Sokan félig-meddig gúnyosan azt mondják, középhátvédet drótból is lehet hajtogatni. A “legcsalóbb” posztnak is nevezik, azt hangoztatván, ebben a szerepkörben sokszor elég, ha valaki rombolni tud, ez azonban már napjaink NB1-ében is kevés lenne. Ki tudná ezt jobban, mint mi diósgyőriek, elvégre hosszú szezonokon keresztül ott voltunk a legtöbb gólt kapó gárdák között.
Hiba lenne kijelenteni, hogy a csapatok védekezéséért kizárólag a centerhalfok a felelősek, az azonban biztos, hogy nagy százalékban múlik az ő teljesítményükön, megúszunk-e kapott gól nélkül egy-egy mérkőzést. Éveken át tobzódtak nálunk a futottak még-kategóriájú bekkek, szerencsére azonban úgy tűnik, idővel ki is koptak a keretből, és lassan kialakult egy olyan mag, akik szinte bármely magyar csapat támadóit képesek lenullázni.
Csapatkapitányunk, Dejan Karan a közelmúltban térdműtéten esett át, elmondása szerint azonban két héten belül már a csapattal együtt edzhet majd. Más kérdés, hogy talán abban az esetben sem lenne a kezdőcsapat tagja, ha egészséges, Polgár Kristóf ugyanis tanárian játszik, Dusan Brkovic pedig közel úgy teljesít a szezon második felében, ahogy tette azt Debrecenben, amikor is a szurkolók megválasztották az évad legjobb Loki játékosának. Ha hozzá tesszük, hogy nyáron biztosan érkezik az utánpótlás válogatott Hegedűs János, és több, mint biztató játékkal mutatkozott be hétvégén a sajátnevelésű Szűcs Kornél is, elmondhatjuk, hogy ebben a pozícióban különösen jól állunk.
Egyelőre érdemes fenntartásokkal kezelni az információt (pletykát), azonban Brkovic kapcsán felmerült, hogy a szezon végén távozhat Diósgyőrből, és Kisvárda felé veheti az irányt. Mivel lejár a szerződése, átigazolási díjat nem kapna érte a klub. A szerb hátvéd még mindig csak 31 éves, a posztján nem számít különösen idős játékosnak, sőt, a kapusok mellett talán éppen a középsővédők esetében a legjobb, ha pár gyepen töltött év már van mögötte. NB1-es szinten akár még 5 szezon is lehet a lábában, még csak nem is az utolsó szerződéséért küzd, amivel adhat egy “utolsó lökést” a bankszámlájának. Hogy milyen fontos játékosról is van szó azt jól mutatja, hogy idén minden alkalommal végig ott volt a pályán, ha sérülés vagy eltiltás miatt nem kellett kihagynia bajnokit.
Ha Diósgyőrben focizol, két végletet élhetsz meg: vagy felemel a közeg és megtapasztalhatod a profi-sportolói lét minden előnyét, vagy lehúz, és a levetett mezed mellett sírsz a szurkolók előtt. Napjainkban ez utóbbira nem nagyon lehet számítani, rég voltunk szinte minden téren ilyen jó helyzetben: épül az infrastruktúra, stabil az anyagi háttér, a stáb és a játékosok között érezhetően jó a kémia, a tábor és a csapat között nagyon jó a kapcsolat.
Természetesen mindannyian tudjuk, hogy mi indokolhatja az esetleges váltást, mégis fel kell tennünk a költői kérdést:
Miért akarná egy alapember éppen most elhagyni a DVTK-t?
