Sokan sok helyen elmondták már, hogy az NB1-ben bent maradni sokkal könnyebb, mint az NB2-ből feljutni. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a másodosztályú bajnoki cím (vagy ezüstérem) begyűjtése egy egész szezon során fenntartott jó teljesítménnyel lehetséges csupán, míg egy kiesés elől menekülő csapat nincs minden hétvégén győzelmi kényszerben. Mi ezúttal kénytelenek leszünk olyan döntéseket meghozni, amelyek lehetővé teszik az előbbi elérését. Következő cikkünkben igyekszünk számba venni, mik azok a lépések, amelyek elengedhetetlenek lesznek ahhoz, hogy jövő nyártól újra az elsőosztályban versenyezhessünk.
1, Új vezetőedző kinevezése
Talán nem állunk távol az igazságtól ha azt mondjuk, Zoran Zekicnek nincs maradása Diósgyőrben. Na nem kifejezetten a kiesés mondatja ezt velünk, sokkal inkább a mérgező öltözői légkör, amelynek megalapozásában a horvát edző oroszlánrészt “vállalt”. Az új tréner kiválasztásánál nem csak annak kell döntő szempontnak lennie, hogy az ne legyen túlzottan kemény, lekezelő és távolságtartó a játékosaival, de ugyanígy ne legyen túl “bratyizós” sem, ahogy azt többen felrótták Feczkó Tamáséknak. Lényegében az arany középutat kell megtalálnunk minden bizonnyal egy magyar vezetőedző személyében. A legfrissebb hírek szerint a Budafokon két hete lemondott Csizmadia Csaba, valamint az egykori DVTK-védő, Kuttor Attila a két legkomolyabb jelölt.
2, Egy irány, koncepció kiválasztása
Bár az első két pont közül ez tűnik a fontosabbnak, nem véletlen, hogy csak a második helyre került: a korábbiakban több alkalommal is előfordult, hogy az újonnan érkező edzőnek olyan játékoskeretet adtak a keze alá, amellyel nem volt képes az általa elképzelt taktikát hatékonyan alkalmazni, a végeredmény pedig például a Bódog Tamás által alkalmazott, majd a játékosok viszonylag gyors fizikai leamortizálását eredményező “gegenpressing”, a Fernando-féle céltalan tiki-taka, vagy a Feczkóék alatt látott ívelgetős, teljesen impotens játék lett. Tehát először kell egy vezetőedző, akinek az egyetértésével kell meghatározni, hogy milyen arca is legyen a DVTK-nak. A következő cikkünk témáját az képezi majd, hogy milyen lehetőségeink vannak ezen a téren.
3, A jelenlegi keret magyar-magjának egyben tartása
A közelgő Európa-bajnokság miatt ezúttal még a szokásosnál is rövidebbnek ígérkezik a nyári szünet, az pedig szinte nyílt titok, hogy a klub igényt tart az MLSZ-támogatásra, amelynek feltétele, hogy kizárólag magyar játékosokkal fussunk neki az NB2-nek . A másodosztályból azonban magabiztosan feljutni csak NB1-es minőségű kerettel van lehetőség, azon magyar játékosokat tehát, akik rendelkeznek számottevő elsőosztályú rutinnal (Antal Botond, Polgár Kristóf, Hegedűs János, Márkvárt Dávid, Molnár Gábor, vagy a “futballmagyar” Asmir Suljic) mindenképpen meg kell tartanunk, ellenkező esetben nagyjából 12-15 korrekt, magyar spílert kell szereznünk. Talán mondanunk sem kell, ez már-már lehetetlen küldetésnek tűnik, főleg, hogy nem az élvonalba kellene csábítanunk őket…
4, További minőségi magyar játékosok szerződtetése
Ezzel a ponttal aztán nem találtuk fel a spanyolviaszt, ahogy természetesen a többivel sem. Orosz Donát, Orosz Marcell, Szűcs Kornél, Bárdos Bence, Zsiga Máté, Tóth Borisz vagy Korbély Kristóf személyében vannak tehetséges fiatal játékosaink, a feljutáshoz azonban – ahogy korábban is elhangzott – egy NB1-es kaliberű keret kell. Ennek megfelelően igazolni kell, amennyiben a korábbiakban említett 5-6 fős magyar magot meg tudjuk tartani (ami valljuk be, nem túl valószínű), akkor is szükségünk van legalább 7-8 hasonló tudású labdarúgóra. Ebben nagyon fontos szerepet játszhat majd az a tény, hogy a költségvetésünk nem fog csökkenni a másodosztályra sem. Kvázi mi leszünk a leggazdagabb NB2-es csapat, amivel közvetve-közvetlenül gyakorlatilag megvásárolhatjuk a jegyünket, vissza az elsőosztályba. Fejben kivételesen erős, győztes mentalitású játékosokat kell szerződtetnünk, akik képesek lesznek elviselni a nyomást, ami a -remélhetőleg- győzelmi kényszerrel jár. Jó eséllyel mindenki minket akar majd megverni, mint a komoly hagyományokkal és táborral bíró, ex-NB1-es klubot.
5, A szervezett szurkolói csoportok és a klub kapcsolatának javítása
Sajnálatos módon romlott meg a viszony a felek között az elmúlt hónapokban (években?). Talán nem túlzás azt állítani, hogy ők ketten egymás nélkül nem tudnak létezni: a klub legnagyobb értéke a szurkolótábor, nekik pedig elsőszámú szenvedélyük a piros-fehér címer. Nincs egyik a másik nélkül. Szinte biztosak lehetünk abban, hogy ha nem jön közbe a COVID-19 járvány, a tábor pedig végig ott állhat a csapat mögött, most valamivel több pont állna a nevünk mellett, és jó eséllyel újra NB1-es idényre készülnénk. Kétségünk sem lehet afelől, hogy esélyünk sem lesz az azonnali visszajutásra a 12. játékosunk nélkül. Főleg, hogy itt már nem Mezőkövesdekkel, Kisvárdákkal vagy Paksokkal kell majd felvennünk a versenyt, hanem komolyabb szurkolói bázissal bíró Nyíregyházával, Békéscsabával, Szegeddel.
A későbbiekben megkíséreljük majd külön-külön hosszabban is kifejteni az egyes pontokat, illetve felvezetni, vajon mi várhat ránk a következő, immár másodosztályú szezonunkban.
Te mivel egészítenéd ki a felsoroltakat?
