Feczkó Tamás, Pacsi Bálint és Miskei Attila személyében olyan stáb érkezett Diósgyőrbe, amely nem csak, hogy képes volt megfelelő taktikát kidolgozni a rendelkezésükre álló kerethez, de viszonylag gyorsan be is illeszkedtek a közegbe. Igaz, Fernando távozása után sikerült minőségi játékosokat igazolni, akik kis túlzással azonnali segítséget jelentettek.
A koronavírus miatti szünetet követően az addigra már-már élcsapattá avanzsáló gárda azonban olyan leolvadást mutatott be a szezon végére, hogy dobogó helyett, ha még egy forduló lett volna hátra az NB1-ből, idén jó eséllyel nem úsztuk volna meg a kiesést.
A nyári szünet ezúttal sem lesz túl hosszú, augusztus 15-én “felbőgnek a motorok”, így 6 hét alatt kell megoldanunk azokat a problémákat, amelyek ha fennmaradnak, az NB2 elsőszámú várományosai lehetünk a következő bajnoki szezonban. De melyek is ezek?
- Új erőnléti edző szerződtetése/kinevezése: Sokan találgatták a tragikomikus záró kör okait, ami azonban a szurkolók jelentős részének feltűnt, az a játékosaink erőnléte volt. Vagy éppen, hogy nem volt. Persze, egy három hónapos leállást követően kvázi “mini-alapozást” kellett vezényelni, de ez a másik 11 csapatnak is ugyanúgy a feladata volt. Kívülállóként nem tisztem megítélni – elsősorban – Dobos Attila teljesítményét, azt azonban korábban több játékos is elmondta nekünk, hogy az angol erőnléti edző, Barney Lord a jobbik szakember kettejük közül. Az a Barney Lord, akit Bódog Tamás annak idején azért száműzött a tartalék csapathoz, mert az angol srác hazautazott a súlyos beteg rokonához…
- Szélsőhátvédek szerződtetése: Többször elhangzott már, hogy milyen fontosságal is bír ez a pozíció, Serhiy Shestakov személyében pedig találtunk is olyan jobb-bekket, aki hellyel-közzel megoldja a feladatát. Nem tökéletes, de messze nem itt van a legnagyobb lyuk a csapatban. Más kérdés, hogy minőségi pótlása nincs, Vági már, Orosz Donát még kevés ehhez (bár Oroszból még mindenképpen lehet meghatározó játékos Diósgyőrben). Vági többnyire balhátvédként volt kénytelen szerepelni, azonban sem a védekező, sem offenzív feladatait nem tudta megoldani, váltótársa, Hysen Memolla utóbbi esetben legalább próbálkozott… A bal oldalt tehát mindenképpen szükséges erősíteni, ha a következő szezonban nem akarunk izgulni. Elvégre minden lánc csak annyira erős, amennyire a leggyengébb szeme.
- Tartalékot igazolni Iszlai Bence mögé: A védekező középpályások szerepét sokáig elbagatellizálták, azonban egyre többen kezdenek rájönni fontosságukra. Egy jó szűrő csapatban betöltött szerepére azt mondjuk, nem tűnik fel, ha ott van a pályán, de az igen, ha már nincs ott. Hasonlóképpen volt ez Iszlai esetében is, eltiltása, vagy formahanyatlása/pihentetése esetén bárki került a csapatba – szerencsére erre viszonylag ritkán került sor – azt komolyan megsínylette a védekezés és a támadásépítés is.
- Versenytársat hozni Florent Hasaninak: A koszovói támadónak voltak kifejezetten jó periódusai, bombagóljai, fel is merült, hogy erősebb bajnokságba igazol. Szerettük volna, ha itt marad nekünk, azt azonban nem, hogy csak azért maradjon, mert beleszürkül a magyar mezőnybe, és így már senki másnak sem kell. Gyakorlatilag egy percig sem volt veszélyben a helye a kezdőcsapatban, benne azonban sokkal több van, mint az utolsó 8 fordulóban mutatott színtelen-szagtalan játék. Egy posztrivális jó eséllyel segíthetne neki, hogy kimozduljon a komfortzónájából, és újra húzóemberré válhasson. Erre a feladatra akár Makrai Gábor is megfelelhet, feltéve, hogy a stáb nem középcsatárként számít majd rá.
- Csatár szerződtetése: Bajzát Péter kétszeres gólkirályként érkezett Diósgyőrbe, Rudolf Gergely pedig úgy, hogy nem sokkal Miskolcra költözése előtt még gólt lőtt a Juventusnak, a Milannak vagy a Rómának. De miért is hozzuk ezt fel? Diósgyőrben mindketten megbuktak, annak ellenére, hogy máshol brillíroztak. A tanulság, hogy csatárból a legnehezebb jót igazolni, mert talán ők vannak a leginkább kiszolgáltatva a csapattársaknak, akik lehetnek szintén minőségi játékosok, ha nincs meg köztük a kémia. Haris Tabakovic nem sok vizet zavart Miskolcon, a nyár egyik legfontosabb feladata lesz azonban, hogy Mirko Ivanovski mellé/mögé találjunk egy centert. Ez már csak azért is lesz kardinális pont nyáron, mert az észak-macedón támadó hajlamos meccsekre eltűnni, az pedig valószínűleg túl nagy terhet jelentene számára – és bárki másnak is – ha a többezres szurkolótábor kizárólag tőle várná a gólokat.
- Biztosítani a fiatalok fokozatos fejlődését: A Debrecen mögött mi játszattuk a legtöbb U21-es korú játékost. A végeredményen ez meg is látszódott, a Loki kiesett, mi pedig a “poszt-vírus” tabellán utolsó előttiek lettünk, ugyanúgy 4 pontot szerezve, mint a Kaposvár. Ez természetesen nem kizárólag a mélyvízbe dobott fiatal játékosok hibája, sőt, azonban kitűnt, hogy az NB3 és NB1 közötti ugrás talán még túl nagy falat, legyenek bármennyire is tehetségesek. Biztosak lehetünk benne, hogy megfelelő ütemben fejlődve egy napon még a Diósgyőr első csapatának húzóembereivé válhatnak, ehhez azonban először Kazincbarcikán kell meghatározó szereplővé válniuk, a kooperációs szerződéseket kihasználva.
(Kép: hatharom.com)
Hozzászólások
