Klubunk 112 éves fennállása során nem kevesebb, mint 75 vezetőedzőt “fogyasztott el”. Bár sajnos egyikük sem tudott miskolci állomáshelyén elsőosztályú bajnokságot nyerni, voltak néhányan, akiknek diósgyőri megbízatásuk előtt, vagy éppen azután jócskán kijutott a sikerekből.
Most kezdődő többrészes cikk-sorozatunkban azokat az edzőket mutatjuk be, akik kiemelkedő eredményeikkel örökre beírták magukat a labdarúgás történelemkönyveibe, és nem mellesleg hosszabb-rövidebb időre megfordultak a diósgyőri kispadon is.
Sorozatunkat rögtön egy “kakukktojással” indítjuk, aki ugyan edzőként soha nem nyert magyar bajnokságot (játékosként háromszor is), mégis olyan világraszóló eredményeket tudott felmutatni, amelyek nyomán a Los Angeles Times 2010-ben minden idők harmadik legjobb labdarúgó edzőjének választotta.
A villanyszerelő, aki először vette be a Wembley-t
Sebes Gusztáv 1906. január 22.-én született Budapesten, Scharenpeck Gusztáv néven. Fiatalkorát a Ferencváros egyik bérkaszárnyájában töltötte, az általános iskolában a magyar irodalomtörténet egyik legnagyobb alakjának, József Attilának az osztálytársa volt.
Esztergályosinasként került kapcsolatba a szakszervezettel, ahonnan egyenes út vezetett a Vasas ifjúsági csapatába, legszebb játékoséveit mégsem ott, hanem az MTK (akkori nevén Hungária Fc) csapatában töltötte, ahol három bajnoki címet nyert. Egy ízben külföldön is kipróbálhatta magát, 1925 és 1927 között Franciaországban futballozott. Saját bevallása szerint Ferencváros szurkoló volt, ám politikai nyomásra csaknem a teljes magyarországi játékos karrierjét az MTK-nál töltötte.
1940-ben akasztotta szögre végleg a stoplist, de a sporttól nem köszönt el: a Szentlőrinci AC trénere lett. Klubedzőként később megfordult a Weiss Manfréd SE, a Budafoki MTE, az Újpesti Dózsa, a Budapest Honvéd és a Diósgyőr kispadján is.
Legnagyobb sikereit 1949 és 1956 között érte el, ekkor edzhette minden idők talán legnagyszerűbb válogatottját, az Aranycsapatot.
Bár már játékosként tudatosan készült az edzői pályára, korabeli pletykák szerint csak politikai kapcsolatainak köszönhetően mutatkozhatott be – és léphetett előre a ranglétrán nagyon gyorsan – trénerként.
A magyar válogatott kispadján 1949-ben egy Csehszlovákia elleni 5-2-es vereséggel debütált, az ezt követő egy évben azonban egyszer sem kaptunk ki. 
A magyar sportélet átszervezésével Sebes egyre nagyobb hatalomra tett szert, az 1951-ben létrehozott Országos Testnevelési és Sportbizottság elnökhelyettese lett. Visszaemlékezések szerint alkatilag is alkalmas volt arra, hogy sikeres sportvezető legyen: rendkívül kemény, ellentmondást nem tűrő főnök volt.
Első nagy sikere az 1952-es Helsinki Olimpia megnyerése volt, ezt követte az olasz válogatott római legyőzése (3-0), majd a sokáig verhetetlennek hitt angol nemzeti csapat elleni két győzelem (az Évszázad mérkőzésének tartott 6-3-as diadal “visszavágóján” Budapesten 7-1-re nyertünk). Bár a magyar sporttörténelem talán legtragikusabb mérkőzését, az 1954-es berni világbajnoki döntőt elvesztettük, Sebes irányításával a magyar válogatott 32 egymást követő meccsen tudott veretlen maradni, ami a mai napig rekord. 
A 4-2-4-es felállás alkalmazásának úttörője volt (egyesek ezt egy másik ex-DVTK edzőnek, Bukovi Mártonnak tulajdonítják, vele egy későbbi cikkünkben foglalkozunk), emellett ő találta ki a “visszavont csatár” pozícióját, és a játékosok közötti meccs közben történő poszt-cserét. Összesen 69 alkalommal irányította a válogatottat.
A svájci világbajnokság elvesztése után Sebes a népharag első számú céltáblájává vált. Családja számolatlanul kapta a halálos fenyegetéseket, ezért a Kapitány, felesége és gyermekei hosszú hónapokig fedett nyomozók felügyelete alatt éltek. Erről a tréner lánya, Sebes Erzsébet így nyilatkozott a Nemzeti Sport hasábjain: “Bern után mindenhová nyomozók kísérték a család tagjait, mondván, hogy kint, az utcán, az életben ne bántsanak bennünket. Én nem bírtam ezt az állandó figyelgetést, kitörtem belőle, az iskolából úgy szöktem meg az edzésre, hogy átmásztam a falakon, aztán valamilyen kerülő úton jutottam el az uszodáig, és oda is úgy szöktem be a kerítésen át, nehogy észrevegyenek. És ez még nem is volt olyan kemény. Emlékszem, egyik éjjel felébredtem, elindultam a lakásunk hosszú előszobájában a toalett felé, de még ott is egy nyomozó aludt, aki a neszezésre felébredt és rám kiáltott. Úgy megijedtem, hogy hosszú percekig sikítottam, mert nem is sejtettem, hogy már a lakásunkban is így vigyáznak ránk. Azt csak később tudtam meg, hogy a Rákóczi úton szétvertek egy lakást, mert azt hitték, ott élünk, nem pedig egy Baross téri bérházban. Szörnyű volt, na… Egy elkeseredett ország minden haragja ellenünk és persze a futballisták ellen fordult, de apát… Ôt bántották a legtöbben.“
Sebes Gusztáv 1986. január 30.-án, 80 éves korában hunyt el Budapesten.
Bár számottevő sikert a DVTK kispadján neki sem sikerült elérnie, tagadhatatlan, hogy munkásságával Sebes Gusztáv helyet követelt magának a sportág edzőinek legnagyobbjai között. Mi, Diósgyőr szurkolók büszkék lehetünk arra, hogy ha csak rövid ideig is, de egy ilyen legenda dolgozott szeretett klubunk fejlődéséért.
(Képek forrása: erdelyinaplo.ro, sikerado.hu, zaol.hu, hatharom.com, nemzetisport.hu)
