Itt vagy most

Ez nem a mi napunk volt: Diósgyőr-Honvéd értékelő

A meccs előtti összeállítást böngészve meglepetten nézegethettük a kezdőcsapatban szereplő neveket. Nehéz megmondani, hogy utoljára mikor találkozhatott a közönség utoljára olyan kezdőcsapattal, ahol két olyan csatár is szerepet kap egyszerre, akik a befejezésekért felelnek.

Ettől erősebb kezdésben reménykedtünk
A támadó felfogásnak köszönhetően jogosan várhattuk volna el a csapattól, hogy nekiront az eddig pont nélkül szerénykedő fővárosi csapatnak, hogy rögtön a kezdés után leszögezzük, Diósgyőrben csak a hazai csapat nyerhet. Ezzel szemben viszont csak annyit láthattunk, hogy helyenként tetszetős játékkal ugyan, de csak a mezőnyben küszködnek egymással a csapatok.

Védekezési hiányosságokban továbbra sem szenvedünk
Majd szinte a semmiből jött a mérkőzés első olyan helyzete, ami már veszélyesnek tűnt első ránézésre is. A szélen futó vendég akció során a befelé cselező támadó elküldte gyufáért Hegedűst, aki Memolla helyén próbált besegíteni, így az ő helyére beérkező passz könnyen találhatta meg Zsótért. A kispesti játékos pedig állítgatás nélkül lőtte ki az alsó sarkot, Antal esély nélkül mozdult már abba az irányba, a védők takarásából későn ismerte fel, hogy mi fog következni. 0-1.

Verjük meg az ellenfelet a saját taktikájával
A folytatásban úgy tűnt, hogy hatásos volt az ébresztő, a letámadásainkkal sikerült megzavarni a Honvéd labdakihozatalait, nem tudtak mit kezdeni ezzel a felfogással. Pár percnél sajnos nem tartott tovább Bódog korábbi diósgyőri fegyvere, a folyamatos pressing, így visszaállt a korábban látott mezőnyjáték.

Látványos taktikai különbségek, jelenleg eredmény nélkül
A kötelező egészségügyi szünetet követően nem változott sokat a játék képe, élesen elkülöníthető volt a két csapat taktikája. Ameddig mi rövid passzokkal, aprólékosan jutva előre igyekeztünk építeni a támadásainkat, addig a Honvéd tűpontos indításokkal operált. Ezt a képet csupán azok a jelenetek tarkították, amikor letámadásba kezdtünk, ezzel zavarva a vendégek játékát. A folyamatos játék elkerülése érdekében pedig idővel egyre több Honvéd-szabálytalanság tördelte a játékot.

Polgár az első sorból nézhette Balogh gólját
A játékrész hajrájára is jutott azért “némi” izgalom, bár ezt szerintem minden hazai szurkoló elkerülte volna (ekkor még így álltunk hozzá). A felezővonalnál Polgár túlzottan kényelmesen “igyekezett” megjátszani a labdát, arról viszont elfeledkezett, hogy ellenfél is van ám a pályán, így Balogh elcsaklizta tőle a labdát, a kapuig sprintelve pedig még egy cselre is volt ideje a visszafutó védők mellett, majd Antal fölött a kapuba emelte a labdát, 0-2..

Feltámadás folyamatban
Ekkor a legtöbben jó eséllyel már temették a csapatot, mondjuk joggal is. Majd a bekapott gólt követő támadásnál rögtön át is gondolhattuk az elhangzott kijelentést.  A szélen vezetett támadást követően a Honvéd védői igyekeztek menteni, az elpöckölt labda viszont a pálya közepe felé csorgott. Mivel a vendégek nem igyekeztek megszerezni a pattogó labdát, így Grozav köszönte a lehetőséget és jó 25-30  méterről, állítgatás nélkül laposan lőtte ki a jobb alsó sarkot! 1-2!

Pár perc is elég és újra döntetlen az állás
A remény újra él, gondolhattuk ekkor, legalább a félidőre vonulva nem az esélytelenek nyugalmával ülnek be a srácok az öltözőbe. Az asszisztens közben 3 perc hosszabbítást mutatott fel. A játékosok pedig úgy gondolták, hogy ideje lenne akkor elkezdeni játszani. A hátralevő időben visszatért a letámadásos taktika, így lényegében a vendégek a saját térfelükről sem tudtak kijönni, mi pedig nekiláttunk újabb támadásokat vezetni. Az egyik labda meg is találta Molnárt a tizenhatosnál, aki ekkor még Ivanovski felé passzolt, de a macedón játékost túl szorosan fogták, hogy kapura fordulhasson, így visszapasszolta a labdát Molnárnak. Aki követve Grozav jó példáját, a jobb alsó sarkot választotta célpontjának. Ugyan Tujvel beleért a labdába, kiütni már nem tudta, így 2-2-re módosult az állás!

Mintha szünet nem is lett volna, csak a gólok hiányoztak
A fordulást követően úgy tűnt, hogy mi tudjuk ott folytatni, ahol a játékvezető félbeszakította az összecsapást, a kezdést követően akadtak veszélyesnek mondható lehetőségeink. Elkaptuk a fonalat? El! A gond csak annyi volt, hogy helyenként a védelem is ott folytatta, ahol az első félidőben a szurkolók idegeit borzolta. Eseménydús volt tehát a kezdés, igaz a gólok most hiányoztak.

Végre azt láttuk, amit vártunk…vagy mégsem?
A kezdeti pörgést követően kicsit magára talált mind a két csapat védelme, így nem adódtak akkora helyzetek a támadók előtt. De legalább átvettük a kezdeményezést. Joggal gyúlt a remény fénye a szurkolók szemében, hogy igen, ezt a meccset simán be lehet húzni! A srácok szépen mentek előre. Majd az eddig egész korrekten teljesítő játékvezetés ajándékozott egy gólt a Honvédnak…

Ajándék gól
Az egyik labdaszerzését követően a Honvéd játékosai ketten indultak el a négy diósgyőri védő ellen. Viszont már eddig is láthattuk, hogy az átívelésekkel, belőtt passzokkal tudnak azért zavart okozni a védelmünkben. A belőtt passzal most sem volt gond, csak a beinduló Gazdag mozgásában volt némi hiba. Maga a játékos is megállt egy pillanatra, hiszen ő is tudta, hogy lesen van, az összes védő vadul integetett, de a partjelző nem intett vissza, így Gazdag egyedül vihette Antalra a labdát és szerezte meg újra a vezetést a vendégeknek. 2-3.

Összeomlás
A demoralizáló hiba után pedig látszott, hogy a zavar megmaradt a fejekben, alig telt el pár perc, rögtön újabb hibát vétettünk. Már a megyeiben is megtanítják a játékosoknak, hogy az utolsó védővonalban nemhogy középre, de még keresztbe sem igazán passzoljanak, ha az ellenfél a közelben van, ennek ellenére Polgár kapott egy ilyen labdát, amit rossz irányba fordulva akart átvenni. Ugrai várta azon az oldalon, így a kényelmeskedő játékosra lecsapva vette el a labdát, Polgár pedig kétségbeesésében utolsó emberként lerántotta a támadót, azonnali piros…

Gondolhattuk, még semmi sincs veszve
A legjobbkor jött hát az egészségügyi szünet, mielőtt nagyobb hátrányba kerültünk volna, volt némi idő rendezni a sorokat. Ez pedig úgy tűnt, hogy sikerült is. A 10 emberrel küzdő csapat fel tudta venni a kesztyűt a Honvéddal, sőt még sikerült is őket beszorítani kissé a saját kapujuk elé.  Ugyan egyre kevésbé bízhattunk a pontszerzésben, de jó volt látni, hogy a csapat nem adta fel.

Ex-diósgyőri dönti el a meccset
Így fordultunk rá a hajrára. A remény egyre halványodott, ugyanis a Honvéd tudta mi a dolga, emberelőnyben csupán a stabil védekezésre kellett összpontosítaniuk. A kivédekezett támadásoknál pedig elég volt elrúgni a labdákat. A végére már teljesen kinyílt a védelmünk az egyenlítés reményében. Ezt pedig kihasználta Ugrai, az utolsó előtti percben egy mintaszerű kontrával eldöntötte a pontok sorsát, kilőtte ő is a kedvelt jobb alsó sarkot. A játékvezető pedig még 5 percnyi hosszabbítást rendelt el…

A hosszabbítás teljes egészében feleslegesnek bizonyult
Már csak a hab volt a tortán Iszlai kihagyott büntetője, amivel egy kicsit lehetett volna kozmetikázni az eredményen. Ha a hab megvolt, akkor már csak az i-re hiányzott a pont, de Grozav ezt is feltette, a középpályán egy teljesen értelmetlen becsúszással hozott össze magának egy pirosat, így 9 emberrel sikerült befejezni a találkozót.

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK