Rég várt pillanat érkezett el tegnap, újra a gyepen láthattuk a csapatot tétmérkőzésen! A mögöttünk hagyott időszak a vírus elleni küzdelemről szólt, az előttünk álló pedig a harcról fog. Vajon sikerül megszerezni az Európa Ligát érő helyek egyikét? Vágyálom, vagy valósággá válhat?
Szezon eleji forma az idény végén
A tartalékos vendégek kezdték az összecsapást. Annak ellenére, hogy a szezonhajrára fordultunk, a kihagyást követően az embernek olyan érzése lehetett, mintha a szezon eleji formájukban gurigáznának a játékosok. Rossz passzok, indokolatlan belépők. A favágó vendégeknek nem is kellett sok az első sárga laphoz, bár már korábban is rászolgáltak volna…
Mezőnyjáték, vagy erőirtás?
Ennek tükrében nem is volt meglepő, hogy jobbára a mezőnyben ment az adok-kapok, igazán nagy helyzet nem alakult ki. A félidő derekához közeledve azért kezdtünk magunkra találni. A vendégek csak aprítani tudtak, az első percek kivételével, /amikor még látszott rajtuk némi küzdeni akarás/ közük nem volt a meccshez. Csak egy alattomos banda volt, akik szabályosan nem tudták megállítani a mieinket.
Hogyan nyerjünk meccseket? Védekezzünk először stabilan!
Ha pontosan ugyan nem is mindig sikerültek a passzok, azt azért érdemes megjegyezni, hogy Csapat volt a pályán, elveszett labdát nem ismertek a fiúk. Gólokban sajnos nem mutatkozott meg az akarat, de örömteli volt látni, hogy tudnak egymásért küzdeni a srácok. A félidő első felében látott enyhe fölény ugyan elillant, a Kövesd sem tudott a kapunk közelébe férkőzni. A kezdőként először debütáló Szűcs Kornél is stabil lábakon állt, akárcsak az egész védelem. Az elmúlt évekhez képest talán ez a legnagyobb különbség: megtanultunk védekezni.
Iványi Ismét főszerepben, pedig nem ez lenne a dolga…
A félidő hajrájára újra sikerült kézbe venni az irányítást. Kicsit megkésve ugyan, de végre láthattunk helyzeteket, lövéseket. Egyszer ugyan a Kövesd is eljutott a térfelünkre, de abban sem volt köszönet. Márkvárt védekezett a sportszerűség határait feszegetve Berecz ellen, amikor a kövesdi szándékosan hátracsapott. Akkorát csattant, hogy a főépület harmadik emeletén is hallani lehetett…
Mindenki egy emberként kiáltott piros lapért, elvégre szándékos ütésről volt szó. De Iványi ismét a Diósgyőr ellen lépett pályára, így csak sárga lapos figyelmeztetés lett belőle…
Megismétlik a meccs elejét, csak nem szóltak róla?
A fordulást követően Deja vu érzésünk lehetett, mintha visszajátszották volna a felek a meccs elejét, ugyanolyan óvatos játékkal kezdtek a csapatok. Mintha mind a két csapatnak a gólok szerzése helyett az lett volna fontosabb, hogy ne kerüljön hátrányba. Mivel a tempó sem volt túl gyors, így a meccs is kezdett érdektelenségbe fulladni.
Végre történik valami
Ahogy teltek a percek, legalább az iram tekintetében volt némi javulás. Aztán szépen lassan elsurrant 1-1 lövés is végre. Ami igazán széppé teszi ezt a kijelentést, az az, hogy egyik próbálkozást sem lehetett a kövesdiekhez kötni. Ugyan több, mint egy óra után sikerült kaput találni a vendégeknek is, összességében a félidő közepére megélénkült a játék, amiből úgy nézett ki ekkor, hogy még jól is kijöhetünk.
A cserék az iramot is leváltották
Átmenetinek tűnt ez a mezőnyfölény, akár egy pünkösdi királyság. Kisvártatva kiegyenlítetté vált a játék képe. Új lendületet Molnár és Tabakovic beállításától várhattunk, de elmaradt a lendületes foci. Helyette esni kezdett az iram. Mintha teljesen ötlettelenek lettek volna a csapatok, nem lehetett látni a pályán kreativitást. Hiányzott az, hogy valaki meghúzza a váratlant.
Vadnai szerencsére elő tudta húzni a kalapból a meglepetést
Majd egy kapu előtti kavarodásnál Vadnainak csak sikerült a nem várt megoldással előállni. Csak nem a számukra jó kapunál tette mindezt. Molnárt rúgta meg hátulról a büntetőterületen belül, lényegében feleslegesen. Tizenegyes. A Diósgyőr magabiztos ítélet végrehajtója, Iszlai pedig jó szokásához híven esélyt sem adott Szappanosnak. 1-0!
Vezetés a meccs végéhez közel, megérdemelten!
Hirtelen valakinek nagyon sietős lett…
A játék képe rögvest megváltozott, az eddig kényelmesen labdázgató kövesdiek kétségbeesetten próbáltak visszatámadni.Nagy akarásnak nyögés lett a vége, miután már 6 játékosuk is begyűjtötte a jól megérdemelt sárgáját, Karnitskiy megtette azt a szívességet, hogy begyűjtötte a maga második lapját is egy teljesen értelmetlen szabáélytalansággal, így még emberelőnybe is hozva minket a végjátékra.
Az utolsó percekben ugyan megpróbálta benyomni a Kövesd a csapatot, de ezek elég enervált kísérletek voltak. Az i-re a pontot még az utolsó támadás során Korbély tehette volna fel, de Molnár átadása a kontratámadásnál egy kissé hosszúra sikeredett, így a kapu torkából egy visszaérkező védő még ki tudta piszkálni a gólba tartü labdát. A Kövesd azt kapta, amit érdemelt, az alattomos játékuknak meg is lett az eredménye. Borsod piros-fehér!
Gratulálunk Szűcs Kornél debütálásához is, nagyobb hiba nélkül játszotta le a mérkőzést!
Az 1910.hu csapata kezdi elérni korlátait, ezért arra biztatunk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass minket!
Szeretnénk még több, minőségibb tartalommal jelentkezni, melyek reményeink szerint elnyerik a tetszéseteket!
