Ma végre hazai pályán is bemutatta, hogy a téli felkészülés során mit tanult a csapat. A szokatlanul rövid téli kihagyást követően a hűvöskés időjárás ellenére több, mint 3700 szurkoló is kíváncsi volt arra, hogy mire megyünk a sereghajtó ellen.
Bizonytalan kezdés
Feczkó Tamás a mérkőzést megelőzően arról beszélt, hogy végre egy olyan mérkőzés következik, ahol mi számítunk esélyesnek. A kezdést követően viszont akárhogy kerestük, csak nem találtuk azt a fölényt, amit annyira vártunk. A Kaposvár elhozta nekünk a bátrabb énjét, emiatt pedig a játékosaink olyan tanácstalanul passzolgattak, hogy talán maguk sem tudták ebben a ködben, hogy merre van az ellenfél kapuja. Cserében legalább hátul sem sikerült építkezni, hiszen a vendégek letámadásaival is akadt gondunk bőven.
Időben ébredtünk, mi több, jött a vezető gól
Mintha a pályán lévők olvasták volna ezeket a sorokat, amik még vázlatként íródtak, negyed órát követően elkezdték benyomni a Kaposvárt a saját kapuja elé, sorra vezettük a támadásokat, volt már pár kaput találó lövésünk is. Majd a 20. percben a jég is megtört, egy szögletet követően Brkovicról feledkeztek el vendégeink, aki tanárian fejelt a hosszú alsóba! 1-0!
Kihasználtuk a zavart a vendégeknél
A kaposváriakat az eddigi játékuk alapján kicsit össze is törte ez a pontrúgásból jött találat, ennek szellemében 2 perccel később Kiss Tamás könnyen futhatott el a szélen, beadásával pedig Hasanit kereste. Az már csak részletkérdés, hogy a címzett nem kapta meg a küldeményt, de ezt szerintem a hazai közönség nem bánta, hiszen a menteni igyekvő Fodor a saját kapujába pattintotta a labdát. 2-0! Fodor egyébként idáig a meccs embere lehetett, még akár a mi csapatunknak is, hiszen 20 perc alatt összeszedett egy sárgát és szerzett egy öngólt.
Ezzel tulajdonképpen a félidő derekára nagyjából meg is törtük a Kaposvárt, látszott rajtuk a reményvesztettség, bár pár perc elteltével azért látszott rajtuk, hogy enerváltan ugyan, de igyekeznek legalább felzárkózni kicsit. Emiatt a kétségbeesettség miatt kicsit el is vesztették a fejüket a vendégek, egy teljesen értelmetlen becsúszással véget is vetettek Shestakov meccsének, sérülés miatt alig több, mint fél órát láthattuk a légióst. Mindenesetre elég alattomos húzás volt. Reméljük nem komoly a baj!
Helyzet itt, helyzet ott
A félidő hajrájában Kiss Tamás pedig akár le is zárhatta volna a mérkőzést idejekorán, egy remek kontra végén csúszott el a lövés előtt, így kimaradt az ordító lehetőség. A törvényszerűség pedig, hogy ami az egyik oldalon kimarad, az a másikon bemegy, kishíján be is igazolódott. A védelem figyelme egy pillanatra hagyott ki csupán, de ez pont elég volt ahhoz, hogy Ádám Martin révén óriási helyzetbe kerüljenek a vendégek. Danilovic bravúrral csak beleütni tudott a lövésbe, ami a kapu felé pördült tovább, de a kapu torkából a csereként beálló Vági még ki tudta bikázni a labdát, félidőben maradt a 2-0.
Visszajátszás?
A folytatásban pedig kissé olyan érzésünk lehetett, mintha az első félidő visszajátszását néztük volna, hasonló tanácstalanság ült a játékosok arcán, bár volt egy-két kapuralövés. Majd szép lassan újra átvettük a kezdeményezést, sorra jöttek a helyzeteink.
Biztonsági játék
Az látszott, hogy 2 gólos előnyben igyekszünk nem belemenni a veszélyesebb megoldásokba, inkább a biztos játék volt jellemző, a helyzeteinket is próbáltuk a végletekig kijátszani. Ennek persze az lett az eredménye, hogy az utolsó passzokra mindig odaértek a kaposváriak, vagy beleléptek a lövésbe.
Állóháború
Így fordultunk rá az utolsó 20 percre, ahol már erősen kezdett visszaesni az iram, mintha egyik csapat sem akart volna igazán focizni. Mindenki beletörődött az állásba, igazán egyik csapat sem húzott váratlant. A Kaposvár elkönyvelte a vereséget, mi pedig nem erőltettük, hogy gálameccs legyen a végére, így egy barátságos edzőmeccs hangulata lett a mérkőzésnek.
Összességében akkor domináltunk, amikor szükség volt rá, magabiztosnak mondható a győzelem, így a csapat rácáfolni látszik az elmúlt évek tavaszi átkára, bár tegyük hozzá, hogy a bajnokság jelenlegi két kiesője ellen arattuk győzelmeinket. Ez persze semmit nem von le az értékükből, de nem árt a helyén kezelni a dolgokat, örüljünk annak, hogy a tabella első felébe lőttük magunkat ezzel a két góllal, amire igazán nem is emlékszünk már, hogy mikor volt utoljára.
Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!
Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!
