Itt vagy most

Elhittük, hogy a bab is hús: PAFC – Diósgyőr értékelő

A szokatlan szerda esti kezdés ellenére több diósgyőri látogatott ki Felcsútra, mint ahányan a hazai “szurkolók” lézengtek a stadionban, megteremtve csapatunknak ismét a hazai pálya hangulatát. Az elmúlt időszakban a két csapat találkozója nem a gólokról maradt emlékezetes, nézzük, hogy hogyan volt ez ma:

Ismerkedés könyökkel

Ahogy várható volt, a csapatok nem rontottak neki egymásnak, tudta mindenki, hogy nem a kezdőrúgás után fog eldőlni az összecsapás. Az első percekben tehát ment az ismerkedés, ennek során Cortes jelezte is Szolnokinak, hogy ne számítsanak könnyű meccsre, lendületből sodorta el légiósunk a hazaiak védőjét. Ezzel meg is adtuk az alaphangot a találkozónak, szépen lassan elkezdett emelkedni az iram.

Védelem a múltból

Ami viszont nagyon szembetűnő volt, hogy a védelmünk menyire otthon maradt. Amellett, hogy néha-néha mi is eljutottunk a Puskás kapujáig, az Akadémia játékosai sorra verték meg a védőket. Mintha keresték volna önmagukat csupán. De éppen úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy kísértetiesen hasonlított a mozgásuk az elmúlt évek Diósgyőrjeire, amikor sorra kaptuk a gólokat. Eddig Danilovicnak és a Puskás botlábú csatárainak köszönhettük, hogy még döntetlen volt. Bár azt tudjuk, hogy az elmúlt években nem nyerni jártunk Felcsútra.

Pályaválasztás előtt

A félidő derekára odáig jutottunk, hogy csak nyomoztuk a labdát, de a hatékonysággal bőven akadtak problémák. A labda is csak másodpercekre volt nálunk, nehogy elfelejtsük, hogy hogy néz ki. Ha sikerült is megszerezni, pontatlan indításokkal szinte azonnal el is adtuk, mint kofa a piacon a zöldséget. Lehet, hogy ezért látni néha játékosokat az ajándékboltban? Itt gyakornokoskodnak, hogy ott megállják a helyüket…

Farkasvakság

Farkas Ádám játékvezető és asszisztensei sem voltak urai a helyzetnek, több kisebb tévedés volt ugyan, viszont méteres lest is benézett a díszes társaság, ez sem segítette elő, hogy magunkra találjunk. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a Puskás letámadása miatt pedig még a labdakihozatalaink is szokatlanul bizonytalanok voltak…

Comeback

A félidőhöz közeledve végre elkezdtünk magunkra találni, labdákat szereztünk, mi több meg is tartottuk, ami a korábbiak tükrében már jelentős előrelépés volt. Ez nagyjából annyira volt elég, hogy megszűnjön a hazai enyhe mezőnyfölény és végre az ellenfél térfelére is odataláljunk, labdával együtt.

Az öltözőben maradtunk

A félidőről elmondható, hogy nem nekünk tett jót. Rögtön a kezdés után ismét elaludt a védelem, bár ismét szerencsénk volt. A zavar viszont ott volt a fejekben, hajmeresztő passzokat láthattunk, mi több, alig telt el pár perc, Polgár a saját térfelünkön adta ajándékba a labdát, Knezevic pedig köszönte és a tohonya védelmünk gyűrűjében bepofozta a labdát a hálóba. 1-0. Eddig is a tűzzel játszott a csapat, várható volt, hogy lesz olyan alkalom, amikor már nem hibáznak a felcsútiak.

Váratlan feltámadás

A bekapott találat kicsit felébresztette a társaságot, végre megpróbáltunk feljebb lépni. Nagyjából mondjuk ez olyan volt, mint amikor a kiskutya próbálkozik az ugatással, erőtlen. A passzok továbbra is nagyon pontatlanok voltak, a támadásépítéseket ez jelentősen visszafogta. Aztán Fortuna ránk mosolygott. Kiss Tamás távoli lövésébe ért bele kézzel Deutsch, büntető. Az első számú mészáros állt a labda mögé, Iszlai szépen lőtte ki a sarkot! 1-1.

Fordult a kocka

Ezzel az utolsó fél órára újra teljesen nyílt lett a találkozó. Ekkor Feczkó Tamás cserékkel igyekezett felpörgetni a csapatot, ami nem is sikerült rosszul. Új erőre kapott a társaság, egy gyors kontrával és egy pofás támadással jeleztük, hogy akkor mi el is vinnénk a pontokat. Utóbbi lehetőséget egyébként a Puskás védője akasztotta meg, Hadziev felrúgta Vágit ezzel pedig megszerezte második sárgáját, emberelőny!

Csodacsere?

A tűzijáték pedig ezután következett, egy labdaszerzés után a villám nem csap le olyan gyorsan, mint ahogy előrejátszottuk a labdát, Molnár, aki 5 perce állt be, pedig résen volt és szépségdíjas góllal vette át a vezetést. Pár perc elég volt, hogy az előnyben és fölényben játszó Puskás összeomoljon, lerombolják a nehezen megszerzett előnyt.

Érthetetlen visszaállás

Feltüzelve kezdhették tehát a fiúk az utolsó hajrát, a mérkőzés végéhez közeledve már igazán nyeregben érezhette magát a csapat. Meg is volt erre minden okuk, láthatóan szétesett a Puskás játéka, nem voltak veszélyesek a kapunkra. Mi pedig innentől nem siettettük a játékot, a stabil védekezés és az abból épített kontrák célravezetőbbnek tűntek.  A védelem pedig végre újra az idei önmagát idézte, nem voltak az első félidőre jellemző hibák. De látszott, hogy egyre jobban magunkra engedjük a hazai gárdát…

Feketeleves

A mérkőzés végén, mire mindenki elhitte, hogy zsebben a 3 pont, régen látott magasságokban a csapat, akkor bizony a légy berepült a levesbe. Egy hazai szögletet sikerült a kapunk felé csúsztatni, ami a kapufáról ugyan kifelé pattant, viszont a szokatlanul korán a sarokrúgáshoz fellépő Hegedűs kapcsolt a legkorábban és befejelte a felé tartó labdát a kapunkba. 2-2. Legrosszabb rémálmunkban sem gondoltuk volna, hogy emberelőnyben egy kapusgól fogja elvenni tőlünk a 3 pontot. Nem volt látványos és meggyőző a mai produktum, remélhetőleg a hétvégére összeszedi magát a csapat…

Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!

Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK