Szerző: 1910.hu

Az elmúlt hetek teljesítménye után nem volt meglepő, hogy végre bekövetkezett az edzőváltás, ami úgy hatott, mint a fal lefestése egy düledező háznál. De biztos, hogy a legjobb időpontot sikerült kiválasztani? Az edzőnek fél hete volt megismerni a csapatot, azelőtt, hogy 1 hét alatt 3 meccsen irányítsa őket az ősszel. Jelenleg úgy tűnik, hogy nem ez volt az év döntése,...

Új edző, új remények. Az elmúlt években már-már slágerré vált sajnos ez a pár szó. Általában kevesebb, mint egy év kell ahhoz, hogy újra és újra az új edző hozta lendületben bízzunk. Lehet, hogy ez csupán minden szezonban egy tüneti kezelés, a betegség forrását pedig nem jó helyen keressük? Mindenesetre a csapat már a meccs elején szerette volna megmutatni, hogy...

Az elmúlt hetek teljesítménye után joggal várhattuk a meccset megelőzően, hogy a listavezető vendégek gond nélkül viszik majd el a 3 pontot. A kérdés csupán annyi lehetett, hogy igazak-e a pletykák azzal kapcsolatban, hogy Feczkó Tamásnak ez lehet az utolsó meccse Diósgyőrben edzőként? A várakozásokkal ellentétben a meccs elején még viszonylag kiegyenlített volt a két csapat között folyó mezőnyjáték, a...

A hónapok óta tartó szenvedés. Apátia. Leginkább így lehetne jellemezni az elmúlt időszakot. A remény egyre halványabb egy jobb szereplésre, idegenbe eddig lényegében felesleges is volt elutaznia a csapatnak. Az ellenfél viszont most a tabellán a fordulót megelőzően még mögöttünk álló Mezőkövesd volt. (Tudjuk, meglepő, hogy van még valaki mögöttünk a tabellán) Mivel a Kövesd a liga leggyengébb támadójátékát mutatta...

Az elmúlt időszak a válogatottról szólt, minden magyar boldogan nézhette, ahogyan szerepelt a Nemzeti11. Most viszont vissza kell zökkennünk kis hazánk bajnokságába, ezzel együtt a válogatottnál jóval kevésbé sikeresen szereplő csapatunkhoz. Annak ellenére, hogy volt két hetünk felkészülni az ellenfélből, a meccs kezdetén nagyon nem találtuk az ellenszert a Vidi játékára. Az első percekben már azon elmélkedhettünk, hogy nem a...

A hosszú nyeretlenségi sorozatunk után az elmúlt héten végre meggyőző játékot láthattunk a csapattól. A hét közben egy sima győzelemnek tűnő, de annál szenvedősebb meccsen jutottunk túl a Békéscsabán a Magyar Kupában. A Kisvárda idén viszonylag stabil csapatnak tűnt. Ezek alapján a mai összecsapás előzetesen szinte megtippelhetetlennek nézett ki. A meccs elején olybá tűnt, hogy fellángolás volt csupán a mögöttünk...

A meccs előtt csak a szokásos diósgyőri hangulat volt tapasztalható, az örökkévaló reménykedés, hogy na majd most! Pedig az előjelek messze nem azt mutatták, hogy a mai összecsapáson mi lennénk az esélyesek.   Talán ennek is köszönhetően, hogy az esélytelenek nyugalmával vágtunk neki a mai párharcnak, a játékosok, mintha sokkal felszabadultabbak lettek volna. Az elmúlt hetekben messze nem láthattunk ilyen...

A mérkőzés előtt a kezdőcsapatot böngészve felfigyelhettünk arra, hogy többen is kikerültek a kezdőből. Igaz, ez sajnos nem a változás szele volt, hanem a sérüléseké. Végre, mikor egy nyerhetőnek mondott meccsre utaznánk, akkor szegény embert még az ág is húzza. A nem túl bizalomkeltő hírek után a kezdeti (már akiben még van ilyen) optimizmus gyorsan tovaszállt, helyét a kétkedés vette...