Itt vagy most

Náluk a pénz, nálunk a szív – Fehérvár-Diósgyőr értékelő

A világméretűvé nőtt járvány közepette a kontinensen néhány kivételtől eltekintve az összes mérkőzést elhalasztották, kicsiny hazánk bajnoksága viszont szigorú szabályok szerint robog tovább, a kérdés csupán az, hogy meddig. Lehet, hogy az idei évad utolsó mérkőzésének értékelője olvasható az alábbiakban?

Próbálkoztak, mint kiskutya az ugatással

Az már a mérkőzés előtt nyilvánvaló volt, hogy a szurkolók támogatása nagyon hiányozni fog a csapatnak, nem tudnak plusz lendületet nyerni a szurkolóktól a játékosok. Fehérváron ez már kisebb probléma, így mondhatni, hogy a hazai pálya előnye duplán érvényesült. Ennek ellenére a papíron erősebb kerettel rendelkező fehérváriak a meccs elején látványosan szenvedtek, nem tudtak mit kezdeni a szervezett diósgyőri védelemmel.

Pontatlanul, elbizonytalanodva, tanácstalanul

Annyiban azért érződött, hogy a Fehérvár áll előrébb a táblázaton, hogy igyekeztek magabiztos mezőnyfölényt kialakítani, csak éppen ez a tervekkel ellentétekben lövésekben kevésbé mutatkozott meg. Ugyan a fejekbe nem láthattunk bele, de kívülről nagyon úgy tűnt, hogy egyre jobban zavarta a hazaiakat ez a tehetetlenség, több pontatlan átadást is láthattunk tőlük. Azt azért nem árt hozzátenni, hogy a mieink sem voltak mintadiákok ebben a tekintetben, számtalan passz ment rossz helyre. Kérdés, hogy megengedhető-e ez egy ilyen mérkőzésen?

Vági nem egy életbiztosítás

A félidő derekára a szervezettség mellett azért az látszott, hogy voltak néha kihagyások fejben, Vági mellett például már többször bepasszolták a fehérváriak a labdát, így Danilovic bravúrjára is szükség volt ahhoz, hogy meccsben maradjunk. Bár ezt követően lett volna lehetőségünk, hogy a magunk javára fordítsuk ezt a lélektani előnyt, a beadásból kapott labdával Rui Pedro nem tudott élni, mert annak ellenére, hogy senki sem rúgta fel, elesett. Talán zavarta a labda?

Mezőnyfölény kialakulóban

Ahogyan a félidőhöz közeledtünk, mintha kicsit elfogyott volna a lendület, a Fehérvár egyre inkább áttelepedett a mi térfelünkre, láthatóan többet volt náluk a labda, igaz nem mentek vele sokra. Az első játékrész végén így elmondható volt, hogy nem mi domináltunk, de látszott, hogy szépen tartottuk magunkat, volt gerince a csapatnak, még úgy is, hogy láthattunk 1-2 gyengébb teljesítményt.

Csak térfélcsere, a meccs ugyanúgy unalmas

A térfélcserét követően a játék képében sajnos nem volt nagy változás. A Fehérvár eredménytelenül kínlódott, miközben mi a megszokott kontrákkal építgettük nem mindig teljesen tudatos támadásainkat. Ebben a mederben csordogált az összecsapás, lassan már kijelenthető volt, hogy eredménytelen állóháború alakult ki. Néhány kósza hazai lövésen kívül túl sok feljegyezhető pillanatról nehéz beszámolni. Értékelni sem sokkal egyszerűbb a helyzetet, csupán a harcosságért lehet megdicsérni a játékosokat, még ha a passzokba gyakran hiba is csúszott.

Végre egy kis iram, na meg a buta fehérvári

Nagyjából egy órányi küzdelemre volt szükség ahhoz, hogy kissé megélénküljön a meccs, amivel mi mondhatjuk, hogy nem jártunk rosszul. Végre sikerült egy kicsit kiszabadulni a kapunk elől is, megmutathattuk, hogy mi is tudunk támadni. A fehérváriakat pedig egyre inkább frusztrálta, hogy nem tudtak mit kezdeni velünk. Ennek már látható jelei is voltak, mint már megszokhattuk, vendéglátóink a sportszerűség határait minden gátlás nélkül képesek átlépni, gondolván, hogy nekik ezt is lehet. A probléma csak annyi volt, hogy a fagyi visszanyalt. Funsho gondolkodott kevesebbet a kelleténél, látszik, hogy nem agysebésznek készült, egy teljesen értelmetlen szabálytalansággal intézte el magának a második sárga lapot, ezzel kicsit több, mint 20 perc emberelőnnyel ajándékozott meg minket.

A bíró ismét elvett egy szabályos gólt, szóval semmi meglepő

Gyorsan ki is használhattuk volna ezt a botlást, Kiss Tamás kapott hibátlan indítást, még Kovácsik mellett is eltolta a labdát, a kapuba gurított zsuga azonban a bíró sípja miatt nem ért gólt. A hivatalos indoklás les volt, de mint a visszajátszásból kiderült, a legjobb indulattal is vonalban volt az utolsó védővel Kiss, így egy szabályos gólt vett el tőlünk az asszisztens…

A fehérvár nem húzott váratlant, csupán mi aludtunk el, de nagyon…

A percek pedig egyre inkább teltek, egyre kevesebb idő maradt bevinni a kegyelemdöfést. A kiállítást követően ugyan megváltoztak a szerepek, az eddigi hazai fölényt mi vettük át, de nagyon úgy tűnt, hogy átvettük a kapu előtti tanácstalanságot is. Nem úgy a Fehérvár. Annak ellenére, hogy kevesebben voltak, bátran jöttek előre, ez pedig az elkényelmesedett védelmünk vesztét eredményezte. Nego tört kapura, lövését blokkolták a védők, így járt Pátkai is, viszont a lepattanó labdát csak nézték a védők, mintha csak a tévé előtt ülnének, a baj csak annyi volt, hogy Nego gyorsabban kapcsolt. 1-0.

A sírból csak visszahoztunk 1 pontot

Amikor pedig minden veszni látszott, hiszen az utolsó perchez érkeztünk a 90-ből, a Fehérvár kettős cserével igyekezett megerősíteni a védelmét, amivel csak annyit értek el, hogy megbontották az addigi egységet. Egy távoli szabadrúgás után Polgár lőhetett, de a kapufa kisegítette Kovácsikot. Ugyanez a keresztléc Tabakovicnak is jól jött, hiszen pont elé pattant a labda, így legalább az egyik pontot sikerült megmenteni a hálóba kotort labdával. 1-1.

Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!

Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!

 

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK