Új edző, új remények. Az elmúlt években már-már slágerré vált sajnos ez a pár szó. Általában kevesebb, mint egy év kell ahhoz, hogy újra és újra az új edző hozta lendületben bízzunk. Lehet, hogy ez csupán minden szezonban egy tüneti kezelés, a betegség forrását pedig nem jó helyen keressük?
Mindenesetre a csapat már a meccs elején szerette volna megmutatni, hogy képes idegenben is nyomást gyakorolni ellenfelére. Vagy csupán az új edzőnek akartak bizonyítani a kezdőbe jelöltek? A hét közepén az a hír járta, hogy az edzéseken nagyon változatos volt a csapatosztás, csupán a meccs előtt derült ki, hogy végül kinek jut bizalom.
Támadtak is a srácok nagy önbizalommal, de az már az első hazai támadásnál megmutatkozott, hogy pár nap alatt Geri mester sem tudta megtanítani őket védekezni, mert az első szöglet után olyan könnyedén jutott el a támadóig a labda, hogy “öröm volt nézni”. Ehhez kellett az, hogy védőink, mint kezdő óvodások, egy mozgó labdát képtelenek legyenek eltalálni, így felszabadítva. Szerencsére nem lett nagyobb baj az eset után, az MTK támadója csúnyán fölé lőtte a labdát.
A kezdeti fölény gyorsan átrendeződött a meccs képe, indokolatlanul sikerült elszórni labdákat, amivel a hazaiak rögtön kontrákat kezdtek építeni. Ugyan a védekezésünket sokkal jobban előretoltuk, mint Feczkó idején, ennek eredménye kevés volt. az MTK pár passz után megtalálta a rést az első vonalon, majd igyekeztek a szélen mögénk kerülni. Főként Shestakov oldalán tették ezt. Így kicsit az az érzésünk lehetett, hogy a meccs elején hagytak minket labdázgatni kicsit, hogy mi is ismerkedjünk vele, de lassacskán a hazaiak átvették a kezdeményezést és nem a mi gólunk volt a levegőben.
Ami feltűnő volt viszont, hogy jellegében nem sokat változott a “támadójátékunk” az előző meccsekhez képest. Értem ez alatt azt, hogy meg sem próbáltuk kis passzokkal, vagy bármilyen, hasonló megoldással észszerűen felépíteni a támadásainkat, hanem hasonlóan az előző érához, ugyanúgy vaktában indították a támadókat a védők, a középpályát kikacsolva a meccsből. Nem tűnt ez célravezető megoldásnak, az ellenfelünk kapujáig elvétve jutottunk így. Elmondható volt a tanácstalanság a hazai gárdáról is, képtelenek voltak Antalig hozni a labdát. Így a félidő közepétől kezdődően kezdett unalmas mezőnyjátékba fulladni a meccs. Azt kétlem, hogy a két edző mesteri taktikai harca miatt alakult volna ebben az időszakban így a találkozó.
A fordulást követően a játék képe abból a szempontból nem változott, hogy a csapatok veszélyt nem jelentettek egyik kapura sem. Abban a tekintetben viszont az eddigieknél rosszabb lett a helyzet, hogy a támadásokat nem mi vezettük. Az MTK mezében, mintha a meccsek végi Diósgyőrt láthattuk volna. Egy csapat, aki akar menni előre, de teljes tanácstalanságban vannak és hiába a nagy akarás, eredménye még csak véletlenül sincs. Igazi edzőmeccs-hangulat emellett.
Jó negyed órás késéssel kijöttünk mi is az öltözőből, ha ugyan nagy nehézségek árán is, de átgyömöszöltük a labdát a hazaiak térfelére (úgy, hogy nálunk is maradt). A pontosság erősen hiányzott a játékunkból, így lövésig nem jutottunk. A pontosság hiánya viszont ajándékozott egy labdát az MTK-nak, Antal óriási védése kellett ahhoz, hogy tartsuk az egy pontot. Nem túl hízelgő az új edző munkájára nézve, de tegyük hozzá, hogy pár nap alatt nem lehet csodát tenni egy padlón lévő csapatnál.
A szegény embert pedig az ág is húzza, szokták mondani a közhelyet. Ma nem az ág húzott minket, hanem a játékvezető. Bogár spori hozott egy elég erős ítéletet a félidő közepén, amivel nehéz helyzetbe kerülhettünk volna…
Az MTK támadást vezetett immáron hagyományosan Shestakov oldalán, a tizenhatos sarkánál pedig a védő testtel ütközte le Prossert, aki befelé esett el, így könnyű síppal, de szabálytalanságot fújt a bíró. A nagyobb gond az volt, hogy még éppen kívül történt az ütközés, de Bogár megette a mozdulatot, ahogy Prosser befelé esett és büntetőt ítélt. Cseke állt a labda mögé, de az eddigi meccs embere címért folyó küzdelemben vezető helyen álló Antal eltalálta a sarkot, így kivédte a lövést. Karma?
Ez a jelenetsor viszont megdobta a meccs tempóját, az MTK itt érezte meg, hogy meg is lehetne nyerni ezt a meccset. A hátralévő időben egyre vehemensebben jöttek előre. A csapat viszont egyre jobban küzdve egymásért védekezte ki ezeket a rohamokat, ha pedig már minden kötél szakadni látszott, akkor az MTK támadói hagyták ki a lehetőségeiket. Mintha a sors is azt akarta volna, hogy végre megszerezzük az első idegenbeli pontunkat egy nem túl eseménydús 0-0-ás eredménnyel.
Amikor pedig már kezdtük elhinni, hogy tényleg elhozhatunk Budapestről 1 pontot, mert a kitartó védekezés kifizetődőnek tűnt, akkor a semmiből jött a hazai csapás. A stabillá alakuló védekezésünket nem tudta megbontani az MTK, de Kata gondolt egyet és egy lövőcsel után tisztára játszotta magát, majd jó 25 méterről mintapéldába illően lőtte ki az alsó sarkot. Szertefoszlott 92 perc munkája az első idegenbeli pontunkért.
Végeredmény: MTK 1 – 0 Diósgyőr
