Aho Nina sokszoros utánpótlás válogatott, megjárta Amerikát, majd a következő szezontól az Aluinvent DVTK mezét ölti magára. Vele beszélgettünk.
1910.hu: – Édesapád benini származású, te jártál már ott?
Aho Nina: -Nem, sajnos még nem voltam ott. Édesapámnak az a véleménye, hogy az az első kritérium, hogy mindannyian tudjunk franciául, hogy megfelelően tudjunk kommunikálni az ottaniakkal. Aztán emellett még a sok válogatottság és az amerikai évek is közbe szóltak. Minden évben terveben van, hogy utazunk, de ezek miatt eddig ez nem jött össze, de nagyon bízunk benne, hogy ez a közeljövőben sikerülni fog.
1910.hu: -Sokszoros utánpótlás válogatott vagy, nagyon szép eredményekkel, érmekkel büszkélkedhetsz. Mégis melyikre vagy a legbüszkébb?
Aho Nina: -Ez egy igazán nehéz kérdés, mert ezt még sosem kellett rangsorolnom. Nyilvánvalóan a 3X3-as EB első helyezés csillog a legszebben, de valahogy, a szintén ebben a szakágban elért VB 3. helyünk áll hozzám a legközelebb, hiszen ott azért meg kellett küzdenünk pl. az amerikaiakkal is. Viszont 5-5-ben pedig egyértelműen a VB 3. hely, úgyhogy én ezt a két eredményt mondanám, amire a legbüszkébb vagyok.
1910.hu: -Elég sok időt, négy évet töltöttél Amerikában, a híres Duquesne Egyetem hallgatója és játékosa voltál. Milyen volt ez a korszak?
Aho Nina: -Eseménydús, pozitív. Nyilván a két év sérülés miatt nem volt túl zökkenőmentes, de olyan sok mindenre tanított ott az a négy év, hogy megérte csinálni. Nagyon jó érzés volt megtapasztalni a világ másik végét is.
1910.hu: – A beilleszkedés könnyen ment?
Aho Nina: -Nem, nagyon nem! Vagyis abból a szempontból, hogy volt 15 lány, akikkel össze voltam zárva, így csapatszinten igen. Viszont az első két hónapban, alig szólaltam meg. Nagyon más volt minden. Ahogy élnek, az autók, az épületek, az amerikai szleng pedig, teljesen más, mint, amit itthon az iskolákban tanítanak angolt. Illetve furcsa volt, hogy én mire kigondoltam mit is akarok mondani, már régen témát váltottunk.
1910.hu: -Tudható és te is említetted a sok komoly sérülést, amikor a sokadik ilyen ,,jött”, megfordult-e a fejedben, hogy abbahagyd?
Aho Nina: -Igazság szerint nem. A legrosszabb viszont, a tüdőembólia volt, hiszen nem éreztem komoly fájdalmat, a levegővétel volt nehezebb, de miután megkaptam a megfelelő kezelést, gyógyszereket, már sokkal jobban voltam, viszont hat hónapig nem csinálhattam semmi kontaktot, sem 5-5-öt. ez mentálisan nagyon megviselt, mert nem éreztem semmit, de még akkor sem jutott eszembe, hogy akkor én most abbahagyom. Mivel akkor, abban a két évben nagyon sokat ültem a kispadon, akkor az edzősködés nagyon közel került hozzám, de ekkor sem gondoltam, hogy nekem be kellene fejezni.
1910.hu: -Volt-e megkeresés más csapattól?
Aho Nina: -Volt, de miután beszéltem Völgyi Péterrel, aki nagyon pozitívan vázolta fel a jövőképet és ennyire szerette volna, hogy az ő csapatukban játsszak, akkor úgy gondoltam, hogy nekem itt a helyem!
1910.hu: -A következő szezontól te mit vársz?
Aho Nina: -Én mindenféleképpen azt, hogy az első háromba kerüljünk! Én nagyon szeretek olyan csapatban játszani, ahol megint, na azért is mutassuk meg mentalitás lesz, és úgy gondolom, ha mindenki odateszi magát és hozza a saját formáját, akkor nem lesz itt probléma.
1910.hu: -Szeretnél további tanulmányokat folytatni?
Aho Nina: -igen, mindenképpen, de, hogy ezt Európában, vagy Amerikában, még nem döntöttem el, mivel szeretnék még sokáig a kosárlabdával foglalkozni, ezért valószínű, hogy ez majd online formába fog megtörténni.
1910.hu: -Mit vársz magadtól a következő szezonban?
Aho Nina: -Leginkább azt, hogy ne sérüljek meg és természetesen kiadni mindent magamból és folyamatosan fejlődni.
1910.hu: Legutóbb bekerültél Székely Norbert szövetségi kapitány bő keretébe, viszont köztudott, hogy nem áll messze tőled a 3X3-as verzió sem. Ezért, ha választhatnál, akkor melyik mellett tennéd le a voksod?
-Mivel Megyóék, (Medgyessy Dóra) olyan eredményeket tettek már le az asztalra, hogy a világ bármelyik pontján elismerik már Magyarországot, mint 3X3-as válogatottat, ezért mindenképpen a ,,nagypályás” kosárlabda mellett tenném le a voksom, mert ott nagyobb kihívást érzek, hogy eljuthassunk oda, ahová nekik sikerült abban a szakágban.
Mi újság a szerelemmel?
Aho Nina: -Több, mint három éve rám talált a szerelem, Ő ugyanoda járt, ahová én, de a helyzetre való tekintettel ő még nem jöhet Magyarországra, de minden valószínűség szerint majd jön utánam. Annyit pedig mindenképp szeretnék elmondani, hogy én a tudásom maximumát igyekszem majd kihozni magamból, és Hajrá Diósgyőr!
Fotó: dvtk.eu
