Hogy van ez? Miskolcon a futball fővárosában jobban szeretnek az emberek egy nyíregyházi matektanárt, mint egy volt Real Madrid játékost? Ez egy párhuzamos univerzum? Nem! Feczkó Tamás bizony egy fél szezon alatt megcsinálta azt, amit Fernando több, mint egy szezon alatt nem tudott. CSAPATOT épített, csupa nagy betűvel.
Az okokat sokáig lehetne fejtegetni, valószínűleg sok tényezőt figyelembe vehetnénk, de ez nem biztos, hogy korrekt eredményre vezetne. Volt itt egy spanyol úriember, akit rendkívül felkészültnek tartott mindenki a környezetében, soha egy rossz szava nem volt a játékosokra, akkor sem, mikor gyengén játszottak. Egyszerűen senki nem értette, hogy mi történik. Itt egy remek futballismerő, aki egy a mienkénél magasabb futballkultúrából érkezett, fiatal, ambiciózus, az eredmények mégsem jönnek. A pályán semmi kreativitás, hiányoznak az egyéni villanások, a védelem érthetetlen hibákat vét.
Erre jön egy olyan ember, aki nem futott be ekkora karriert, majd hónapok alatt rendet tesz az öltözőben. Mind a két edzőt szerették a játékosok, valami még is más. De mi is? Feczkó Tamás úgy tűnik, hogy megtalálta a hangot a fiúkkal, ami állítólag Fernando idejében sem volt gond. De. A játékosoknak láthatóan sokkal több önbizalma van a pályán, olyan egyéni megoldásokat láthattunk, amit legutóbb talán a Szivics-éra hozott el Miskolcra. Ami ennél is fontosabb, az az, hogy a játékosok fejében lett rend. Az önbizalom mellett szembetűnő, hogy a védelem is mennyire magára talált. Sokkal kevesebb a meccseket befolyásoló hiba, kevesebb butaságot követünk el. Itt azért nem árt megjegyezni azt a személycserét, ami kulcsmomentumnak bizonyult, Karan kikerült a tengelyből, a helyén pedig Polgár sokkalta magabiztosabb teljesítményt nyújt, mint amit a szélen láthattunk tőle.
De ez az egész nem csak 1 emberen múlik. Sokat számít a kapuban Danilovic jelenléte is, azzal, hogy találtunk egy hálóőrt, aki kevesebbet bakizik, mintha a többiek is jobban bíznának benne, hogy 1-1 hiba esetén nem lesz akkora a baj.
Ami sokkal fontosabb, az az, hogy a középpályán milyen versenyhelyzet alakult ki. Már a kispadon is ülnek olyan játékosok, akik akármikor be tudnak szállni a játékba úgy, hogy nem csak hátráltatják a csapatot, hanem komoly gólveszélyt is jelentenek. Azzal, hogy megteremtődött a verseny ebben a csapatrészben, mindenkit a legjobb teljesítményére ösztönzi a helyzet, ha játszani szeretne. Iszlai érkezésével egy olyan rutinos szűrő segít a lassan válogatott formába lendülő Márkvártnak, aki ügyesen szűri meg a támadások jelentős részét. A gyors szélsőket pedig nehéz tartani, könnyen bontják meg az ellenfelek védelmét. A kormánynál is két remek játékossal büszkélkedhetünk, Rui Pedro kreativitása mellett Molnár Gábor is bizonyította, hogy lehet rá számítani.
Akkor most jöjjön egy érdekes kérdés. Valóban csak a játékoskeret különbsége adja az eredmények másságát? Míg Fernando egy nem túl magasan kvalifikált Tajtival volt kénytelen dolgozni, addig Feczkó Tamás egy vissza-visszatérő Benczés Miklóst kapott. Ennyit jelentene a különbség?
Nézzük számokban, röviden, tömören, csupán az átlagokra támaszkodva:
Fernando-éra:
Rúgott gólok átlagban: 1 (44meccs/44gól)
Kapott gólok átlagban: 1,77 (44meccs/78gól)
Feczkó-éra:
Rúgott gólok átlagban: 1,55 (20meccs/31gól)
Kapott gólok átlagban: 1,05 (20meccs/21gól)
Ugye mindenki látja a legfőbb különbséget? Korábban jóval több gólt kaptunk, mint amennyit rúgtunk, ez a tendencia pedig megfordulni látszik, nem kis arányváltozások mellett.
