Hogyan lesz egy focistából huligán? – Fekete Zsuzsa interjúja

C.C.: Az első fociemlékem, hogy apukámmal szurkolunk Hatvanban, Kabán, jártuk az idegenbeli és a hazai meccseket. Akkoriban még nem értettem sokat a fociból, de a diósgyőri stadion miliője örökre megfogott. Csak foszlányok jönnek elő a kis szakadt stadionunkról, amikor 1998-ban a nyitófordulóban megvertük a Honvédot 5-1-re. Még csak 12 éves voltam. Korán elváltak a szüleim, anyukámmal 3 éves koromban Tatabányára költöztünk, ötödikben azonban visszajöttem Miskolcra, és ebben sokat nyomott a latba a Diósgyőr is.

⚽️Ezt hogy érted?

C.C.: Tatabányán fociztam, de én diósgyőri voltam és Miskolcon akartam élni. A focikarrier mégis abbamaradt.

⚽️Miért?

C.C.: Ahogy teltek az évek, egyre lazábban tekintettem mindenre. Pedig Diósgyőrben meghatározó egyénisége voltam a csapatnak. Csányi Józsi bácsi és Teodoru Borisz is volt edzőm, utóbbira különösen szívesen emlékszem. A középiskolában azonban a focinál jobban érdekelt a buli, a csajok, a hülyeség. És egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem én vagyok a csapatkapitány. Aztán már nem én rúgom a szabadrúgást. Nem én állok a tizenegyes mögé… És szép lassan minden leépült.

⚽️Hogy érintett ez téged?

C.C.: Akkor magasról tettem az egészre. Nem érdekelt. Most esik rosszul, húsz év után. Most már bánom. Már másként csinálnám. Érdekes, hogy előkerült ez a téma, mert évek óta nem gondolkodtam ezen. Korábban sokszor eszemben volt, hogy mi lett volna, ha nem lazsálom el azt az időszakot. De úgy látszik, valamiért így kellett lennie.

⚽️Mi lett volna, ha annyit invesztálsz a fociba, mint most a munkádba, amiben igen sikeres vagy.

C.C.: Lehetne mögöttem egy jó focikarrier. Csodálatos dolog lehet úgy élni, hogy azt csinálod, és abból élsz jól, amit igazán szeretsz. Nem érzed, hogy dolgozol, mert a nap minden percében azt teszed, ami számodra a legfontosabb.

⚽️Jó egzisztenciád van, de a fociért sajog a szíved.

C.C.: Nekem a foci mindig az életem volt. Húsz éve volt talán, amikor hatalmas hó esett, mi pedig meglógtunk a suliból, csak azért, hogy a Diósgyőri Stadionban lapátoljuk a havat. Azt akartuk, hogy másnap ne maradjon el a meccs a nagy hó miatt.

⚽️Vezéregyéniség voltál a focicsapatodban, és a szurkolók is hallgatnak rád.

C.C.: Szeretnek csatlakozni hozzám az emberek, ezt a munkámban is tapasztalom. Régen az idegenbeli túrák szervezésénél elővettem a noteszemet, végighívtam negyven srácot, és senki nem mondta, hogy nem jön. Az NB II-ben is kísértük a Diósgyőrt mindenhová.

⚽️Élénken él bennem egy kép, amikor vesztésre áll a DVTK, a szurkolók elkedvtelenednek, elhalkulnak, te pedig egy pillanat alatt összekapod őket, és az irányításoddal, mint az őrült végignyomja a tábor a meccset. Honnan van benned a bátorság, hogy az élre állj?

C.C.: Előfordul, hogy elkap a hév, és ilyenkor nem gondolkodom azon, hogy ez jó vagy sem. Egyszerűen csak bízom benne, hogy követnek. Az ultrák vezetője, Feledi Laci távozása után kértek, hogy álljak a helyére, de képtelen lennék arra az embert próbáló feladatra, amit Laci véghez vitt éveken át. Tisztelem, becsülöm, aki hétről-hétre képes háttal állni a pályának és vezényelni. Komoly képesség kell ahhoz, hogy valaki „kápó” lehessen. Én nem vagyok rá alkalmas, talán túl önző is vagyok hozzá, mert imádom nézni a meccset, kritikát fogalmazni róla. Minden érdekel, ami a focival kapcsolatos: maga a labdarúgás, a stadion hangulata, a balhé. Ha külföldre utazom, ott is kimegyek meccsekre. Imádom a dél-olaszokat. Jártam Olaszországban, Szicíliában, voltam Catania, Napoli, Inter és Milan meccseken, nagyon élveztem. Az álmom pedig az, hogy egyszer eljussak egy Dél-amerikai focimeccsre is.

⚽️Mi tetszik a déliekben?

C.C.: A foci a mindennapi életük része. Bármit tesznek, bárhová mennek, mindenhol a fociról van szó: az utcán, a kávézókban, a boltokban az ötéves gyerektől a százötéves mamáig mindenki a fociról beszél. A dugóban kiszállnak a kocsiból és miközben elszívnak egy cigit, a hétvégi meccset elemzik. Az egyik az Intert, a másik a Milánt dicsőíti. És ez így van jól. Szeretem ezt a fanatizmust. Olaszországban nem szolgálnak ki a cukrászdában, ha olyan csapat pólóját viseled, aki nem kedves a szívüknek.

⚽️Szerinted ez jó dolog?

C.C.: Persze, és Miskolc is egy kicsit ilyen. A levegőben is érezni, hogy éppen, milyen passzban van a Diósgyőr. A diósgyőri foci mindent átitat a városban. Neked nem kell mondanom, pontosan tudod, hogy miről beszélek. A villamosban, a taxiban, a kocsmában, a zöldségesnél, mindenütt ott lóg a Diósgyőr-zászló. Máshol nincs ilyen Magyarországon. Éltem a Dunántúlon, ennek ott a szele sincs meg. Nem is értik, fel sem fogják, hogy mi ez a szenvedély bennünk.

⚽️Főleg a huligánok, a kemény srácok között látlak.

C.C.: Verekedős, balhés fiatal voltam, ki nem hagytam volna a harcokat. Most harmincöt éves vagyok, és sokat szelídültem, mióta a gyerekem megszületett. Belegondoltam, milyen megrökönyödést válthat ki, mikor öltönyben, nyakkendőben kipattanok a kocsiból, mint egy dúvad. Az tény, hogy az átlagosnál hevesebb vérmérsékletű vagyok, és a meccsen ez még inkább előjön. Már a mérkőzés reggelétől pezsgek. Budapesten élek, sok barátom más csapatoknak szurkol. Kedveljük és segítjük egymást a civil életben, de a meccsnap az más! Amikor egymás ellen játszunk, néha megfogadom, hogy soha többet, még a telefont sem veszem fel nekik!

⚽️Van egy közismert Újpest-szurkoló barátod, Curtis, a rapper. Ha élesben összetalálkoznál vele egy meccsen, mi történne?

C.C.: Attilával együtt is focizunk, nagyon kedveljük egymást, de lehet, hogy egy Újpest-Diósgyőrön egymásnak mennénk. 😉 Szeretjük zrikálni egymást. Mikor a múltkoriban 5-0-ra kikaptunk az Újpesttől, üzengetett nekem, nekem meg elöntötte az agyam a lila köd. Kénytelen voltam néhány hirtelen született válaszomat kitörölni, hiszen mégis csak barátok vagyunk. Aki elkötelezett szurkoló, az tudja, hogy a meccsnap az más dimenzió! Értem én, hogy nem lehet mindenki diósgyőri. Curtis pedig Budapestre született, és az teljesen rendben van, hogy a lilákért rajong. Azt már sokkal nehezebben tolerálom, ha egy miskolci miskolci fradista. Ez hogy jön valakinek ebben a városban?

⚽️Szerinted helyénvaló megütni valakit azért, mert mondjuk Nyíregyházán született és a Szparinak szurkol?

C.C.: Biztos, hogy nem helyénvaló, de ha csata van, akkor csata van! A diósgyőri huligánoknak nagyon jó hírük van a világban. Sok helyen letettük a névjegyünket. Zsuzsa! Most őszintén, te nem érzel gyűlöletet a másik csapat vagy tábor iránt, főleg egy felfokozott hangulatban?

⚽️Gyűlöletet nem, de haragszom, vagy dühös vagyok, ha igazságtalanság éri a csapatunkat. Mikor az ellenfél tábora szid minket, az sokkal inkább motivál, mint bosszant. De beszéljünk inkább arról, hogy mi az, ami boldoggá tesz a lelátón?

C.C.: Egy kilencvenharmadik percben született győztes gól! De nincsenek igazán nagy vágyaim. Bármilyen is a csapatunk, minden szezonban van két-három meccs, amiért megérte az egész. Persze előfordul, hogy olyan produkciót látok a pályán, ami miatt elmegy a kedvem. Ilyenkor azon bosszankodom, hogy tölthettem volna az időt a családommal, de én helyette egy rossz meccset nézek. Anyukámmal a mai napig is rendszeresen lezajlik a következő párbeszéd:
– Kisfiam, lesz meccs?
– Lesz. – felelem.
– De nem mész, ugye?
– Anya! 25 éve kérdezgeted minden hétvégén. De! Megyek! Most is megyek…

⚽️Milyennek tartod a mostani diósgyőri szurkolást?

C.C.: Nagyon sokan kikoptak a szurkolók közül, kevesen mert hiányzik az igazi hangulat, a szenvedély. Ha ez nincs, hiába várják vissza a lelátóra a szurkolókat. Nem értem, hogy miért nem adnak az illetékesek engedményeket? Miért nem engedélyezik a pirotechnikát a stadionokban? Lehetne erre olyan megoldást találni, ami mindenkire nézve kedvező. Ha akarnák, megoldható lenne. Nem jellemző, hogy megsérülnének a szurkolók a pirotechnika miatt. Túlzó ez az aggodalmaskodás. Aki az ultraszektorba jön, annak a jegyén szerepelhetne, hogy vállalja a következményeket, hogy a füsttől, a lobogó zászlóktól nem mindig lehet látni, és sorolhatnám. Ez ezzel jár.

⚽️A pirotechnika inspiráló lenne?

C.C.: Igen, és nemcsak a szurkolóknak, hanem a focistáknak is. Ez a show része! Biztos többen jönnének a meccsre, ha lenne hangulat és legalább 2-3 évig lenne egy kiegyensúlyozott csapatunk, amelyik nemesebb célokért küzd. A mai srácoknak számos lehetőségük van kikapcsolódásra, ha nincs meg a stadionban az a szükséges plusz, nem jönnek ki.

⚽️De a Diósgyőrről mindenki beszél. Nézd meg a fórumokat!

C.C.: Persze, véleménye sok mindenkinek van, és olyan dolgokról okoskodnak, amire egy fillért sem áldoznak. Manapság már örülni kell a négyezres nézőszámnak. Ez lehet, hogy magyar viszonylatban elfogadható, de gondolj bele, hogy ez mekkora gáz Diósgyőrben! A visszaesésnek nem csak a hosszabb ideig tartó gyengébb szereplés az oka, hanem a magas jegyárak is. Egy átlag miskolci család nem képes négy belépőt megfizetni kéthetente, és az idegenbeli túrákról nem is beszéltem még. Ráadásul sok pofont kaptunk már a csapattól. Nem egyszer szembeköptek minket, ezért nem csodálom, hogy sokaknak elment a kedve az egésztől.

⚽️Ha rajtad múlna, te mit tennél, hogy újra megteljenek a lelátók?

C.C.: Első a jó foci, a második a jegyárak csökkentése és a pirotechnika engedélyezése. Voltak tárgyalásaink a klubbal. De könyörgöm, nekünk kell magyarázni az egyszerű matekot? Ha féláron adom a jegyet, dupla annyian jönnek, és akkor legalább jó hangulat van, tele a stadion és az egész ország rólunk beszél. Ha rajtam múlna, addig amíg nincs tartós érdemi előrelépés a csapat játékában, nagyon olcsón adnám a jegyet. Ha ezek megvalósulnának, könnyen visszacsalogathatnánk a tömegeket. Egyébként számomra az is furcsa, hogy nincs még néhány olyan kaliberű támogató, mint Leisztinger úr. Bár róla is az a hír járja, hogy csak kényszerből működteti a klubot.

⚽️És ha így van?

C.C.: Megosztó ez a dolog, mert van, aki úgy tartja, hogy ez gáz, mások szerint pedig legyünk hálásak neki, hogy itt van, és áldoz a diósgyőri sportra.

⚽️Te hogy vagy ezzel a kérdéssel?

C.C.: Hol így, hol úgy. Azért nem tudok korrektül felelni, mert nem tudom az igazságot. Az elején azt kifogásolta a diósgyőri közönség, hogy miért nem jár a tulajdonosunk a focimeccsekre. Aztán volt egy téli focitorna, ahol ott volt Leisztinger Tamás is. Csodájára járt a média, olyan hangulatot csináltunk a csarnokban. Biztos vagyok benne, hogy tetszett neki a hangulat. Egy időben Diósgyőr-sállal a nyakában lehetett látni a tulajdonosunkat. Aztán megváltozott valami. Páran becsapták őt és ekkor mintha elengedte volna az egészet. Sok közülünk való ember is dolgozik Diósgyőrben, és nem tudom, hogy a csapat szekerét tolják-e, vagy csak a saját maguk építésével foglalkoznak. Számomra úgy tűnik, hogy Leisztinger úr személyében jött egy megmentő, és mindenki az ő csöcsein akar meghízni. Megértem, ha ebből elege van. De hangsúlyozom, ezek csak feltételezések, nem tudom az igazságot.

⚽️Ha befektető lennél, te tennél pénzt a magyar fociba?

C.C.: Ha valahol pénzt tennék a fociba Magyarországon, az biztos, hogy nem azok a csapatok lennének, akik most az élmezőnyben vannak. Három helyre érdemes adni: Diósgyőr, Újpest, Fradi. Ennyi. Te is tudod, hogy maximálisan elismernek minket a lilák és zöldek is, azért mert egy szinten vagyunk velük, annak ellenére, hogy nekünk sosem volt normális csapatunk, nem voltak sikereink. Most nem megy az Újpestnek, és alig járnak ki. A fradisták is inkább csak a sikerekre kíváncsiak. Nálunk ez másként van, elég, ha csak az elmúlt 20 évet nézzük: liftezés az első-és másodosztály között, nyolcadosztály, a megszűnés szele. És mi még mindig itt vagyunk.

⚽️Miért vagyunk itt?

C.C.: A miskolciak csak azért is elmennek mindenhová. Ha a legnagyobb sz@r van, akkor is tanakodnak, hogyan juthatnának el idegenbe. Ilyen a világon csak Dél-Olaszországban és Dél-Amerikában van. Meg persze Miskolcon. Te is tudod, hogy erre csak egy magyarázat van: a miskolciság.