Debrecenbe nem nyerni járunk, tudta ezt jól mindenki. A helyzet azonban az előző évektől eltérő volt. Idén fordult a kocka végre mi érkeztünk esélyesként a találkozóra. Még azzal együtt is, hogy az újrakezdés óta elég tragikus a felmutatott produktum.
Beijesztés volt csupán az első lövés
A tabellán elfoglalt helyezésekből már régóta tudhatjuk, hogy nem is érdemes kiindulni. Így kezdődött ez a mostani mérkőzésen is. A két együttes eltérő motivációval lépett pályára, a hozzáálláson rögtön meg is látszott ez…
Számunkra a dobogó elérhetetlenné vált, ezzel pedig a lelkesedés is alábbhagyott, elég látványosan. Debrecenben viszont az utolsó fűszálba is kapaszkodott a csapat, ezt bizonyították azzal, hogy már az első percekben megrengették a kapufát egy életerős lövéssel.
Utána viszont nem viccelt a Debrecen…
Figyelmeztetés volt csupán a kezdés, megadták az esélyt Debrecenben, hogy kapjuk össze magunkat még az elején, ha szeretnénk elérni valamit. Ha szép szóval nem ment, hát egy góllal azért csak nyomatékosította Szécsi, hogy komolyan gondolták ők ezt a mai napon. Ne feledjük el, attól függetlenül, hogy idén egy fokkal jobban szerepelt a csapat, ez a védelem lényegében ugyanazokból a játékosokból áll, mint Fernando idején. Ugyanazok az emberek, akiket tavaly még lépten-nyomon szidtunk, hogy képtelenek helytállni. Most is megmutatták, hogy nem felejtették el a “régi szép időket”, ugyanolyan mulya az összes, mint korábban. Szécsi, mint kés a vajon szlalomozott át rajtuk. 1-0.
Nem hittük el, hogy komolyan gondolják a győzelmet Debrecenben…
Nem volt elég a “jóból” ezekkel a jelenetekkel. Ugyan néha már sikerült megtalálni,hogy melyik térfélen van az ellenfél kapuja, veszélyt nem jelentettünk rá. Kissé talán úgy is tűnt, hogy nem is akartunk. Körülményes, lassú foci. Ezt a játékot még ettől sokkal alacsonyabb szinten is könnyedén olvasta volna bármelyik csapat. Ahogy tette ezt a Loki is. Könnyelműen adtuk el a labdát, kontrához segítve a Debrecent ezzel. Szécsi ismét főszerepet kapott, hiszen Brkovic csak kényelmesen hátrált előtte, így a támadó számára megnyílt az út, hogy felvarrja a a labdát a felsőléc alá. 2-0.
De megmutattuk, hogy amúgy támadni is tudunk, ha akarunk
Hidegzuhanyként érhette a felkészületlenebbeket a játék képe, holott az első perctől látszott, hogy minket nem igazán érdekel ez a mai nap. Motiválatlanul, akaratgyengén, csak úgy ímmel-ámmal voltunk ott a pályán. Talán a második bekapott gól és az egészségügyi szünet hozott némi változást, innentől a csapat látványosan elkezdett jobban játszani. Kiss Tamás volt különösen elemében, miután sikerült realizálni, hogy a középen bemutatott semmire nem való, a passzolgatás értelmetlen és végre kiadogatták a játékosok a labdát a szélre. Érdekes módon ezt is csak az egyik oldalra próbáltuk megvalósítani, Hasani mintha a pályán sem lett volna, egyáltalán nem próbálta senki indítani.
Azért még így is gólképesek vagyunk a saját kapunk előtt is
Azzal, hogy megébredt a csapat, rögtön kijött az is, hogy nem a Debrecen tanult meg focizni, csak mi nem akartunk igazán játszani. Tegyük hozzá, hogy a Debrecennek ekkor már messze nem volt sürgős. Jöhettek hát a diósgyőri pillanatok, amik még csak momentumoknak sem igazán voltak nevezhetőek. Ugyan áttettük a székhelyünket a hazai térfélre, eredménye ennek csak annyi volt, hogy a hátsó alakzat szétnyílt. Debrecenben sem hülyék teljesen, látták ezt ők is, vezettek is veszélyes ellentámadásokat. A félidő lefújása előtt pár perccel pedig ismét azt a szerencsétlenkedést láthattuk, amit az elmúlt hetekben. Ha érkezik egy beadás, képtelenek vagyunk értelmesen felszabadítani. Köszönte is a Loki a lehetőséget, Szatmári fejére varázsolták oda a kicsorgó labdát, a védő pedig élt a kínálkozó sansszal és 3 gólosra növelte a debreceni előnyt. Félidőben már 3-0.
Volt azért némi játék is
A fordulást követően meglepő módon magához tért a csapat. Nagyjából azt a képet láthattuk, amit az első perctől elvártunk volna. Diósgyőri támadásokat láthatott a publikum, az első játékrészhez képest viszont volt annyi különbség, hogy végre a kapura is veszélyesebb volt a csapat. Jól példázta ez Shestakov szabadrúgása is, ami a kapufán csattant. Mondjuk ki: dühítő volt ezt látni. Ha így is tudnak ezek az emberek játszani, akkor miért kellett végigszenvednie a szurkolóknak azt, amit 45 percen át lenyomtak a játékosok a torkukon?
Ott a negyedik!
Ahogy teltek a percek, a hangulat egyre feszültebbé kezdett válni. Igazából érthetetlen jelenetek zajlottak a pályán. Három gólos hazai vezetésnél a debrecenieknél kezdett elpattanni a cérna, indokolatlanul agresszíven viselkedtek. Focit már láthattunk ma, így a közjáték maradt csak ki, de megkaptuk azt is. A mai mérkőzés olyan volt, mint egy színházi előadás. Nem szabad elhinni mindent, amit látunk. Jó példája ennek az is, hogy Polgár hogyan birkózott Trujiccal. Az első pillanatban még úgy tűnt, hogy a légiós lökte el Polgárt és a megítélt büntető egy hibás ítélet, de a lassításból kiderült, hogy Polgár a földön fekve még utánarúgott Trujicnak. Tőzsér pedig magabiztosan lőtte meg a 4. debreceni gólt.
Lőhettünk volna gólt is, de csak gyenge próbálkozásokra futotta
Mire kezdett volna valahogy kinézni a játékunk, összehoztunk egy értelmetlen büntetőt. Igazából ez már csak a megkoronázása volt az eddigi teljesítménynek. Innentől hiába kezdődött el ismét az egykapuzás, már értelme sem sok volt. Néhány kaput találó lövéssel is gyarapították a fiúk a statisztikát, de ezek jobbára csak amolyan fejezzük már be lövéssel a támadást jellegű próbálkozások voltak.
Talán másként is hozzá lehetett volna állni egy ilyen szezon után
A végére azért Molnár még ígéretesen szerzett labdát, de lövése elakadt. Egészen jól leírja a mérkőzés képét is. Volt néhány fellángolás, de a vége mindig ugyanaz lett, elhalt minden támadás. Mindössze annyi gond van ezekkel a meccsekkel, hogy a játékosok képesek lerombolni a róluk kialakított képet 90 perc alatt. Azt a képet, amiért eddig egy egész szezonon keresztül dolgoztak meg.
?Kérdés?
Egy egész szezonon át szenvedő Debrecen pont ellenünk támadna fel ennyire? Megkérdőjelezhető. Ha számunkra a dobogó már nem elérhető, akkor focizni sem kell, hiszen már ki sem eshetünk? Vagy csupán véget ért a Feczkó-csoda és ott folytatódik minden, mint az elmúlt években?
