Régen látott parádé: Honvéd-Diósgyőr értékelő

A mai összecsapással kezdetét vette a bajnokság utolsó köre, az utolsó lehetőség arra, hogy revansot vegyenek a felek a korábban elszenvedett vereségekért. A mérkőzést színesítendő, Sannino mester nem ülhetett le a kispadra, ennek ellenére sem tűnt simának a mai összecsapás, kezdetben…

Csak magabiztosan!

Az elmúlt hetek meccskezdéseihez képest meglepően stabilan működött a csapat az első percekben, egy labdabiztos Honvéd ellen sikerült megmutatni, hogy mi is tudunk ám magabiztosan passzolgatni. Kicsit meg is lepte a pestieket, hogy nem bunkerfocizni érkeztünk, nem találták a ritmust ebben a helyzetben.

Mezcsere itt, mezcsere ott

Pünkösdi királyságnak tűnt kicsit később ez a magabiztosság, gyors mezcserét kiálthattunk volna, mert a Honvéd szinte a semmiből feljavult, mi pedig az előző hetekben látott pontatlan játékkal folytattuk az összecsapást. Mire az ember elgondolkozhatott volna, hogy ugyan mi történhetett, hogyan tud megváltozni a játék képe ilyen rövid idő alatt, a játékosok már rám is cáfoltak a pontatlansággal. A fiúk, mintha a szokottnál gyorsabban kapcsoltak volna, hogy hátrányba kerülve jóval nehezebb dolguk lenne, így előre menekülve sorra dolgozták ki a lövőhelyzeteket, amik kivétel nélkül Tujvel kezében haltak el.

Csak a szokásos, a félidő felénél unalmas mezőnyjáték

A félidő közepére küzdelmes mezőnyjátékba kezdett fulladni a mérkőzés, ami számunkra tulajdonképpen nem is volt rossz, hiszen mi tartottuk a labdát jobbára a Honvéd térfelén, viszont a hazaiak annyira leparkolták a csapatbuszt a kapu elé, hogy a Chelsea is megirigyelhette volna ezt a védekezést. Mi pedig nem találtuk meg a slusszkulcsot, hogy odébb álljunk a kapu elől. Eközben a Kispest pedig csak tiszavirág életű fellángolásokat tudott felmutatni, a kapunkig szökőévente jutottak el.

Eseménytelen zárás

A félidő végére nem változott jelentősen a játék képe, kicsit az az érzése támadhatott a szurkolóknak, hogy a csapatoknak teljesen jó ez a döntetlen, mintha már senki sem akart volna igazán focizni, sokkal fontosabb volt az, hogy kapott gól nélkül hozzák le legalább a félidőt.

A villám nem csap le ilyen gyorsan

A folytatásban gyakorlatilag a kezdőrúgást követően mind a két csapat meghúzta a váratlant. A Honvéd egy értelmetlennek tűnő szabálytalankodással teremtett lehetőséget egy szabadrúgásra, igaz a kaputól elég messze. A szurkolók vérnyomása szinte meg sem emelkedett, mondván ezt csak beadni lehet. Ehelyett viszont csak a földön játszottuk meg a labdát, amit a kapu előteréből Hasaninak passzoltunk vissza, a légiós pedig gondolt egyet és jó 30 méterről kapura tekerte a labdát. Ez volt az igazán váratlan húzás, ami után emelkedhetett is a pulzusa az összes szurkolónak, ugyanis Tujvel későn kapcsolt és már nem érte el a sarokba tartó labdát. nagy potya, 0-1!

A laktanyában finomabban fújnak ébresztőt

A kapott gól felrázta a Honvédot is, pár perc elteltével tulajdonképpen meg is fordíthatták volna az állást, de a kapufa és Moutari is velünk volt. Tegyük hozzá, hogy az afrikai játékos szebben nem is csinálhatta volna, amikor 6 méterről az üres kapuval teljesen szemben, két kapuval lőtte magasabbra a labdát a kelleténél. Minden esetre azért gyorsan megmutatta a házigazda, hogy itt még sokat kell izzadni a pontokért.

Pezsgő meccs volt kialakulóban

A gól és a helyzetek után láthatóan megélénkült az összecsapás, az első félidő langymeleg tempójához képest vagy fázni kezdtek a pályán lévők, vagy felfogták, hogy sokkal többet kell letenni az asztalra, ha nem akarnak nagyot koppanni. A Honvéd pedig egyre lendületesebben igyekezett előre törni az egyenlítésért.

Aki sokat markol, keveset fog?

A nagy akarásnak pedig gyakran nyögés lesz a vége, ami most is gyorsan beigazolódott, a Honvéd annyira a támadásra koncentrált, mint akik már az utolsó percekben mindent 1 lapra tesznek fel, a probléma csak annyi volt, hogy még túl sok volt ehhez hátra. A diósgyőri gyorsvonat pedig Kiss Tamás vezetésével érkezett, a szélen vezetett villámgyors kontra végén a centerezését Ivanovski váltotta gólra. 0-2! Ezek a támadások pedig, ha jobban megnézzük, kísértetiesen hasonlítanak ahhoz, mint amit Fernando próbált megvalósítani a csapattal, az egészen minimális különbség csupán annyi, hogy Feczkó Tamás megtanította a srácoknak, hogy hogyan kell ezeket gólra váltani, így az eredményességben sokkal jobbak lettünk.

Ugye a hülye a saját kárán sem tanul…

Nem tanult hibájából a Honvéd még ezek után sem, kettőzött erővel jöttek előre, ami persze azt eredményezte, hogy Ivanovski pár perc elteltével ismételten ki tudott lépni. Az okos a más kárán is, a hülye a saját kárán sem tanul. Az előző támadáshoz képest azért volt némi különbség, ugyanis most nem sikerült lövésig jutni, köszönhetően Batiknak, aki fejjel állította meg a támadónkat, kiérdemelve ezzel a második sárgáját, így a két gólos hátrány mellé már létszámban sem voltak meg a kispestiek.

A lendületet adó csere is megérkezett a mérkőzésbe

Molnár pedig csak ekkor lépett pályára. Nem is váratott magára sokat, hogy felhívja magára a figyelmet, egy jó helyezkedést követően takaros passzjátékkal játszotta magát helyzetbe, majd vette be ő is Tujvel kapuját. 0-3! A Honvéd teljesen szétesett, lassan már azt sem tudták, hogy merre van az előre.

Szétcsúszás a köbön

Nem volt még ezzel vége a tűzijátéknak és a Honvéd is megmutatta, hogy tud még lejjebb csúszni, hiába cserélt Pisont István csak előre. Egy menetrendszerű támadást követően Mezghrani is megtette azt a szívességet, hogy kézzel ért a labdába, begyűjtve ezzel a második lapját, szóval a büntető mellé kettős emberhátrányba is sodorta a csapatát. Iszlai pedig jó szokásához híven nem hibázott. 0-4!

Megkegyelmeztünk a végére, mint egy illedelmes vendég

Ezt követően tulajdonképpen átálltunk az egykapus játékra, esélyt sem hagytunk a teljesen összeomlott Honvédnak. Régen láthattunk ilyen összeszedett csapatot, főleg úgy, hogy az előző években csupán szenvedtünk idegenben, ehhez képest lassan jobban félhetnek tőlünk az ellenfelek, ha vendégségben látogatunk hozzájuk. A mérkőzés végére kicsit visszavettünk a tempóból, a kiütéses győzelem így is váratlanul jött, de ennek ellenére illedelmes vendégként már a fiúk nem mentek előre, hogy megszerezzék az ötödik találatot is.

Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!

Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK