– Nagy elvárásokkal futottunk neki az újfent hétfő estére pakolt bajnokinak: végre látjuk, mire képes a védelmünk nyomás alatt? Fel tudjuk rázni magunkat két gyengébben sikerült (de még így is kapott gól nélkül behúzott) bajnoki után? Vajon félig-meddig már most eldöntjük a két éve várt feljutást?
– Előzetesen úgy gondoltuk, a gólhelyzetek kidolgozásával küzdő, viszont nagyon jó védekezéssel rendelkező Pécs ellen szinte végig dominálni fogunk, ők buszoznak, idővel azonban sikerül feltörnünk a tizenegy emberrel védekező vendégeket. Ehhez képest Szeles Tamásék már rögtön az első percekben magukhoz ragadták a kezdeményezést, nem ritkán megizzasztva Bárdosékat: az első percekben kétszer is sikerült a védelmünk mögé kerülniük, de Danilovics mindkétszer jól élt együtt a játékkal. Nem úgy az első félidő utolsó percében, amikor is egy könnyű labdát ahelyett, hogy megfogott volna, inkább kiütött, egy az egyben a pécsi Kocsis elé, aki könnyen tudott az üres kapunkba helyezni, mert szerb hálóőrünk a rossz döntése után hozott mégegyet, és nem indult vissza a gólvonal elé. A második félidőben bár bemutatott még egy védést, de az igazat megvallva nem érezzük rajta a magabiztosságot, három kapott gól nélküli bajnoki ide vagy oda. Jelenleg az az érzésünk, a domináns játékunk szépen palástolja, hogy kapus-kérdés van Diósgyőrben, inkább a mezőnyjátékosok érdeme a kevés kapott gól, mint a hibázásra hajlamos Danilovicsé.
– A védelem sem egy bajnok-esélyes csapatrészhez méltóan működött tegnap, és nem (csak) a két pécsi találat miatt. Az első félidőben a vendégek jól találták meg a lyukakat a védőink között, a második játékrészben pedig többször kerültek viszonylag közelről lövőhelyzetbe. Régóta lehet hiányérzetünk a hasonló szituációkban, hiába áll néha három védő a labdás támadóval szemben a büntetőterületen belül, rendszeresen hagyjuk lőni őket. Az már csak a mi szerencsénk, hogy körbelövöldözték a kapunkat. Egy támadólag fellépő ellenféllel találkozva a sokat dicsért Bárdos Bence két jogos sárgával kiállítatta magát, Viczián pedig emberére talált Tóth-Gábor Kristófban, ezek nem túl biztató előjelek a (reménybeli) NB1-re nézve. Arról már nem is beszélve, hogy Csirmaz és Bokros hiába szántják fel a pályát a széleken, már különösen látványos, hogy mennyi rossz döntést hoznak és technikai hibát követnek el, rég láttunk ennyire rossz teljesítményt a szélsővédő párostól. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy Farkas és Medgyes még náluk is rosszabb opciók Kuznyecov szerint, de ha ez így van, nyáron erősíteni kell, bármelyik bajnokságban is szereplünk a következő szezonban. Igaz, Csirmaz és Bokros játékát nem könnyítette meg Lukács és Gera enyhe formahanyatlása, de erről majd később.
– A pálya közepén volt a leglátványosabb a pécsi dominancia, annyira jól zárták le a területeket, hogy akár középen, akár valamelyik szélen próbáltunk előre haladni, szinte mindenhol létszámfölényes helyzeteket tudtak kialakítani. Bertust bár a kommentátor dicsérte, ezúttal felfelé nem lógott ki (igaz, talán lefelé sem), Lőrinczy az elmúlt hetekhez képest valamivel szürkébb volt, aztán elcsitított egy bombagóllal, Bényei viszont szinte két ember helyett robotolt, és talán a legtöbb labdát most szerezte Diósgyőrbe szerződése óta. Szerintünk ő volt tegnap a legjobb játékosunk, Holdampfnak nem lesz könnyű dolga, ha vissza akarja szerezni a helyét a védelem előtt. Szezonok óta most először nem recseg-ropog a középpálya Diósgyőrben.
– A támadósor – furcsa ezt mondani a 3 szerzett találat ellenére, igaz, csak egyet lőtt támadó – hetek óta keresi magát, Lukács és Gera sem tudja annyiszor megbontani a védelmeket, mint azt korábban megszokhattuk tőlük. Az sem tesz jót nekik, hogy Kuznyecov sokszor cserélgeti őket a széleken, holott Lukácsnak a jobbon, Gerának a balon nem nagyon van értelmezhető húzása. Értjük, hogy ez egy taktikai elem, csak sajnos nem megyünk vele szinte semmire. Eppel természetesen ezúttal is kezdő volt, a középpályán fellépő létszámhátrány miatt a szokásosnál is többször lépett vissza kisegíteni Bertusékat, de sajnos egyre nyilvánvalóbb, hogy ő jelenleg nem nagyon tud a segítségünkre lenni. Erre egyrészt Kuznyecov is utalt a meccs végén (a második félidőben bemutatott támadójátékot dicsérve), másrészt Könyves Norbi megmutatta, hasznosabb tud ő lenni mezőnyben centerként, mint korábbi gólkirály posztriválisa. Sőt, a másik oldalon Tóth-Gábor Kristóf többször is megmutatta, hogyan kellene ellátni ezt a szerepkört, nem csodálkoznánk, ha nyáron megkörnyékeznénk a fiatal támadót.
– Több okból is jól alakult számunkra a tegnap esti bajnoki: amellett, hogy 12 pontra növeltük az előnyünket 14 meccsel a vége előtt, a stáb azt is láthatta, hol vannak azok a pontok a keretben, amelyek mindenképpen erősítésre szorulnak, figyelembe véve, hogy ha sikerül a feljutás, több domináns csapattal találkozunk majd, ahol valószínűleg ugyanilyen lesz a játék képe.
– Nyögvenyelős győzelem ide vagy oda, szerethető csapatunk van, ráadásul hosszú szezonok óta nem láthattunk ennyire eredményes Diósgyőrt. A legjobb védelemmel rendelkező Pécs ellen szerzett 6 gól egyértelműen azt mutatja, nekünk már nem ebben a bajnokságban van a helyünk. Akkor sem, ha fogunk is botlani a hátralévő 14 fordulóban.
– Ennyire gyenge játékvezetéssel régen találkoztunk, nehéz lenne azt gondolni, hogy ehhez nincs köze az ajkai vezetőedző, Jeney Gyula kirohanásának. Remélhetőleg nézte a meccset, és nagyon örült neki, hogy ezúttal nyilvánvalóan ellenünk fújt a bíró. Más kérdés, hogy így is behúztuk a szezon egyik legfontosabb meccsét.
Hozzászólások
