Ha eddig azt mondtuk, hogy a Budafok és az Újpest elleni is 6 pontos találkozó volt, akkor a mai összecsapásra talán a 9 pontos illene. A forduló kedvező sorsolása miatt egy győzelem az elmozdulást jelenthette volna az utolsó helyről. Ám, mint minden fontos meccs itt Diósgyőrben, ez sem a tervek szerint alakult.
A városban a reggeli órákban még elég ködös volt az idő, a kezdő sípszó után pedig nagyon úgy tűnt, hogy a játékosok szeme előtt még mindig ez lebeghetett, mert a Kövesd agresszív játékához képest olyan érzésünk lehetett, hogy mi még az öltözőben maradtunk. Szerencsére időben ébredt a csapat, így néhány kósza beadáson kívül komolyabb veszélybe nem került a kapunk. Ez pedig kulcsmomentumnak bizonyult, mert ezzel párhuzamosan átvettük a meccs irányítását. Valahogy úgy, ahogy azt Miskolcon a közönség is elvárna, ha kint lehetne a lelátókon.
Zekic pedig felismerte a Fehérvár elleni meccsen, hogy Hegedűst egy sorral feljebb tolva zseniális húzást csinált. Ma pedig már a támadók mögé tolta föl. A pálya közepén feltűnő bástya pedig nem kevés fejfájást okozott jelenlétével. Meglepő módon már a szögletekhez is Hege ment ki, hogy középre kanyarítsa, ez pedig percek alatt kifizetődött. A belső védők közötti összhang úgy tűnik, hogy beérett, Hegedűs pontosan oda rúgta be a labdát, ahová Milovic egy remek testcsellel tisztára játszotta magát, így a tapasztalt horvátnak nem volt nehéz dolga, hogy bepaskolja a vezető találatunkat a hálóba! 1-0!
Ezzel a begyakoroltnak tűnő variáció pedig a kövesdi fejekben eresztett le ködöt. Na nem vöröset, hanem tejet. A vendégek azt sem tudták pár percig, hogy merre van az előre, annyira meglepődtek a bekapott gólon. Hosszú időbe telt, mire a Mezőkövesd visszatalált a pályára és kiegyenlítettebbé tette a meccset.
A feljövőben lévő vendégek pedig a néha indokolatlanul mélyen védekező játékosainkra egyre jobban kezdtek ráesni. Ezzel pedig az eddig szervezettnek mondható védelmünket csúnyán zavarba hozták párszor. Mi több, a letámadásokkal elérték, hogy a fiúk hajmeresztően elbizonytalanodva eladják a labdát, amiből másodpercek alatt jutott el lövésig a Kövesd, Chrien pedig tanárian lőtte ki a sarkot, 1-1…
Az előny könnyen jött, hát könnyen is ment.
Az egyenlítés viszont újra támadásra sarkallta a mieinket. Milyen érdekes, hogy ennyire csapongó volt a játék képe. Amikor nem álltunk nyerésre, akkor simán beszorítottuk a Mezőkövesdet, előnyben pedig indokolatlanul töketlenkedtünk csak a pályán, mint aki azt sem tudja, hogy mi a célja ennek a játéknak. Ekkor csak remélhettük, hogy a félidőben sikerül Zekicnek újra kitalálnia valami formabontót, amivel megnyerhető a mérkőzés.
A váratlan meghúzását gyorsan ki is pipálhattuk a listán, a félidei hármas csere átírta a játék képét. Az őszi önmagunkhoz képest meglepően kreatív támadásokat tudtunk vezetni, ami pedig még emellett szembetűnő volt, hogy alkalmanként egészen pontosan tudtunk passzolni. Kiemelendő, hogy egymáshoz! Jobbára a kövesdi térfélen táboroztunk, a vendégek kontráira kellett csak felkészülni a védőinknek. Az elképzelések működőképesnek tűntek, a nagyobb helyzetek hiányoztak csak.
A stabil mezőkövesdi védekezés viszont szépen lassan elbizonytalaníthatta a támadóinkat, mert még az eddigiektől is kevesebbet mentünk a vendégek kapujának irányába. Sőt, a Kövesd annyira átvette az irányítást, hogy labdával együtt nem is nagyon jártunk a vendégek térfelén. Nagyon nem látszott a játékosainkon, hogy az egyébként nem túl éles kövesdieknek ki tudná bevinni a győztes találatot.
Erre az állításra Drazic gyorsan rá is cáfolhatott volna. A támadó előtt hihetetlen szerencsével maradt ott a labda, viszont hiába irányította a kapu felé, Szappanos megmutatta, hogy miért ő állhat a kapuban. Újabb esély úszott el. Azt várhattuk, hogy egy ilyen lehetőség felpörgeti a csapatot és valahogyan begyötörjük a győztes találatot. De hiányzott az a lendület, ami a kulcs lehetett volna a sikerhez.
A hajrában azért jöttek az izgalmak egymás után. Mikor már temethettük volna a csapatot, Grozav kapott remek labdát a büntetőterületen belül, szerette is volna megtolni a kapu felé, de megköszönhette Nesterovnak, hogy kézzel besegített neki, büntető! Ivanovski egyetlen hasznos mozdulatot produkált ma, még pedig, hogy értékesítette a kínálkozó esélyt. 2-1!
Az öröm viszont kissé korai volt, alig telt el pár perc, jött egy helyezkedési hiba, ezt pedig Farkas, aki a szezonban még gólt sem lőtt, persze ellenünk megtörve ezt a sorozatot kihasználta és lehetetlen helyről kiegyenlített. A mai pontok nagyon fognak még hiányozni a végén, elvesztegetett lehetőség volt ez a zárkózásra. Nem segített sokat Pintér spori sem, aki a kelleténél hamarabb fújt a sípjába, Pikk még épp beadni készült a labdát, de erre már nem volt lehetősége.
