A szurkoló mindig a legjobbat akarja csapatának: a leggazdagabb tulajt, legjobb kapust, legstabilabb hátvédet, leggólerősebb csatárt. A nagy akarás azonban sokszor odáig “fajul”, hogy bárki is érkezzen szeretett klubjához, szinte senkivel sem lesz maradéktalanul elégedett.
Azt végképp nehezen sikerül megemészteni, ha alapemberek távoznak, és valamilyen úton-módon be kell tölteni az általuk hagyott űrt. Ebben az esetben még nagyobb a teher az új játékosokon, mint egyébként, mely elvárásoknak nem mindig sikerül megfelelni.
Dusan Brkovic a kezdőcsapat megkérdőjelezhetetlen tagja volt, sokszoros szerb utánpótlás-válogatott, korábban az NB1 egyik legkiemelkedőbb középhátvéde, Debrecenben utolsó szezonjában Zilhai-díjas lett, amit a szurkolók az évad legjobb Loki-játékosának ítélnek oda. Dicstelen távozásával bár a tábor jelentős része egyetértett, tagadhatatlan, hogy hiányozni fog a védelemből, még úgy is, hogy nálunk nagyjából a 60 %-át nyújtotta annak, amit Debrecenben láthattunk tőle. Mintha a jövőbe láttak volna a diósgyőri vezetők, már szezon közben bejelentették Hegedűs János leigazolását, akit bár a Felcsút Zalaegerszegre akart eladni, ő kitartott amellett, hogy Diósgyőr mezben szerepelhessen a következő szezonban. Ennek megfelelően partvonalon kívülre került, fél évig jegelték a Puskás Akadémiánál. Aggódnunk azonban úgy tűnik, nem kell, a játékos elmondása szerint az elmúlt fél évben mindent alárendelt annak, hogy a lehető legjobb erőállapotban érkezzen Miskolcra. Hege gyors, határozottan állja a támadásokat, ráadásul a közhiedelemmel ellentétben kifejezetten izmos, nincs rajta súlyfelesleg. Ha hozzátesszük, hogy több bombagólt is szerzett már – többek között félpályáról, vagy ellenünk harmincról – és az őt ismerők elmondása szerint egy szimpatikus, szerény srác, minden okunk megvan abban bízni, hogy ezen a poszton nem gyengülünk a Hegedűs – Brkovic cserével. Sőt…
Kiss Tamás a mögöttünk hagyott szezonban a szurkolók jelentős részének elnyerte a szimpátiáját csupaszív játékával, fineszes megoldásaival. Néha úgy bolondította a vele szemben álló védőket, hogy hajlamosak voltunk megfeledkezni arról, mindössze 19 éves, kortársainak jelentős része csak a fiatal-pénz miatt tudott huzamosabb ideig NB1-es csapatban játszani, ahonnan az esetek többségében lefelé lógtak ki. Tomi azonban valószínűleg akkor is ennyi játékperchez jutott volna, ha nem jár érte pénz, és bár inkább volt látványos, mintsem hasznos amit a pályán csinált, biztosak lehetünk benne, hogy ha nem törik meg a fejlődése, kivételes karrier vár rá. Mi szívesen látnánk egy napon újra Diósgyőrben, azzal azonban, hogy a 31-szeres román válogatott, Gheorghe Grozav érkezik a helyére, némileg sikerült megfelelő méretű sebtapaszt tenni a szurkolók vérző szívére. A támadó tavaly az NB1 egyik – ha nem a – legkiemelkedőbb légiósa volt, a Ferencváros és a Fehérvár is a soraiban akarta tudni, Bódog Tamás elmondása szerint pedig Bundesliga szintű játékos. Hogy a mentalitásáról mit mondott, az persze más kérdés. Balszélsőt, visszavont éket és csatárt is tud játszani, techinkás, gólerős, ráadásul igazi vezéregyéniségként tartják számon. Régebb óta ismerik egymást Feczkó Tamással, így joggal bízhatunk benne, hogy a stáb tudja majd kezelni, így pedig nem csak alap, de húzóemberünkké is válhat majd. Szerződtetése egyértelmű előrelépés.
Haris Tabakoviccsal térdszalagszakadását követően nem hosszabbítottak Debrecenben, a lokisták általános felháborodására. A svájci támadó ugyanis sérülését megelőzően 20 találkozón 12 gólt szerzett, ha tudta volna új állomáshelyén is tartani ezt a formát, vélhetően nem a magyar NB1 lett volna számára a végállomás. Haris azonban láthatóan nem találta magát a hosszú kihagyását követően, talán egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány hasznos megmozdulást produkált Diósgyőr mezben (többek között egy fehérvári, pontot érő találatot). Kis túlzással bárki erősítést jelenthetett volna, akit a helyére igazolunk, Stefan Drazic szerződtetése pedig egy pozitív forgatókönyvet vázol fel. Benczés Miklós elmondása szerint szélsőként is bevethető, vélhetően azonban Mirko Ivanovski helyén/mellett látjuk majd a középcsatár posztján. Drazic egy akkor még nem feltétlenül élcsapatnak minősülő Mezőkövesdben szerzett 42 meccssen 14 gólt, ha megfelelően ki tudják szolgálni a társak, Simon Attila és Ugrai Roland után talán újra lehet tízgólos támadónk.
Hogy egy játékos beválik-e új csapatában, számos tényezőtől függ, az azonban biztos, hogy az eddigi érkezőkben megvan a potenciál ahhoz, hogy ne csak betöltsék a távozók által hagyott űrt, de előrébb is léphessünk a mögöttünk hagyott szezonhoz képest.
