, hogy valami jó sül ki belőle. Hogyan tudjátok kiválasztani a legjobb alapanyagokat?

BM: Az igazolások során nagyon fontos az akadémiai képzéshez hasonlóan négy kiemelt szempont a: technikai, taktikai, mentális és a fizikai paraméterek. Ugyanilyen szempontok alapján vizsgáljuk a régióban fellelhető utánpótláskorú játékosokat is. Putnokon, az Elek Ákos Sportcentrumban négy korosztályos válogatottat alakítottunk ki a 10, 11, 12, 13 éves korosztályú gyerekeknek, és a régió edzői (Eger, Salgótarján, Borsod Volán, és Sajóvölgye), amolyan „szövetségi edzőként” irányítják itt a munkát Borbély Péter koordinálásával. Az ő segítségükkel próbáljuk megtalálni a tehetségeket, akik hozzánk kerülve nagy eséllyel azonosulni tudnak majd azzal a filozófiával és szellemiséggel, amellyel a DVTK játékosaivá válhatnak.

Mi a helyzet a felnőttekkel?

BM: Ugyanezt a rendszert alkalmazzuk a felnőtt csapatnál is, amikor igazolunk, hiszen nem csak az akadémiáról kerülhetnek hozzánk játékosok. A szakami stáb és jómagam is vizsgáljuk szakmailag azokat a játékosokat, akik a látókörünkbe kerülnek. De nagyon fontos szempont, hogy a kiszemelt játékos megfeleljen egészségügyileg, kondicionálisan, és mentálisan is. Itt kap szerepet Dobos Attila erőnléti edző, az orvosi stáb és Poós Miklós mentáltréner, coach személye, akik a játékosokat mérik, így kapunk a labdarúgókról egy pontos értékelést. Feczkó Tamással együtt fontosnak tartjuk ezeket a jellemzéseket. Az idei évtől újdonságként vezettem be az igazolási protokollban az orvosi stáb vétójogát. Bízom benne, hogy az új játékosok a döntéseink helyességét fogják alátámasztani. Mielőtt leigazolunk valakit, mérések, tesztek igazolják vagy épp cáfolják, hogy a megfelelő karakterek igazolnak hozzánk.

Hiszen kell egy vezéregyéniség!?

 BM: Pontosan! Tudjátok, hogy az a nyomás, ami Diósgyőrben van, embert próbáló. Rengeteg szurkolónk van, és ha ez a közeg nem motiválja a játékost, hanem inkább szorongóvá teszi, akkor Diósgyőr nem neki való! Már az másodosztályból való feljutásunkkor is azt hangsúlyoztam, hogy nekünk azokra a játékosokra van szükségünk, akik képesek hatni a közönségre, nem pedig fordítva. Ilyen karakterek voltak Budovinszky, Dobos, Abdu, Lippai, Gallardo, Luque, Arze. Ez pedig olyan öngerjesztő folyamatot indított be, hogy a játékosok egymásra pozitívan hatottak. A közönség szurkolt, ettől még jobb lett a csapat, és ettől még hangosabb a szurkolás. Ez az, amire szükség van Diósgyőrben!

Mit gondolsz arról, amit Sallói István (egykori válogatott focista, a DVTK, majd több magyar klub sportigazgatója) nyilatkozott, miszerint ha egy játékos szabadon igazolható, akkor ott valami komoly gond lehet a háttérben. Szerinted az NB I-ben fel lehet építeni szabadon igazolható játékosokból egy sikeres csapatot?

BM: Nagyon jó kérdés. Szerintem felépíthető, hiszen több oka is lehet annak, ha egy játékos szabadon igazolható. Elképzelhető, hogy az adott klub arculatába nem passzol a játékos. Előfordulhat, hogy egy korábban háttérben lévő játékos kiszorít valakit a produkciójával, akinek emiatt kevesebb játékperc jut. Ha ennek a játékosnak mondjuk a fizetése is magas, akkor elképzelhető, hogy gazdasági megfontolásból akár szabadon igazolhatóvá válik. Hangsúlyozom, hogy ez csak egy példa. Szabadon igazolhatóvá válhat játékos akkor is, ha új edző érkezik, más elképzelésekkel. Emlékezzünk Gallardora és Luque-re, akik szintén szabadon igazolható labdarúgóként kerültek hozzánk, aztán később távoztak.

 Megfontoltak a szavaid. Mintha te magad is nyugodtabb lennél, mint korábban. Elkezdtél thai boxolni, lehet, hogy ez a sport is befolyásolja a gondolkodásmódod?

BM: Köszönöm. Örülök, ha így látod. Lelkes amatőrként a muay thai (thai boksz) nekem sokat adott, és látom azt, hogy azok az emberek, akik ebben sikeresek, a rengeteg fizikai edzésnek és az eszüknek köszönhetnek mindent. Én ezért inkább művészként tekintek rájuk. Sok elemet átemelhetünk innen is a futballba, már ami a gondolkodásmódot, taktikai elemeket, a logikát és az intelligenciát illeti. Szerencsés vagyok, hogy Jászka Krisztián, Spéth Norbert és Fábián Kristóf a DVTK-Vita-Gym edzői, már négy éve foglalkoznak velem, mint lelkes amatőrrel. Igazi példaképek számomra. Szeretném, ha a küzdősport is megjelenne akadémiánk életében.

 

Komolyan gondolod, hogy be lehetne építeni a thai-bokszot a DVTK életébe?

BM: Abszolút. A DVTK ugyanis nem egy labdarúgó klub, hanem egy multi-sport klub, rengeteg tudással, szakemberrel felvértezve. A klubon belüli sportágakat, ha sikeresen össze tudnánk hangolni, és ezt mondjuk már hatéves kortól alkalmaznánk, sokkal könnyebben tudnánk fejleszteni olyan készségeket, képességeket, amelyek inkább más sportágakban fontosak. Vegyük például a labdarúgást: ha az erőnléti edzők meg tudják állapítani, hogy mely korosztályban mely képességeket kell fejleszteni (például: egyensúlyérzék, a koordináció javítása, törzserő fejlesztés), akkor látni fogjuk, hogy ehhez milyen sportágakat lehet integrálnunk az edzésmunkába: ilyen lehet a birkózás, ami nagyon jól fejleszti a törzserőt, és tarthatnánk heti egy alkalommal, fél év-egy évig. De beilleszthetjük a kosárlabdát, ami a függőleges emelkedést segítheti elő. A mi gyermekkorunkban még megvolt, de ma nagyon hiányzik, pont az, hogy mi minden sportágat kipróbáltunk. Foci, kosár, asztalitenisz, mindegy, a lényeg, hogy mozogtunk, versengtünk. Ma ez úgy működik, hogy a gyerekek, miután túl vannak a sportágválasztáson, onnantól csak az adott sportágra jellemző mozgáskultúrát tanulják meg. Szerintem egyáltalán nem baj, ha más sportágakat is tanulnak, ráadásul az edzőinknek köszönhetően olyan taktikai, technikai elemeket tanulhatnak el más sportágakból, ami a futballban is hasznosítható lesz később. Ha ezt a komplexitást ügyesen be tudnánk építeni a DVTK-ba, akkor ezzel is ki tudnánk emelkedni a többi klub közül.

Shesztakov játékán például látod, hogy korábban birkózó volt?

BM: Dzsúdós volt, úgy tudom, de majd jobban megnézem a fülét! De bármit is sportolt, ez sokkal többet hozzá tud tenni a játékához, mint amennyire elsőre gondolnánk. Óriási különbség van az egyéni küzdősport és egy labdás csapatsportág között. Ha csapatsportról beszélünk, egy vereség után könnyebben mondod azt, hogy kikaptunk, mint a küzdősportban, ahol szó szerint, fizikálisan te vagy az, akit megvernek, legyőznek. Ez rengeteg fájdalommal jár, mégis minden alkalommal meg kell mutatnod, hogy ki vagy. A csapatsportban rengeteg segítséget kapsz a társaktól, és ezáltal jobb, erősebb lehetsz, mégis bele kell adnod mindent egyénileg. Amikor egy csapat értékeli az adott helyzetét és a játékosok, vagy maga az edző nem magával kezdi az értékelést, az mindig hiba. Az egyéni sportág arra is megtanít, hogy tudjam, én mit tehettem volna többet a sikerért, mert itt nem lehet a társakat vagy a külső körülményeket hibáztatni.

Azért nem lehet könnyű ezt 11 embernek átadni.

BM: Ez a vezetőedző feladata. Jelenleg úgy látom, jól szervezett a csapatunk. Úgy kell összehangolni a csapatrészeket, hogy azok szinergiát, rendszert alkossanak. Együtt kell működniük, mindenki önálló egyéniség, de együtt kell mozogniuk, gondolkodniuk, különben szétszakadnának a csapatrészek. Ez az, amit vizsgálnia, látnia kell a szakmai stábnak, hogy az egység minden körülmények között szoros maradjon.

Mitől éreznéd a munkádat sikeresnek?

BM: Ehhez tudnunk kellene, mi az, hogy siker. Nehéz értelmet adni a szónak. Megtapasztaltam, hogy amit ma esetleg kudarcként élek át, később másként látom. Lehet, hogy valami, ami életünk adott pillanatában rossz dolognak tűnik, de néhány év távlatából visszatekintve látszik, hogy éppen a siker kezdete volt. Akkor lennék leginkább elégedett, ha minden szakmai területen előre tudnánk lépni, és stabilizálni a helyzetet. Személyes ambícióimat tekintve az tenne a legboldogabbá, ha sportigazgatóként hozzá tudnám segíteni a DVTK-t egy trófeához.

 

 

Fekete Zsuzsa
Dr. Imre Róbert

 

(A beszélgetést az átigazolási időszak előtt rögzítettük.)

Hozzászólások

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK