Gála nőnaphoz közeledve: Diósgyőr-Újpest értékelő

A közelgő nőnap örömére a Diósgyőr vezetése jó szokásához híven ingyenes meccsjeggyel invitálta a mai napra a hölgyeket, a stadionban több, mint 8000 néző várta a csapatokat, több év után az Újpest előtt voltunk a tabellán, igazi örömünnepre készült ma mindenki. Így is lett?

Ahhoz képest, hogy az Újpest meglepően agresszív letámadással kezdte a meccset, meglepően gyorsan elfogyott a tudományuk. A kezdést követően furcsa volt azt látni, hogy a vendégek aktívabban játszottak, tulajdonképpen senki nem számított arra, hogy ennyire bátran kitámadnak. Nem tartott viszont sokáig reagálni erre a helyzetre, gyorsan sikerült elhalványítani a lilák reményeit. A kapu előterében Kiss elől kotorták el a védők a labdát, amit egy újpesti védő tisztázás helyett éppen Ivanovski elé fejelt le, aki gyorsan kapcsolt és Pajovic mellett a kapuba pöckölt. 1-0! A nézőknek nem volt ideje leülni, de rögtön nálunk volt az előny.

A váratlan találat kellően megfogta az Újpestet, kisebb fejetlenség ütötte fel a fejét köreikben, ekkor lett volna esély, hogy növeljük az előnyt, viszont sajnos elég pontatlanra sikerültek az utolsó passzok, így maradt az 1 gólos előny.

A kezdeti izgalmakat követően láthatóan visszaesett a tempó, mezőnyjátékba csapott át a meccs, néhány kósza beívelésre futotta csak a felektől. Talán úgy is fogalmazhatnék, hogy a csapatok elégedettnek tűnhettek az eredménnyel, amit valahol meg is értek, hiszen mi vezettünk, az ellenfél pedig enerváltan, ötletek, elképzelések nélkül jött előre. Sőt, talán túlzás is, hogy előre, mert jobbára a térfelünk közepére elhaltak a „támadásaik”. Régen volt Diósgyőrben ilyen jól szervezett védelmű csapat, érződött, hogy Feczkó Tamás egy nyelvet beszél a fiúkkal.

A félidőt lezáró negyed óráról nehéz bármit is írni, tulajdonképpen egy hazai és egy vendég kísérleten kívül igazából semmi megemlíthető nem történt. Diósgyőrben az előző évadokban ahhoz szokhattunk, hogy tudatos játékról ritkán lehetett szó, most csupán annyit sikerült megmutatni, hogy egy harmatgyenge Újpest ellen sikerült felmutatni egy stabil védekezést, amivel bőven meg lehetett tartani egy kisebb, 1 gólos előnyt is. Más érdekességet, pozitívumot nem tartogatott a játékrész.

A félidőben ugyan nem tudhattuk, hogy az öltözőkben mik hangzottak el, ki hogyan próbálta motiválni a saját csapatát, de elsőre nagyon úgy tűnt, hogy egyik megbeszélés sem volt túl sikeres. Ugyanaz a lagymatag játék folytatódott, mint amit előtte láthattunk, így a nagyérdemű nem lett elkápráztatva, annak ellenére, hogy az év legmagasabb nézőszáma jött össze idén. Majd, mikor már éppen unalmassá kezdett volna válni a játék, akkor Onovo megajándékozott minket egy szabadrúgással.

A szélről kínálkozó lehetőséget pedig Márkvárt okos megoldása változtatta két gólos előnnyé. Mindenki készült arra, hogy jön a beadás, a magas emberek a kapu előtt tömörültek, így mindenki megfeledkezett Rui Pedroról, aki addig lopakodott, mígnem Márkvártnak csupán legurítani kellett a labdát, a portugál kapásból fordulhatott kapura, lövése pedig Litauszkin megpattanva a hosszú sarokba perdült. 2-0! Mintaszerű szabadrúgás végén tetszetős megoldással.

Ezt követően, mintha csak árammal rázták volna fel a csapatokat, az addigi langymeleg tempó helyett egy pörgős meccs képe bontakozott ki. Helyzet itt, helyzet o… Ja, nem. A második meglőtt gól után akadt még néhány ígéretesnek mutatkozó támadásunk, amiknél jobbára az utolsó passzokba csúszott hiba, de végre kimondhattuk: Játszik a Csapat. 

Ahogy teltek a percek, azért az Újpest is jelezte, hogy ne feledkezzünk meg róluk, mert ők is a pályán vannak, bármennyire is jól titkolják. Egy felsőléc, majd pár perccel később az azt követő lesgóllal bizonygatták jelenlétüket. De ahogyan az elmúlt időszakban szinte már hozzászoktunk, nem volt ez hosszan tartó fellángolás, csírájában fojtották el a védők a kibontakozóban lévő vendég erődemonstrációt.

A véghajrára mondhatni magabiztos előnnyel fordultunk, így nem volt kérdés a győzelem, ennek ellenére a pályán érzékelhetően nőtt a feszültség. Az újpestiek egyre kétségbeesettebben és legalább ilyen tanácstalanul jöttek előre, kezdték hitüket veszteni. Majd a Honvéd hibájába is beleestek, a védelem nagyon elhagyta magát, óriási területeket hagytak a gyors támadóinknak. Mi pedig természetesen beálltunk a kontrajátékra jó szokásunkhoz híven, így amikor Kiss Tamás remek labdát kapott, akkor Balázs Benjámin utolsó emberként csak felrúgni tudta, emberelőny.

Ezzel a meccs vége lőtt mindenki el is könyvelte, hogy zsebben a győzelem, itt már érdekesség nem lesz. A lelátón a hosszú évek óta nem látott hullámzással ünnepelt a közönség, a csapatok már csak passzolgattak. Majd a hosszabbításban Novothny kibújt Brkovic mellől, a forintos labdát Danilovic mellett a kapuba passzolta. A végeredményt tekintve ez már nyilván nem számított, nagyon a közönséget sem érdekelte, de azért picit belerondított a végeredménybe, 2-1!

Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!

Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!

 

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK