Itt vagy most

A Csákvár elleni bajnoki tanulságai

Butaság lenne messzemenő következtetéseket levonni az első tétmeccsből, főleg annak tudatában, hogy ilyenkor még a nyári alapozást követő fáradtság bőven ott van a lábakban, az új játékosok összeszokatlanságáról nem is beszélve.

Ennek ellenére összeszedtünk néhány pontot, amelyek szemet szúrtak a Csákvár elleni szezonnyitó bajnokin, bízva benne, hogy ezek csak ideiglenes problémáknak bizonyulnak majd.

1, A védelem összetétele

Eperjesi Gábor az előszezon során három gólt is szerzett, mégis kimaradt a kezdőcsapatból egy olyan mérkőzésen, amelyre klasszikus értelemben vett jobbszélső nélkül álltunk fel, ezzel gyakorlatilag elvéve a lehetőséget attól, hogy egy várhatóan betömörülő védelmet könnyebb legyen a széleken feltörni. Figyelembe véve, hogy Polgár Kristóf a védelem közepén jobb teljesítményre képes, mint a vonal mellett, Hegedűs János pedig helyettes csapatkapitányként nem csak játékosként, de vezéregyéniségként is fontos láncszeme a Diósgyőrnek, számomra érthetetlen volt, miért a Polgár – Szűcs – Szatmári – Bokros összeállítású védelemnek szavazott bizalmat Kondás Elemér.  Bokros ráadásul bár bizonyította, hogy ügyes balbekk, meglehetősen hamar elfáradt. Nem vagyok biztos benne, hogy ha a Csákvár nem veszíti el nyáron a házi góllövőlistájának első három helyezettjét, akkor is megúsztuk volna kapott gól nélkül a 90 percet. Takács Tamás kis túlzással akkor verte meg fejjel a védőinket, amikor csak akarta.

2, Lyukas középső középpálya

Oláh Bálint érkezésével bízhattunk benne, hogy a hosszú évek óta épkézláb védekező középpályás nélküli DVTK-nak búcsút inthetünk, kár, hogy Bálint rögtön az első tétmeccset kénytelen volt kihagyni betegség miatt. Hiányzott is középről, a fiatal Zsemlye bár mutatott szép dolgokat, a második félidőre kissé elfogyott, Szeles Tamás pedig már az első játékrészben sem volt túl meggyőző. Valószínűleg mindketten akkor lennének képesek jobb teljesítményre, ha Bálint mellett játszhatnának, ezúttal azonban úgy jöttek át a csákváriak a középpályánkon, mint kés a vajon. Ha egy fiatal, fejben még nem túl acélos védelemre így esnek rá az ellenfél támadói, szinte csak idő kérdése a kapott gól. Ebbe a csapatrészbe örömmel látnánk még egy – lehetőleg rutinos – játékost, tekintettel arra is, hogy idén nem 33, hanem 38 bajnokit kell majd játszanunk, remélhetőleg győzelmi kényszerben.

3, Középen túl sokan vagyunk, a széleken túl kevesen

Talán leginkább a támadósor összeállítása érdekelte a szurkolókat a meccs előtt, vajon hogy variálja majd Kondás Elemér Asmir Suljicot, Németh Máriót, Molnár Gábort vagy Könyves Norbertet. Nem véletlen, hogy éppen ezt a négy játékost emeltük ki: papíron valamennyien tudnak a széleken focizni, gyakorlatilag viszont mindannyian a pálya közepén képesek kiemelkedő teljesítményre. Az valószínűleg senkinek sem jutott eszébe – Kondás Eleméren kívül – hogy rögtön az első tétmeccsen a néhány napja itt lévő, tavaly 19 meccsen 1 gólt jegyző Horváth Zoltán kezd majd, a középső középpályás Németh Márió (egy ilyen stílusú játékos nagyon hiányzott középről, ráadásul nagy terhet vehetett volna le a labdákért vissza-visszalépő Molnár Gáborról) a balszélről, a középcsatár Könyves Norbert a jobb oldali támadó helyéről húzódik be középre úgy, hogy a szélsővédők nem nagyon tudták betölteni a széleken így keletkező üres helyeket. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy nem tudtunk az első félidőben sem akkora nyomást kialakítani, hogy már ekkor több góllal elhúzzunk, és idejekorán eldöntsük a meccset? Könyves Norbert nem meglepő módon nem is a szélről, hanem középről indulva szerezte a győztes találatot. Ha ez a probléma nem oldódik meg új játékos igazolásával augusztus 31-ig, házon belül Makrai Gábor megoldást jelenthet, aki a közelmúltban egy Nyíregyháza elleni edzőmeccsen balszélsőként hiba nélkül focizott.

Summa summarum, egy meccs után úgy gondoljuk, egy balbekket, egy rutinos középső középpályást és egy szélsőt elbírna a keret, Polgár Kristóf, Németh Márió és Könyves Norbert pedig nem biztos, hogy azokban a pozíciókban játszottak, ahol a legjobb teljesítményre képesek. Valószínű persze, hogy a stáb azért hozta meg ezeket a döntéseket, mert a napi munka során látták, kire milyen szerepkörben számíthatnak.
(Kép: dvtk.hu)

Hozzászólások

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK