Az első percekben úgy tűnhetett, hogy egyenlő erők küzdelmére lesz kilátás. Igazi ismerkedős focit játszott mind a két csapat, mintha egyik fél sem szeretett volna felesleges kockázatot vállalni, elkerülendő a korai hátrányt. Nem is nézett ki olyan rosszul úgy két percig ez a játék, a probléma annyi volt, hogy a Zalaegerszeg gyorsabban ismerte fel, hogy támadni is lehet ám. Percek alatt kialakították a mezőnyfölényt, az egyik akciónál pedig elég is volt egyetlen váratlannak mondható húzás, egy lemaradó diósgyőri védő és rögtön hazai vezetésre ébredhetett a csapat.
Hogy ezt követően a Zalaegerszeg tudatosan állt vissza, vagy csak mi ébredtünk fel, azt elég nehéz megítélni. De tény, hogy fele annyi idő alatt sokkal többet voltunk támadásban, mint előtte. Csak egy kérdés: Ha így is tudunk játszani, akkor miért nem tettük eddig?
A választ pár perc múlva meg is kaptuk: Mert az Egerszeg nem hagyta. A kezdeti lendületes támadásépítéseink láttán joggal bízhattunk abban, hogy idővel majd ledolgozzuk a hátrányt. Viszont a hazaiak sem hülyék sajnos a focihoz, így a kis altatás után újra megindultak előre. Nekünk pedig így már nem csak a támadásokra, de hátra is figyelni kellett.
Mi is figyeltük a játék képét, hogy mi várható, de megint olyannal szembesültünk, amire nem lehet készülni. Újra játékvezetői hibák áldozatává vált a csapat, ebben a szezonban immár többedjére. Miközben az egyik támadásunk közepette Rui Pedro-t lökték a földre, a síp néma maradt. Már ez önmagában egy megkérdőjelezhető döntés volt, de ami ezután következett, na arra nagyon hasznos lenne a VAR. Pedro elesését követően kontrába lendült a hazai csapat, ami azzal zárult, hogy Könyves Szűcs mezét rángatva jutott előnyhöz, a megszerzett labdával pedig már nem tudott kapura törni, mert a fiatal védő eltalálta a lábát. Hiába szerzett jogtalan előnyt a támadó, ennek ellenére Szűcs megmozdulása ért büntetőt.2 támadás, 2 egerszegi szabálytalanság, 2 játékvezetői hiba, 1 diósgyőri, persze, hogy a miénket fújják le…
A büntető után 2-0.
A játékrész hajrájában ugyan mentünk előre, de ezek teljesen veszélytelennek tűntek. Nagyjából annyi potenciál volt ezekben a támadásokban, mint a 80 éves Pista bácsiban két deci tömény után. Erre az állításra pedig a Molnár – Hegedűs páros igyekezett rácáfolni. Egy kiharcolt szögletet az előbbi varázsolta középre tűpontosan, ahol Hege a legjobbkor érkezve tette bele a fejét a labdába, ezzel kozmetikázva kicsit az első félidő nem túl acélos teljesítményén. Mi több, esélyt adva a csapatnak, hogy a második félidőben felálljon a vesztett helyzetből. A szünetre így 2-1-el mehettünk.
A fordulást követően kicsit kiegyenlítettebb volt ugyan a küzdelem, ennek ellenére a szurkolók nem nyugodhattak meg a látott teljesítmény láttán. A játékosok helyenként olyan hajmeresztő dolgokat csináltak, amikkel csak annyit bizonyítottak, hogy az összeszedettséggel vannak problémák, annak ellenére, hogy két hét is volt felkészülni a találkozóra. Szükség is volt egy Antal bravúrra, hogy ne legyünk ismét két gólos hátrányban.
Majd visszajátszottuk azt, ami az első félidő nagy részére volt jellemző, a hazaiak irányításuk alá vonták a meccset. Több esetben is csak nyomoztuk a labdát, amiben lehet, hogy még Mr. Bean is sikeresebb lett volna, hiszen több esetben is bajban lettünk volna, ha az egerszegiek nem hibáznak bele a labdajáratásba, vagy épp nem ér oda Hegedűs becsúszása…
Ahhoz képest, hogy az első félidő lefújása után még abban bizakodtunk, hogy, na majd a második felesben valahogyan kihozzuk ezt a meccset x-re, sajnos egyre kevésbé mutatkozott ekkor esély erre. Sokkalta inkább benne volt a levegőben, hogy már a Szentlélek se ment meg minket a következő egerszegi góltól. Maximum valami csoda. De abban meg ugye elég kevesen hiszünk.
Az Egerszeg látva, hogy milyen impotens a támadójátékunk, észrevehetően visszavett a félidő derekára a lendületből. Mintha belátták volna, hogy itt fél gőzzel is simán tartható az előny. Csupán kontratámadásokkal jöttek már komolyabb szándékkal a kapunk környékére. Szomorú, hogy ellenünk ennyi is elég.
Sőt, még sok is. Szánthó alig állt be, neki valószínűleg még nem szóltak, hogy ne siessen sehová. A fiatal zalaegerszegi támadó az őt megtaláló indítással a szélen elfutva kerülhetett volna helyzetbe, ha Antal nem húzza el a lábát. Újabb büntető, újabb gól. 3-1…
Ezt követően valahogy ismét támadásba lendült a csapat, de ekkor már tudta mindenki, hogy késő elkezdeni játszani. Az utolsó percekben is viszont egy tragikomédiára hasonlított inkább az “összecsapás”. Amikor már a saját térfelünkön, senkitől nem zavartatva sikerül két ember közé teljesen céltalanul bepasszolni a labdát, majd végignézni, hogy az ellenfél indul el érte csak, akkor azért az felvet bizonyos kérdéseket…
