A mai összecsapás ismét egy döntővel ért fel. A mezőny kezd elhúzni, a három pont elengedhetetlen lett volna a csapat számára. Viszont a vendég MTK sem nyeretlen kétévesekkel állt fel, így nem volt egyszerű a feladat. Amellett, hogy mi is elpuskáztunk lehetőségeket, Malenica bravúrjaira és a kapufára is szükségünk volt ahhoz, hogy legalább 1 pont Miskolcon maradjon.
A csapat elkezdhette érezni, hogy nem lehet tovább vesztegetni a pontokat, már a meccs elején sikerült megzavarni a vendégeket a meglepő letámadással, az MTK alig tudott kijönni a térfeléről. A nagy akarás sajnos nem tartott tovább pár percnél, gyorsan alábbhagyott a lelkesedés. Vagy csak megérkeztek a pályára a vendégek is…
A fővárosi csapat, amint kijött a pályára, azért megmutatta, hogy nem felejtettek el focizni, és ők is képesek kreatív támadásokat vezetni. Ennek ellenére az első helyzet előttünk adódott. A kényelmeskedő MTK védők talán edzésen hihették magukat, a figyelmetlenségüket Suljic használta ki, majd lopta el a labdát, de hiába vihette egy az egyben a kapusra, belerúgta a Mijatovicba. Az ilyen kimaradt helyzeteken mentek már el korábban is fontos pontok.
Na, meg persze a játékvezetői döntések miatt. Igen, tudvalevő, hogy egy bajnokságot nem ők döntenek el, ezért kár is bírózni, de Ivanosvki ígéretes helyzetben ugrott ki, amikor lest intett az asszisztens, majd a sípszó utáni lövésért még egy sárgát is kapott a macedón. Mindezt úgy, hogy pont nem volt előrébb, mint a védő…
Ma azért az látszott, hogy a kislányos zavarában lévő MTK védelem gólképes a mi javunkra, viszont gyorsan megmutatkozott, ha egy pillanatra is kihagy a mi védelmünk, akkor bajban lehetünk. Schön pillanatok alatt találta meg a rést a pajzson, a kapufa mentett meg minket.
A meccs első felében nehéz volt eldönteni, hogy jó volt-e nekünk az, hogy nem volt folyamatos játék a sok apró szabálytalanság miatt, amit a vendégek követtek el, megszakításokkal volt tarkított a meccs. Amikor az MTK építeni próbálta a támadásait, akkor a védelemhez visszajátszott labdákra próbáltunk lecsapni, nem is esélyek nélkül. Illetve, amikor sikerült megszerezni, a gyors támadásokkal nem kis fejtörést okoztunk. Viszont, amikor a vendégek kezdtek kontrákba, akkor az ütő megállhatott sok szurkolóban a támadók sebességét és ügyességét látva.
A fordulás után, mintha az első félidő visszajátszását nézhettük volna, már-már nyomasztóan beszorítottuk a vendégeket. Sajnos eredménnyel ez nem párosult, de azt lehetett látni, hogy az ellenfél nem igazán tudta, hogy merre van az előre. Lehet, hogy őket még nem értesítették ki a térfélcseréről. A különbség annyi volt, hogy pár perc után az MTK nem tudta átvenni az irányítást.
Csak azokkal a fránya kontrákkal ne ijesztegettek volna!
Azért a vendégek percei is eljöttek még a meccsen, mikor fogást találtak a csapaton, akkor viszont olyan labdákat lőttek be a védelem mögé, amiket legjobb esetben is csak néztek a védők, de az sem kizárt, hogy egyik-másikat nem is látták…
A kapufa viszont ismét velünk volt Varga lövésénél, csak most a változatosság kedvéért a keresztléc mentett Malenica helyett. Akinek köszönhettünk jónéhány fontos védést.
Ezek a lehetőségek és a helyzeteink hiánya időlegesen mintha a csapat hitét is elvették volna, teljesen megfordult a meccs képe. Szinte ki sem tudtunk támadni, félő volt, hogy az eddigi játék ellenére bajba kerülünk. Aztán újra lendületet vett a csapat és nekilátott a hajrának, hogy valahogyan bevigye a győztes találatot.
Próbáltunk is minél többet megtenni ezért, sőt, néha még a vendégek is igyekeztek segíteni, de nem sikerült az Istennek sem bevenni az MTK kapuját. A hangulat láthatóan egyre feszültebb lett, de ez inkább a játékosok frusztráltságát jelentette, hogy akármit csinálnak, csak nem jött a gól.
A cél érdekében a sérülésből visszatérő Vanecek is kapott pár percet. A vendégek pedig láthatóan a stabilabb labdatartásra törekedtek, érezték ők is, hogy ma rájuk nézve volt hízelgőbb a döntetlen. Ami viszont szívmelengető volt, és minden Diósgyőr szurkoló ezt várná a csapatától, a fiúk nem adták fel, mentek előre, hogy hátha sikerül begyötörni valahogyan egy találatot. Csak sajnos, ahogyan az jellemző volt ránk mostanában, sikerült mindent is kihagyni, ezzel pedig elvesztegetni 2 értékes pontot.
