A hétvégén az elmúlt évekhez képest kifejezetten optimista hangulatban utazhattunk Budapestre, majd szembesültünk azzal, hogy bármennyire jó formában volt a csapat, idegenben még képtelenek voltunk felvenni a ritmust a listavezetővel. A lehetőség viszont adott volt, hogy szinte azonnal javítsunk.
Kiegyenlített kezdés
Annak ellenére, hogy az idő sem volt a legideálisabb a futballra, illetve hétközi fordulót rendeztek, tehát a csapatok sem pihentek sokat, meglepően jó iramban kezdődött a mérkőzés. A kezdést követően, ha tippelni kellett volna, hogy melyik csapat küzd a dobogóért és melyik azért, hogy jövőre is itt játszhasson, akkor lehet, hogy nem mindenki találta volna el jól a célokat.
Hogyan törjük fel az ellenfél védelmét?!
Az idő múlásával a lendület ugyan megmaradt, talán még azt is lehet mondani, hogy átvettük a kezdeményező szerepet, viszont a kapuhoz nem jutottunk kellően közel. Nem csak Feczkó Tamás jött rá arra, hogy a védelem megszervezése az elsődleges egy csapat életében (ha már az elődöknek ez nem tűnt fel), hanem kollégája is felismerte ezt a tényt, hogy az Egerszeget egy megfelelő hátsó alakzattal lehet benntartani. Nem is ízlett a csapatnak a vendégek zárt védekezése, igazából azon kívül, hogy körbepasszolták a pályát, nagyon nem tudtak mit kezdeni az ellenfél kapuja előtt.
Taktikai megbeszélés eredmények nélkül
Az egészségügyi szünet a félidő közepén egy új lehetőséget ad az edzők kezébe, hiszen ilyenkor egyszerre beszélhetnek az egész csapathoz. Ennek viszont a folytatást követően nem úgy tűnt, mintha eredménye lett volna. Ugyanaz az ötlettelen passzolgatás ment a pályán, mint előtte. Talán annyi volt a különbség, hogy néhanapján kicsit jobban letámadott a csapat így sikerült egy-egy egerszegi átadásba belelépni.
A lestaktika csapdájában
Ami szembetűnő volt még, korábban pedig sokkal kevesebbet volt rá példa, rengetegszer állították lesre támadóinkat a vendégeink. Ha pedig valami csoda történt és sikerült a védelem mögé passzolni a labdát, akkor sem voltunk sokkal előbbre, mert az utolsó átadásokba valahogy mindig belecsúszott az a pici hiba, ami miatt nem voltak pontosak a labdák, a támadóknak esélye nem volt a kapu felé fordulni. Így az első félidő lényegi történés nélkül zárult, a csapatok egy-egy alkalommal találtak egyáltalán kaput.
Tehetetlen támadók
A térfélcsere után ugyan akadt egy-két bizakodásra okot adó kulcspassz, de ennek ellenére továbbra is úgy tűnt, hogy csak próbálkozott a csapat, mint kiskutya az ugatással. Egyszerűen nem találták a fiúk a kulcsot a zalaegerszegi védelem megbontásához. Ötlettelen passzolgatás ment csupán, érdemben nem jutott előre a csapat. Ekkor az embernek az az érzése támadhatott, hogy ma egyetlen gól fog dönteni, ha egyáltalán megszületik az az egy gólocska.
Ha nekünk nem megy, majd az ellenfél segít
Látta ezt Feczkó Tamás is, hogy a pályán lévők nem tudják áttörni a vendégek védelmi vonalait, így jöhettek a cserék annak reményében, hogy valami változzon. Változott is, kis híján egy védelmi hibából gólt kapott a csapat. De úgy tűnik, hogy a szerencse a mi oldalunkon állt, hiszen a labda mindig elakadt valakiben, cserébe a következő támadásunknál mi kiharcoltunk egy szögletet. Ami ekkor kulcsmomentumnak tűnt. A kapu előtti mondhatni már-már szokásos figurával várták a játékosok az érkező beadást. Szépe János azonban megtette azt a szívességet, hogy elvégezte a támadók dolgát. Az érkező beadást ugyanis csatárokat megszégyenítő módon fejelte a saját kapujába, ezzel előnyhöz juttatva minket! 1-0!
A Zalaegerszeg nem aprózta el, két gólt lőtt
Rögtön megváltozott a játék képe, az eddigi állóvizet egy kontrával kavartuk tovább, Tabakovic viszont a kapu torkában lekoppintotta Polgár előző meccsünkön bemutatott luftját, így nem sikerült megduplázni az előnyt. A Zalaegerszeg viszont duplázott erővel indult meg támadni, hogy ledolgozzák hátrányukat. Mintha mindent egy lapra tettek volna fel, olyan lendülettel jöttek előre. A védelmünk pedig a hétvégéhez hasonlóan megtette azt a szívességet, hogy elaludt. Akárcsak a korábbi években, most is a legjobb helyről nézték a fiúk, ahogyan egy jó beadásra Bolla érkezik időben, majd Danilovic mellett a kapuba lövi a labdát, ezzel kiegyenlítve a hátrányt. 1-1. Tekintve, hogy kevés idő volt hátra, különösen bosszantó volt, hogy ennyire kihagyott fejben a hátsó alakzat.
Nem csak 10 percet kellene focizni
Ha azt írtam, hogy nem kezdődött rossz iramban a meccs, akkor ezt a kijelentést át kellett értékelni, az utolsó percekre tényleg igazán megélénkült mindenki, valamirevaló játékot láthattunk a pályán. A felek elhitték, hogy még nyerhetnek. A nagy akarásnak viszont csak nyögés lett a vége, annyira ment előre mind a két csapat, hogy ész nélkül próbálták felpasszolni a labdákat, amiket így a védelmek szépen semlegesíteni tudtak a sok hiba miatt. Így maradt az állás a döntetlen. Ha a tabellán elfoglalt helyeket nézzük, akkor csalódást keltő lehet az eredmény, ez az Egerszeg azonban megmutatta, hogy nem egy kiesőjelölt csapatról van szó.
