Pikáns összecsapás várt ma a csapatra, a kisvárdai túra a közelmúlt eseményei miatt ígérkezett érdekesnek. Nemrég nevezték ki ugyan is Bódog Tamást az ellenfél edzőjének, aki a mai napig nagy népszerűségnek örvend még a diósgyőri közönség körében is, annak ellenére, hogy mint utóbb kiderült, nem tartozik a legfelkészültebb edzők közé.
Meglepett minket, amit eddig is tudtunk
Bódog Tamás nem húzott váratlant ma sem. A Kisvárda már az első percben ajtóstól rontott a házba, rögtön agresszív letámadásokkal és gyors akciókkal igyekeztek megalapozni az előnyt. Ez igazából senkit nem lepett meg, csupán a játékosokat. A kezdést követően az látszott, hogy kicsit zavarban érezzük magunkat, a védelem nem hozta a szokott stabil játékát, bizonytalanok, és ami nagyobb baj, pontatlanok voltak a fiúk.
Az öltözőben maradtunk megint…
Nagyjából negyed óra kellett ahhoz, hogy megértsék a játékosok, hogy mivel próbálkozik a Várda. Ezt követően kicsit kiegyenlítődött a játék, kezdtünk magunkra találni, bár a kapura veszélytelenek voltunk. Majd jött a menetrendszerű krach. Amikor már kezdi elhinni a csapat, hogy van némi keresnivalója egy meccsen, akkor szinte mindig beleesünk egy hibába…
Egy indítást követően Brkovic mérte el a távolságot, így nem tudott belefejelni a labdába, amivel a szélen kiléphettek a kisvárdaiak, a nem túl rendezett védelmet letámadva pedig középen érkezett Cukalasz. Mivel védő a közelében nem volt, így köszönte a lehetőséget és Danilovic mellett eltolva a labdát megszerezte a vezetést. 1-0.
Mindig csak a reménykedés
Ekkor még azt remélhettük, hogy a bekapott gól ébresztőt fújhat a fiúknak, de az elkövetkezendő percek azt mutatták, hogy újra csak zavar keletkezett a fejekben, mert a Kisvárda játékában benne volt, hogy megduplázzák az előnyüket. Fél órának kellett eltelnie a meccsből, mire tényleg elmondható volt, hogy mi is kijöttünk az öltözőből és valamilyen értékelhető produktumot láthattak a nézők is.
Végre megtaláltuk, hogy hol kellene játszanunk
A félidő hajrájához érve érezhettünk végre azt, hogy felvettük a ritmust, végre egyenrangú felek küzdöttek a pályán, igaz helyzetek nélkül. De ez legalább annyit is jelentett, hogy a mi védelmünket sem tudták már olyan könnyen zavarba hozni a hazaiak. Hiába a 2 perces hosszabbítás, a félidő végére nem maradt már izgalom, így a hazaiak előnyével zárult az első félidő.
Már az öltöző kijáratát is megtaláltuk
A fordulást követően kissé megélénkült a játékunk, bár nehéz megmondani, hogy ez minek volt betudható. A félidei fejmosás tette meg a hatását, vagy csupán a Kisvárda engedte át a területeket? Mindenesetre a kapura továbbra is teljes mértékben veszélytelenek voltunk.
Szinte már fernandoi magasságokban
Meddő fölény volt kialakulóban a mérkőzésen, Molnár és Tabakovic beállításával próbálta Feczkó Tamás kissé felpörgetni a csapatot, bár ez túlzottan nem volt észrevehető. Mindössze annyit láthattunk, hogy a percek pörögtek lefelé, a csapat pedig az ellenfél kapuját sem nagyon tudta eltalálni, miközben a Kisvárda szinte feladta az újabb gól megszerzését, koncentrálván a stabil védekezésre.
Derült égből kisvárdai gól
Aztán pedig csak kisült, hogy altatás volt az egész. A hazai csapat néha-néha csak átmerészkedett a térfelünkre, amikor nem tudtunk mit kezdeni velük. Az egyik ilyen esetben bedobáshoz is jutottak a kapu előterében, a lassan és bambán reagáló védelmünk pedig ismét elaludt…
A második ütemben érkező Melnyk mellett Kiss Tamás elkésett, így a légiós tisztán lőhetett kapura, Danilovic pedig nem ért át már, a semmiből duplázta meg az előnyét a Kisvárda. 2-0.
Ébredünk, csak kár, hogy ehhez 80 perc kellett
A második bekapott gól kellett ahhoz, hogy végre ébredezni kezdjünk, pár perccel később már az eddigiektől komolyabb támadást vezettünk, aminek a végén Molnár kapott remek labdát, a ziccert pedig kihasználva szépített, életben tartva a reményeket arra, hogy a végjátékban legalább az egyik pontot megmentsük. 2-1.
Pontmentés, amikor már lehetetlennek tűnt
A véghajrára fordulva ezzel lendületet is adtunk magunknak, továbbra sem engedték ki a srácok a szorításból a Kisvárdát. A nagy számok törvényét követhették valószínűleg a csapatnál, hogy valamelyik támadásból hátha sikerül ismét betalálni, jöttek sorban a próbálkozások. Az utolsó percben pedig eljött Egerszegi nagy pillanata is. A kölcsönbe visszahozott játékos csereként beállva mutathatta meg, hogy volt értelme az igazolásának, ugyan szerencsésen jutott el hozzá a labda, de sikerült a kapu felé paskolnia, ezzel pedig lesokkolva a Kisvárdát, a semmiből egyenlítette ki a találkozót. 2-2.
A mai összecsapáson a csapat messze nem érdemelt győzelmet, pedig a játékosok pontosan tudhatták, hogy mire kell készülniük. Ennek ellenére nem sikerült felvenni a ritmust és az eddigiekkel ellentétben ugyanúgy nem sikerült hozni azt a stabil játékot, ami elvárható lett volna ma. Fortuna azonban megkegyelmezett, így sikerült pontot menteni.
Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!
Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!
