A mérkőzés előtt csak bízhattunk abban, hogy a 111 éves születésnap alkalmából egy olyan meccset láthatunk, ahol a játékosok felszántják a pályát, mert egy vereség még ettől is nagyobb hátrányba sodorna minket, illetve roppant kellemetlen is volna. Ehhez képest a kezdőcsapatokat meglátva, az 5 védős rendszer nem kecsegtetett egy izgalmas mérkőzéssel…
Apropó, születésnap! Kell jobb összecsapás egy ilyen ünnepre, mint a Keleti-rangadó? Csak van némi hiba az előbbi kérdésben, mert ugyan keleti csapatok harca volt ez a mai, de sajnos a Kisvárda az, aki nevetséges módon a “jobb szabolcsi” csapat manapság…
A meccs elején nem volt egészen világos, hogy mi az elképzelés a focinkban, valahogy úgy nézett ki a történet, hogy ha nálunk a labda, akkor mindenki támad, ahogy tud. Ennek legjobb példája a szárnyvédő Shestakov volt, aki az ellenfél kapuja elé rugdalta szorgosan és pontatlanul a labdákat. A Védekezés? Majd valahogy túléljük!
A támadjunk ahogy sikerül taktika pedig egy kisvárdai hiba miatt jó döntésnek is bizonyult. Grgic épp egy labdát próbált megmenteni, a kapunak háttal, a tizenhatos sarkánál, ki is pöccintette a szélre, a vendégek védője pedig már csak a lábát érte el, éppenhogy. Kissé könnyű síppal, de Andó-Szabó megadta a büntetőt. A megszokott végrehajtók hiányában pedig Vanecek értékesítette azt, Dombó ellen, aki így a legutóbbi 3 büntetőből már csak kettőt tudott kivédeni. 1-0!
A váratlan előnyünk láthatóan földre tette a Kisvárdát, nagyjából olyan zavart lehetett látni a játékosaikon, mint ami nálunk uralkodik hosszú idő óta. Mi pedig beláttuk, hogy tilos az 1 gólos előnyre ráülni, így a fiúk mentek a következő találatért. A kérdés az volt, hogy fogjuk ezt bírni erővel a végéig, vagy sikerül hamarabb pontot tenni a találkozóra?
Ezt a kérdést nem telt sok időbe, hogy megválaszolhassuk. Ugyan nemrég kezdődött el a szerda-szombat ritmusban való játék, még fél órára sem volt szüksége a feleknek, hogy a színvonal és a tempó erősen visszaessen. Mintha mindenki tartalékolna a későbbi fordulókra. Emellett a kisvárdai játékosok Rui Pedrot megszégyenítő módon voltak pontatlanok és adták el a labdákat, mi pedig kevésbé lettünk elszántak a következő gól megszerzését illetően.
A kisvárdai impotens támadójátékot remekül kiegészítette a hasonlóan gyenge védekezésük. Sokszor csak szabálytalanul tartóztatták fel a diósgyőri egyszemélyes tornyot, Vaneceket. Ezzel pedig, ha ugyan messze is a kaputól, de remek szabadrúgás lehetőségeket adtak nekünk. Elhitték, hogy onnan veszélytelenek vagyunk. Hegedűs viszont másképp látta. Az első kísérlete még Dombó védésével végződött, pár perccel később viszont Luque idejét idéző módon lőtte ki a felső sarkot a középhátvéd. 2-0!
A szünet után, mintha a vendégek még az öltözőben felejtették volna magukat, a második félidő is a mi lehetőségünkkel kezdődött. Vagy csak készültek arra, hogy átvegyék a kezdeményezést. A hátralevő időben láthatóan megpróbáltak sokkal támadóbban focizni, a pontatlan labdáikkal viszont nem jelentettek túl nagy veszélyt. Így Malenica kapuba állítását is nehéz volt megítélni, hogy milyen képességekkel rendelkezik, mert tulajdonképpen néhány guruló labdát és beadást kellett csak összeszednie.
Nem kellett sok idő hozzá, felmerült bennem a következő kérdés: Ez a Kisvárda erőnlétileg ennyire gyenge, hogy már megint beszorultak a saját kapujuk elé, vagy csupán ennyire látványosan nem akartak gólt rúgni? Mintha a saját csapatunkat látná az ember a másik mezben, egyszerűen semmi nem jött össze nekik. Ilyen pontatlan játékot pedig talán még Diósgyőrben sem láttunk az elmúlt időben. A gól tehát még ekkor is benne volt a játékban, és kivételesen nem úgy nézett ki, hogy mi fogjuk kapni.
Majd a meccs szépen lassan átfordult az őszi találkozó inverzébe. Idővel a Várda próbált elkezdeni játszani, mikor már behozhatatlannak tűnő hátrányban voltak. Hirtelen megtáltosodni látszott a kisvárdai támadójáték, mi visszább szorultunk. Az első vendég lövések is megérkeztek, nem is akárhogyan, Malenica bemutatkozása jól sikerült a kapuban. Innentől abban kellett bízni, hogy az eddigi domináns játékunk után kihúzzuk-e kapott gól, vagy egyenlítés nélkül?
A meccs végére azért kissé alábbhagyott a lendület, talán mind a két oldalon elkönyvelték, hogy ma már nem lesz több gól, jól van ez a meccs így, ahogy van, csak fújja már le a spori. Ezzel pedig egy régen várt győzelmet könyvelhettünk el ma, ami egy nagyon halovány reménysugarat nyújthat a bennmaradásért folytatott harcban.
